Dezső András a Facebook-oldalán osztotta meg a történetet, amely egy kis személyes adalék a hetvenes évek második felének legendás gengsztere, az 1990 októberében Los Angelesben agyonlőtt Markó Béla halálához.
Az olvasó azt írta, hogy amikor elkezdte olvasni a Maffiózók mackónadrágban című könyvet, nem számított rá, hogy egy 30 évvel ezelőtti eseményre kap magyarázatot.
„A történet röviden: a férjem 1990 augusztusában érkezett meg Los Angelesbe 23 évesen szerencsét próbálni. Vendéglátós munkát keresett, így jutott el azon a bizonyos októberi napot a Hilltop étterembe. Reggel azt mondták neki, hogy nincs bent a főnök Jenő, jöjjön vissza délután, akkor tud vele a munkáról beszélni. Amikor délután visszament már körbe volt kordonozva az épület és rengeteg rendőr volt a helyszínen. Csak annyit tudott meg a sajtóból, hogy egy magyar maffiózót öltek meg aznap.
30 év múltán az ön könyvéből tudta meg annak a napnak a pontos krónikáját, amikor felolvastam neki.
Sokszor elmesélte már ezt a történetet, számomra is hihetetlen volt, hogy aztán egy könyvben találom meg leírva. Azért gondoltam, hogy megosztom Önnel is ezt a történetet, mert szerettem volna ha tudja, hogy a könyve, azontúl, hogy lebilincselő olvasmány, nekünk ezáltal különleges élményt is adott.”
Dezső András könyvéről megjelenésekor mi ezt írtuk:
„Dezső András napjainkig meséli el a magyar szervezett bűnözés történetét, ami valójában nem egy lineáris történet, hanem sok-sok párhuzamos, néha összegabalyodó történetszál folyamatosan erősödő és gyengülő szereplőkkel, akiket egyik pillanatról a másikra kiiktathatnak. Csak feltételezni tudom, hogy oknyomozó újságíróként hány olyan sztori van Dezső birtokában, ami nem került a könyvbe, illetve ezek közül hány olyan lehet, melyek hatással vannak a mai társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedésre, de azokat nem tudta megbízhatóan alátámasztani. A Maffiózók mackónadrágban ugyanis profi újságírói munka, amiben minden részlet több szempontból ellenőrzésre került, ráadásul a könyv lendületes stílusából, a burjánzó legendákból az is kikövetkeztethető, hogy a Nagy Egészet (például: a rendőrök, a belügyminisztérium, a titkos szolgálatok vagy általában a politika szerepvállalását) nem lehet elbeszélni, csak újabb és újabb kísérletekkel közelíteni hozzá. Viszont olvasóként a lehető legrészletesebb rálátást kapjuk a témára, ráadásul olyan színesen és szórakoztatóan elbeszélve, hogy a cikk elején említett Drót vagy Maffiózók még akkor is smafu ehhez képest, ha Dezső egyáltalán nem dramatizált semmit, csak újságíróként kikutatta és elbeszélte azokat a mackónadrágosokat, akik mindig a rendszer kiskapuit keresve, az erőszakos hatalomgyakorlás mindenféle klasszikus útjait kihasználva akartak boldogulni.”
