Ascher Tamás kapja az idén a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját. A rendező a magyar színház utóbbi fél évszázadának megkerülhetetlen alakja, aki eleven és szerves módon teremt meg emberi kapcsolatokat színpadon, olvasható a laudációban.
Ascher Tamás a magyar színház utóbbi fél évszázadának megkerülhetetlen alakja, aki eleven és szerves módon teremt meg emberi kapcsolatokat színpadon,
s ezek különböző fajtáiról, furcsaságairól, groteszk, komikus, abszurd vagy éppen megrendítő mozzanatairól szólnak az előadásai. Bár vonzalom fűzi olyan „hűvös, okos drámaírókhoz, mint Beckett, Ionesco, Dürrenmatt vagy Pinter, a leggazdagabb és legeredményesebb terepnek mégis kedves szerzője, Csehov bizonyult számára”– áll a méltatásban.
A színikritikus felidézi, hogy Ascher Tamás pályája évtizedei alatt nemzetközi sikereket is aratott, többek között a Katona József Színház Három nővér című előadásával, továbbá Bécstől Helsinkin, Lyonon és Oslón át Sydney-ig számos helyen állított színpadra drámákat.
A harmadik „színházi” szem
Ascher Tamásról mint pedagógusról szólva Stuber Andrea kiemelte: mindig jelen volt azokon a helyeken, ahol fiatalokat lehetett látni, tanítani vagy dolgozni velük, zalaszentgróti tábortól kazincbarcikai amatőr színházi fesztiválig, iskolákban és klubokban, pincékben és egyéb független játszóhelyeken. A színész fontos képessége a színházi tehetség korai felismerése, és már az 1970-es, 80-as években hívták kurzust tartani a színifőiskolára. Vezetett az egyetemen zenés színész osztályt és rendezőosztályt, továbbá nyolc évig volt rektor, jelenleg színészosztályt a Freeszfén, Forgács Péterrel párban.
„Ahol Ascher Tamás ott van, felgyűrt ujjú zakóban, két ingben, két szemüvegben és egy harmadik, színházi szemmel, amelyik csukva is lát, ott érdemes megpróbálni a közelében lenni. Mert nézni, hallgatni, beszélgetni vele inspiráció, szellemi kaland és kihívás”
– írta Stuber Andrea.
(MTI)
Nyitókép: Színházi Kritikusok Céhe, Facebook
Ascher Tamás az elismerést a Színikritikusok Díjának átadó ünnepségén, az Eötvös10-ben szeptember 20-án veheti át.
A szervezet évente egyszer titkos szavazással adományoz életműdíjat olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó 65 év feletti művésznek, aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és hozzájárult a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához.
A legeredményesebb terep: Csehov
A közleményben idézik Stuber Andrea színikritikus laudációját, aki kiemelte:
Ascher Tamás a magyar színház utóbbi fél évszázadának megkerülhetetlen alakja, aki eleven és szerves módon teremt meg emberi kapcsolatokat színpadon,
s ezek különböző fajtáiról, furcsaságairól, groteszk, komikus, abszurd vagy éppen megrendítő mozzanatairól szólnak az előadásai. Bár vonzalom fűzi olyan „hűvös, okos drámaírókhoz, mint Beckett, Ionesco, Dürrenmatt vagy Pinter, a leggazdagabb és legeredményesebb terepnek mégis kedves szerzője, Csehov bizonyult számára” – áll a méltatásban.
A színikritikus felidézi, hogy Ascher Tamás pályája évtizedei alatt nemzetközi sikereket is aratott, többek között a Katona József Színház Három nővér című előadásával, továbbá Bécstől Helsinkin, Lyonon és Oslón át Sydney-ig számos helyen állított színpadra drámákat.
A harmadik „színházi” szem
Ascher Tamásról mint pedagógusról szólva Stuber Andrea kiemelte: mindig jelen volt azokon a helyeken, ahol fiatalokat lehetett látni, tanítani vagy dolgozni velük, zalaszentgróti tábortól kazincbarcikai amatőr színházi fesztiválig, iskolákban és klubokban, pincékben és egyéb független játszóhelyeken.
A színész fontos képessége a színházi tehetség korai felismerése, és már az 1970-es, '80-as években hívták kurzust tartani a színifőiskolára. Vezetett az egyetemen zenés színész osztályt és rendezőosztályt, továbbá nyolc évig volt rektor, jelenleg színészosztályt a Freeszfén, Forgács Péterrel párban.
„Ahol Ascher Tamás ott van, felgyűrt ujjú zakóban, két ingben, két szemüvegben és egy harmadik, színházi szemmel, amelyik csukva is lát, ott érdemes megpróbálni a közelében lenni. Mert nézni, hallgatni, beszélgetni vele inspiráció, szellemi kaland és kihívás”
– írta Stuber Andrea.
(MTI)
Nyitókép: Színházi Kritikusok Céhe, Facebook
