Száz évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Csáth Géza, aki a magyar irodalom történetének egyik legizgalmasabb figurája volt. Már egészen fiatal korában sejteni lehetett róla, hogy több területen is elképesztően tehetséges. Zenélt, festett, írt, és közben még az orvosi pálya is érdekelte. Függőségeiről, nőkhöz való viszonyáról, érzékenységéről, pszichés problémáról egészen sokat lehet tudni, hiszen az egyik legismertebb írása maga a naplója, amelyben részletesen beszámolt minderről. Halálának évfordulóján ezért most nem ezekről írunk, hanem öt olyan Csáth-novellát ajánlunk, amelyet szerintünk érdemes elolvasni.
Fekete csönd
A Fekete csönd című novellában az őrület témáját járta körbe és fordította ki Csáth. Az elbeszélő úgy mesél egy múltbeli családi traumájáról ebben a történetben, mintha a kezelőorvosának mondaná azt. A középpontban az öccse, Richard áll, aki egy nap váratlanul különös és megmagyarázhatatlan változáson ment át, gyakorlatilag közveszélyes őrültté vált. Közben valamiféle rejtélyes fekete csönd is jött vele „óriási denevérszárnyakon”. A helyzet egyre kezelhetetlenebb lett, így a történetet elbeszélő testvér úgy érezte, muszáj tennie valamit. Csakhogy a novella végére teljesen elbizonytalanodunk abban, hogy ki is volt az őrült ebben a családban, és mi történhetett a valóságban.
Olvasd el ITT.
A varázsló kertje
Hallottál már arról, kik laknak a varázsló kertjében? Ha nem, akkor a Vass fiúk neked is elmesélik. Ez a Csáth-novella tulajdonképpen csak két régi barát rövid látogatásáról szól, mégis az író egyik legerősebb atmoszférájú története (és ez adta az egyik kötetének címét is). A városban sétálva az elbeszélővel és a testvérpárral együtt egy ismeretlen szűk utcában, egy festetlen, magas fakerítés előtt találjunk magunkat. Itt avatnak be a Vass fiúk a varázsló és tanítványai, a várost fosztogató rablók életének titkaiba, és abba, milyen is az, amikor életre kel egy bódító illatú virágoskert.
Olvasd el ITT.
A varázsló halála
Halálvágy, nők, ópium, varázslat – ebben a novellában szinte minden olyan motívum megtalálható, ami fontos volt Csáth világában. A fiatal, harmincon aluli varázsló hamvazószerdán haldokolni kezd egy lakoma közepette, majd családtagjai és egykori szeretői elkezdenek odajárulni hozzá, hogy elbúcsúztassák. A groteszk történetben még a koporsó is azon nyomban elkészül, és sajnos az igaz szerelem se tudja rábírni a varázslót, hogy ne akarjon rögtön bele is feküdni.
Olvasd el ITT.
Csáth egyik legmeghökkentőbb írása az Apa és fiú, amely egy orvosi egyetem anatómiai intézetében játszódik. Ifjabb Gyetvás Pál azért fordul az ottani igazgatóhoz, mert a távollétében elhunyt az apja, és maradványai a tudta és beleegyezése nélkül az intézethez kerültek, ahol úgy döntöttek, csontvázat készítenek belőle a hallgatók számára. A novella a halálhoz a test elpusztulásának bizarr, gyakorlati oldala felől közelít, akár egy boncmester a napi munkájához.
Olvasd el ITT.
Ópium – Egy idegorvos levelesládájából
Egészen filozofikus és szép írás az Ópium, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi értelme van felkelni reggelenként, amikor „a dolgoknak ebben a formájában nincs semmi oka és célja”. Az elbeszélő nem a választ keresi az élet értelmével kapcsolatban, hanem inkább menekülőre fogja, azaz inkább egy olyan gyönyörteli helyet választ magának, ahol ki lehet törni az idő és a tér béklyóiból. Ez pedig az ópiumpipa mellett van, ami ugyan jár bizonyos mellékhatásokkal, de összességében azért mégis a létezés magaslataira repít.
Olvass bele ITT.
