Hetvenöt éve halt meg Mihail Afanaszjevics Bulgakov szovjet-orosz író, A Mester és Margarita című kultregény szerzője, és a férfi, aki megírta Sztálin kedvenc regényét.
Bulgakov 1891. május 15-én született Kijevben, ahol apja a teológiai akadémia professzora volt. Az érettségit követően orvosi egyetemre iratkozott be, diplomájának megszerzése után pedig egy vidéki kórházban kezdte meg praxisát. Kórházbéli tapasztalatai ihlették az Egy fiatal orvos feljegyzései című munkáját, amelyet 1919-ben kezdett el írni. Az 1917-es forradalmak után behívták a fehérekhez katonaorvosnak, de a Kaukázusban tífuszt kapott - végül 1920 elején, a vörösök uralta Vlagyikavkazban szerelték le. Orvosi pályájának ezután végleg búcsút intett, és teljesen az írásnak szentelte magát. Szatirikus lapoknak kezdett dolgozni, színdarabokat írt, és szovjet kulturális szervezetek alakításában is részt vett.
1921-ben emigrálni akart, de a Fekete-tenger partján fekvő Batumiban nem sikerült hajót találnia. Az utazás helyett Moszkvába költözött, ahol szatirikus lapoknak írt riportokat és karcolatokat. Nem csatlakozott egyetlen irodalmi csoportosuláshoz sem, ezért az úgynevezett útitárs írók közé sorolták. 1924-ben jelent meg polgárháborús regénye, A fehér gárda, majd megjelent fantasztikus elemekkel átszőtt szatirikus kisregény-trilógiájának első két része, az Ördögösdi és a Végzetes tojások. A trilógia harmadik része, az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire látnoki erővel figyelmeztető Kutyaszív (1925) csak 1969-ben jelenhetett meg, akkor is csak Párizsban, mert hazájában 1987-ig tiltólistán volt.
Bulgakov írói sorsa 1925 és 1930 között elválaszthatatlan volt a színháztól. Nem kis nehézségek árán 1926-ban színre került Turbinék végnapjai című darabja, ám a Zojka lakása és a Bíborsziget című darabjai bemutatóját betiltották. Népszerűsége, de ezzel együtt ellenségeinek száma is gyorsan nőtt, Vlagyimir Majakovszkij például élesen támadta. A Menekülés című darabját Sztálin 1929-ben szovjetellenesnek minősítette, megpecsételve ezzel az író sorsát. Egy év múlva már minden művét betiltották, útlevélkérelmét elutasították, munkát nem talált, rendkívül szűkös körülmények között élt. Kétségbeesésében a Szovjetunió kormányához írt levelében azt kérte, vagy dolgozhasson, vagy hagyják emigrálni. Válaszként Sztálin személyesen hívta fel telefonon, ő pedig dramaturgi állást kapott a Művész Színházban.
1932-33-ban megrendelésre ismeretterjesztő regényt írt Moliére-ről, illetve a színház és a hatalom viszonyáról, ebből született az Álszentek cselszövése című színdarabja. Magyarországon Álszentek összeesküvése, illetve Képmutatók cselszövése címmel is bemutatták. Színházi regény című munkájában keserű alapossággal mutatta be a színházi világban szerzőként, és olykor színészként megjárt kálváriáját. 1937-ben Puskin utolsó napjai címmel drámát írt a költő halálának centenáriumára, majd 1938-ban elkészítette Cervantes Don Quijotéjének egyik legjobb dramatizált változatát, ám sem a Puskin, sem a Don Quijote nem kellett egyik színháznak sem.
Ne álljunk szóba ismeretlenekkel! (Moszkva, Patriarsije Prudi park)
Élete utolsó éveiben, már súlyos betegségével küszködve írt még néhány operalibrettót, és egy darabot Sztálinról, amelyet azonban a cenzúra elutasított. A Mester és Margarita című regényét már súlyos betegen fejezte be, ezután állapota rohamosan romlott. Látását szinte teljesen elvesztette, 1940. március 10-én moszkvai otthonában halt meg vesezsugorban.
Az életpályáját lezáró A Mester és Margarita című filozofikus-szatirikus művében lemondott az időrendiségről, és több síkra helyezte a cselekményt. Az egyik sík a harmincas évek Moszkvájának szatirikus képe, amelyben Woland mágus alakjában megjelenik a Sátán és fantasztikus kísérete. Egy másik szálon fut a Mester és Margarita csodás eseményekkel átszőtt szerelmi története. A filozófiai mondandót a Mester irodalmi alkotása, a betétregény hordozza, amely Poncius Pilátus és Jesua-Jézus összecsapásán keresztül a hatalom és a jóság konfliktusáról szól. A regény hosszú évekig kéziratban hevert, csak 1966-67-ben jelentették meg az akkori Novij Mir című irodalmi folyóiratban.
Bulgakov posztumusz rehabilitációja csak a hatvanas évek elején, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa után kezdődött meg. Kiadták néhány elbeszélését, drámáját, de a nagy művek teljes megjelenésére az orosz közönségnek a nyolcvanas évekig várni kellett. Több művét is megfilmesítették (Fehér gárda, Kutyaszív, A Mester és Margarita), darabjai közül többet Magyarországon is bemutattak. Nevét egy 1982-ben felfedezett aszteroida is viseli.
(MTI)
