Észak-Koreában nem egyszerű bármit megjelentetni, hiszen a kommunista állam izolációban tartja polgárait és teljes fordulatszámon pörög a cenzúra. Az észak-koreai írószövetség erősen szűri a publikációra szánt műveket, a legfőbb szempont pedig, hogy a megjelenő könyvek összhangban legyenek a Koreai Munkapárt (azaz az észak-koreai kormánypárt) politikájával.
Talán ezért is volt meglepő az a közlemény, amely az észak-koreai írószövetség szócsövének tartott Irodalmi Lapban megjelent a minap, és amely lényegében keblére ölelte a Harry Potter-sorozatot. A közlemény kitér arra, hogy a HP-könyveket a világ számos országában kiadták már, nagyon népszerűek, Harry Potter története pedig, miközben a valóságtól távol álló fantáziavilágban játszódik, jó példája annak, hogy a gyerekeknek a saját erejükre és képességeikre támaszkodva kell utat törniük maguknak.
Arról egyelőre nincs hír, hogy Rowling könyveit kiadják-e Észak-Koreában. Mindenesetre sejthető, hogy a Harry Potter nem teljesen ismeretlen ott sem. Pár éve egy koreai-amerikai író, Suki Kim, aki egy phenjani egyetemen tanított angol nyelvet, arról számolt be, hogy az egyik tankönyvük említést tett a HP-ről, és kiderült, hogy az egyik tanárnak megvan az egyik film DVD-n. Az amerikai tanár engedélyt kért, és nagy meglepetésére kapott is, így az osztályában meg tudták nézni valamelyik Harry Potter-filmet. Azt hitte, hogy a diákjait a leginkább majd a speciális effektek érdeklik, de kiderült, hogy valami teljesen más, mégpedig az írás. Mivel a rendszer tűzzel-vassal irtja a kritikai gondolkodást, ezért az esszéírás tanítása is – finoman szólva – akadályokba ütközik. Pont ezért a diákok teljesen odavoltak, amikor azt látták, hogy a filmben Hermione Grangernek is meggyűlt a baja az egyik esszéjével. Ettől ugyanis az észak-koreai diákok azt érezték, hogy egyfajta kapocs jött létre köztük és a külvilág között, amelytől máskülönben teljesen el voltak zárva.
Korábban interjúztunk Suki Kimmel (akinek Nélküled mi sem vagyunk címmel jelent meg könyve az észak-koreai tapasztalatairól), és akkor a következőket mondta a rendszer mindennapjait behálózó hazugságokról:
"Ez a világ egész egyszerűen így működik, és ha valaha is összeomlik a rendszer, nem hiszem, hogy a mindent átszövő hazugságok miatt fog bekövetkezni. Észak-Korea hetven éve e rendszer szerint működik, vezetőik mindhárom generációja ugyanazokat az elveket követte. A diákjaim soha életükben nem láttak mást. Húszévesek, és az országuk által sulykolt hazugságokon kívül semmilyen más információval nem rendelkeznek a világról, és nincs semmilyen módjuk arra, hogy ellenőrizzék, igaz-e, amit mondanak nekik. Ebben egyébként Észak-Korea nagymértékben különbözik más diktatúráktól. Való igaz, hogy a diákjaim gyakran többet tudtak az Észak-Koreán kívüli világról, mint amit elárultak, például tudták, hogy az emberek más országokban hordanak szakadt farmert, ami az Észak-Koreába látogató külföldiek számára szigorúan tilos, tehát ezt egy filmben láthatták, de ki tudja, hány filmet láttak."
Forrás: Fansided
