Erdős Virág úgy örül a Budapestért díjának, hogy nem örül

Facebook-oldalán Magyarázom a díjamat címmel posztolt arról, mit érez most:

„Budapest egy nagy és szabad ország.”

Írtam egyszer régen a Bedekker című szövegben.

De ez nem igaz.

Nincs két Magyarország.

Egy Magyarország van.

És amíg ez a Magyarország olyan, amilyen, addig itt most (egy-két kivételtől eltekintve) senkinek se jár jutalom.

Nekem egészen biztosan nem jár.

A vonakodásommal feltűnősködni viszont nettó szereptévesztés lenne -- ez azért elég könnyen belátható.

Pláne a Városháza ellenében, amelynek az elszabadult hajóágyúként dúló diktatúrával vívott napi küzdelmei mégiscsak az utolsó reményt jelentik a számunkra.

Mindazonáltal.

Díjat adni mindig, minden esetben: színtiszta politika -- ennek abszolút a tudatában vagyok.

Ahogy annak is, hogy diktatúrában díjat elfogadni a legjobb esetben is maximum: különalku.

Ami viszont nincs. Nincs különalku. Legalábbis: ne legyen.

Úgyhogy én most a magam részéről egész egyszerűen nem fogom föl annak.

Úgy örülök, hogy nem örülök.

Úgy örülök, hogy közben próbálom minden másodpercben életben tartani a dühömet.

Hát, így."

A bejegyzés végén azt írta, a Városháza által neki adományozott „Budapestért” díjat hálásan köszöni, a díjjal járó pénzjutalmat pedig teljes egészében az Utcáról Lakásba Egyesületnek ajánlja fel. „Ők ugyanis azok közé a kevesek közé tartoznak, akik megérdemlik. És akik nem mellesleg azért dolgoznak, hogy Budapest, ez a jobb sorsra érdemes, boldog-szomorú város minél több embernek lehessen igazi és méltó otthona.”