Facebook-oldalán Magyarázom a díjamat címmel posztolt arról, mit érez most:
Magyarázom a díjamat „Budapest egy nagy és szabad ország.” Írtam egyszer régen a Bedekker című szövegben. De ez nem...
Közzétette: Virág Erdős – 2020. november 19., csütörtök
„Budapest egy nagy és szabad ország.”
Írtam egyszer régen a Bedekker című szövegben.
De ez nem igaz.
Nincs két Magyarország.
Egy Magyarország van.
És amíg ez a Magyarország olyan, amilyen, addig itt most (egy-két kivételtől eltekintve) senkinek se jár jutalom.
Nekem egészen biztosan nem jár.
A vonakodásommal feltűnősködni viszont nettó szereptévesztés lenne -- ez azért elég könnyen belátható.
Pláne a Városháza ellenében, amelynek az elszabadult hajóágyúként dúló diktatúrával vívott napi küzdelmei mégiscsak az utolsó reményt jelentik a számunkra.
Mindazonáltal.
Díjat adni mindig, minden esetben: színtiszta politika -- ennek abszolút a tudatában vagyok.
Ahogy annak is, hogy diktatúrában díjat elfogadni a legjobb esetben is maximum: különalku.
Ami viszont nincs. Nincs különalku. Legalábbis: ne legyen.
Úgyhogy én most a magam részéről egész egyszerűen nem fogom föl annak.
Úgy örülök, hogy nem örülök.
Úgy örülök, hogy közben próbálom minden másodpercben életben tartani a dühömet.
Hát, így."
A bejegyzés végén azt írta, a Városháza által neki adományozott „Budapestért” díjat hálásan köszöni, a díjjal járó pénzjutalmat pedig teljes egészében az Utcáról Lakásba Egyesületnek ajánlja fel. „Ők ugyanis azok közé a kevesek közé tartoznak, akik megérdemlik. És akik nem mellesleg azért dolgoznak, hogy Budapest, ez a jobb sorsra érdemes, boldog-szomorú város minél több embernek lehessen igazi és méltó otthona.”
