Sokak meglepetésére 2007-ben Doris Lessing, angol írónő kapta az irodalmi Nobel-díjat. Nem jöttek be a számítások, míg a legtöbben – köztük mi is – Philip Rothra, Haruki Murakamira, vagy Margaret Atwoodra számítottak, a svéd akadémia idén is meglepetést okozott Lessing díjazásával.Feminista vagy antifeminista?
Az a feltételezés viszont igaznak bizonyult, hogy az akadémia idén egy nőt fog kitűntetni (Lessing a tizenegyedik női díjazott), ezzel kívánva kiköszörülni Elfriede Jelinek díjazását. Lessing ugyanis nem harcos feminista, sőt el is határolódik a feminizmustól. Mint arra Friedrich Judit, az Angol-Amerikai Intézet anglisztika tanszékének tanára az MTI-nek adott nyilatkozatában rámutatott: Lessing annyira volt feminista, amennyire azok az alkotók tekinthetők annak, akik a nők problémáit élesen megragadják, és a tehetséges, alkotó, boldogságra vágyó nőkről írnak. (Hosszabb portré a Literán>>)Mennyire feminista Lessing? Az első reakciókból látható, hogy sokak szerint, aki nőként írni mer, az csak feminista lehet, plusz elég divatos dolog mostanában, ergo nyomni kell. (Érdemes elolvasni Séllei Nóra írását a mai Népszabadságban Lessingről) Pedig Lessing feminizmusa nagyon problémás kérdés, erről a Femináriumon így írnak:
Csakhogy persze nem is az számít, hogy milyen szöveg "feminista szöveg", ha egyáltalán van ilyen, meg hogy megállapíthatók-e a feminista szövegnek ilyen-olyan kritériumai (hogy
a szerzője feminista? a narratív mű szereplői azok? az elbeszélő az? szereti sok feminista olvasó?) -- illetve tekintsük most a feminista mű legfőbb kritériumának azt, hogy témája/nyelvezete/mindkettő fontos kérdéseket vet fel az olvasóban a nemek (gender) működéséről a társadalomban, illetve kritikai fénybe állítja azokat, reflektál rájuk. És akkor Doris Lessing művei mindenképpen a feminista kritika olvasásterében helyezendők el, a feminista kritika számára fontos művek (akár örül ennek a szerző, akár nem, nyilvánvalóan). Tovább>>
15 évesen befejezte az iskolát
Lessing 1919-ben született Doris May Taylor néven az iráni Kermánsáhban, brit gyarmaton, ahol édesapja szolgálatot teljesített. A család 1925-ben Dél-Rhodésiába (a mai Zimbabwébe) költözött, Doris itt töltötte ifjúságát. Tizenöt évesen otthagyta az iskolát, a továbbiakban saját magát képezte. Az Afrikában töltött évek során látta a helyiek jogfosztottságát és nyomorúságos helyzetét, de családja boldogtalansága is közrejátszott abban, hogy elutasítsa a hagyományos női szerepeket.
A Magyarországon kevésbé ismert 87 éves írónő az eddigi legidősebb díjazott, csupán néhány könyve jelent meg magyarul, ám több,mint ötven kötetet jegyez. 1948 óta szinte minden évben megjelent legalább egy műve. Lesz miből válogatni tehát a kiadóknak és fordítóknak. Friedrich Judit kiemelte, hogy "Doris Lessing morális felelősséget vállaló író, aki társadalmi érzékenységet tükröző műveiben a rasszizmus, a nők és a munkásosztály problémáit járta körül."
Első könyve 1950-ben jelent meg, A fű dalol címmel (The Grass is Singing), ám máig egyik legfontosabb regénye, az Arany jegyzetfüzet (Golden Notebook). A regény több nő sorsán keresztül mutatja be az '50-es '60-as évek nő-férfi viszonyait, politikai és társadalmi problémáit. A könyvet megjelenése után rögtön kikiáltották a feminizmus nagyregényének, ám mára ez a kép megváltozott: a regény nőalakjai konfliktusaikban inkább a megalkuvást és az alárendeltséget választják. Ennek ellenére mindenképp elengedhetetlen, hogy lefordítsák magyar nyelvre.
Kommunizmus+feminizmus
Lessing aktívan részt vett a kommunista mozgalomban, egy baloldali olvasókörben ismerte meg második férjét, a német Gottfried Lessinget, akinek négy évig volt felesége, de válásuk után is megtartotta a nevét. Ekkor csatlakozott a párthoz, ám az '56-os forradalom leverése után kilépett és szembefordult addigi elveivel.
Friedrich Judit szerint "amennyiben most köteteit lefordítják, akkor több évtizeddel ezelőtti írásaiból érdekes lesz látni, hogyan gondolkodtak nyugaton a marxizmusról". Eddigi mellőzésének egyik oka lehet, az előző rendszerben fel sem merült kiadása, hiszen az alkotó 1962-es kötetében már a marxizmusból való kiábrándulásáról írt. A rendszerváltás után pedig azért nem adták ki munkáit, mert egykor marxista volt - jegyezte meg az oktató.
