Erdős Virág az utóbbi néhány évben sok időt töltött a budapesti Hős utcában, új kötetének versei az ő történeteiknek ad hangot (olvass bele ITT). „A Hősöm a költészet és a szociográfia sajátos keveredése, izgalmas és megrendítő olvasmány” – írtuk a margós bemutatóról szóló beszámolónkban. A 24.hu-nak adott hétvégi interjújában a költő ugyanakkor elmondta, egy percig sem gondolja, hogy az ott élőknek amúgy ne lenne hangja, és szerinte nem az ő szájukat, hanem a mi fülünket kell kinyitogatni: „Nem velük van baj, hanem velünk, mindannyiunkkal, akik ezt a lehetetlen helyzetet előállítottuk, fenntartjuk és évről évre egyre tovább rontjuk, tetézzük és bonyolítjuk”.
Erdős Virág: A Hős utca bemutatásával az egész országról lehet beszélni - Könyves magazin
A Hős utca hírhedt budapesti hely, felszámolás alatt álló telep, két háztömbjével a nyomor, a kilátástalanság országosan ismert szimbóluma. Erdős Virág legújabb verseskötete az itt élők történeteinek ad hangot. A Hősöm a költészet és a szociográfia sajátos keveredése, izgalmas és megrendítő olvasmány. A szerzővel Valuska László beszélgetett a Margó utolsó napján.
A költő elmondta azt is, hogy szerinte az irodalomnak nem konkurenciája a propaganda: „A propaganda csak kiszolgál, az irodalom viszont megváltoztat. Ráadásul a propaganda kizárólag azokat szolgálja ki, akik eleve fogékonyak voltak rá, az irodalom ezzel szemben még azokat is képes megváltoztatni, akik egészen odáig kizárólag a propagandára voltak fogékonyak”. Az interjúból kiderült azt is, hogy Erdős Virág biciklisfutárnak állt – szerinte a futárság például abban hasonlít az irodalomhoz, hogy itt is kapcsolatot teremt az ember, de magát a kapcsolatot nem kell működtetni, ápolni, fenntartani: kizárólag a „termék” által működik, ha működik.
Hozzátette azt is, hogy szerinte 2020-ban József Attila-díjjal a hátizsákban biciklisfutárkodni még mindig nagyságrendekkel kevésbé gáz, mint MMA-, NKA- vagy éppen Térey-ösztöndíjból élni.
