„Most lett balhé abból, hogy nyugati családoknak szülnek gyereket az ukrán nők” – írta a napokban a hvg.hu. A cikk felhívta a figyelmet arra, hogy a béranyaságért 11 ezer eurót, azaz mai árfolyamon mintegy négymillió forintot kapnak a nők, és hogy az Ukrajnában legális béranyaság sokaknak biztosít megélhetést.

SOFI OKSANEN

A kutyafuttató

Ford.: Bába Laura, Scolar, 2020, 398 oldal

Megveszem

A hír azért is érdekes, mert éppen a napokban jelent meg Sofi Oksanen új regénye, A kutyafuttató, amely pontosan ezt a témát dolgozza fel. Az író egy béranyasággal és petesejt donációval foglalkozó ügynökség nyomába eredt a könyvben, és megpróbált utána járni, hogy mi veszi rá a fiatal nőket, hogy donorokká váljanak, és milyen mentális, illetve egészségügyi következményei lehetnek, az ukrán viszonylatban egyébként valamelyest jól fizető „munkának”. A könyvben két nő történetét követhetjük végig. A kilátástalan anyagi helyzetük és szépségük miatt mindkettőjüket könnyen beszippantja a meddőségi ipar. Csakhogy idővel kiderül, súlyos árat kell fizetniük az egészért.

Sofi Oksanen a Margó Irodalmi Fesztivál vendégeként beszélt a meddőségi ipar működéséről. Akkor elmondta, már a Norma című regénye írásakor felkeltette a figyelmét az üzletszerű béranyaság témája. Később azonban egyre inkább szöget ütött a fejébe a petesejt donorok ügye, és amikor jobban utánaolvasott a témának, rögtön tudta, hogy ez egy olyan történet, amit el akar mesélni. „Elsősorban a donorok szempontja érdekelt és azoknak a nőknek a szempontja, akik részt vesznek ebben az üzletben” – mondta. A beszélgetésen szóba került, hogy a meddőségi biznisz leginkább a nyugati tehetős családokat szolgálja ki, ugyanakkor sok olyan ukrán nő is van, akinek nem lehet gyereke és ezért belevág.

Az íróval nemrég interjút is készítettünk a témában, akkor mesélt az Ukrajnában zajló kutatómunkáról, a meddőségi iparról, valamint a Kelet- és Nyugat-Európa közti gazdasági szakadékról is, amely megágyaz ennek az üzletágnak:

„A probléma az, hogy nincsenek nemzetközi játékszabályok ebben az üzletágban és nincsenek nemzetközi független ellenőrök, akik gyűjtenék az információkat a statisztikákhoz. Ez az üzlet túlmegy a határokon, abban az értelemben, hogy sok donort utaztatnak: átviszik őket egy másik országba a donációhoz, ez pedig nehézzé teszi, hogy Ukrajnából nyomon lehessen követni a folyamatokat, mert ez egy nemzetközi ipar. Ráadásul nincs elég információnk arról, hogy hosszú távon milyen hatással lehet ez a nők egészségére. Már csak azért sincs, mert ez az egész üzlet anonim módon működik. És amikor a béranyák és a petesejt donorok túl vannak a folyamaton, senki sem érdeklődik felőlük, sem pedig az egészségük felől, magukra vannak hagyva. Emellett ez a biznisz ügyfélközpontú: az ügynökségek érdekeltsége a kliensek, nem pedig a petesejt donorok és a béranyák jólléte.”

Sofi Oksanen: A disztópia már itt van és nagyon is valóságos - Könyves magazin

Sofi Oksanen új könyve a női test kihasználásának nagyregénye. A kutyafuttató egy thrillerszerűen megírt történet kizsigerelt modellekről, megvett feleségekről, végletekig dehumanizált ukrán petesejt donorokról és béranyákról. Az íróval az Ukrajnában zajló kutatómunkáról, a meddőségi iparról, valamint a Kelet- és Nyugat-Európa közti gazdasági szakadékról beszélgettünk.

Az ukrán helyzet és béranyaság szabályozása egyre gyakrabban kerül be a hírekbe. Mostanában egyre több szervezet ítéli el a gyakorlatot és kérik a kijevi parlamentet, hogy tiltsa be a béranyaságot. Érveik között szerepel, hogy az elmúlt 30 évben közel 10 millióval csökkent Ukrajna lakossága, de az is a tiltás mellett szól, hogy az üzletmenet nagy részben a helyi maffia kezében van, amely 40-60 ezer eurót kér a nyugati szülőktől – ennek pedig csak töredéke jut el a helyi nőkhöz.