“Meg se kellett volna halni hozzá”

Valuska László | 2017. április 30. |

Tizenöt év után jelent meg új verseskötete Peer Krisztiánnak, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy sokan azt sem tudták, van egy ilyen nevű költő. Persze így is simán lehozták a hétköznapokat ezek az olvasók, nem úgy mint mi, akik láttuk, ahogy Peer az éjszakában feloldódik, miközben elveszít három teleírt Moleskine-t, két laptopnyi dokumentumot és talán a tehetségét is. A 42 című verseskötet barátnője, a színházas Mocsár Zsófia halálára válaszul érkezett. Mindennek a kezdete és a vége az írás, mi olvasóként közelről nézzük meg és éljük át a gyászmunka őszinte, reménytelen, cinikus és örökké kétkedő folyamatát.

Peer Krisztián: 42

Jelenkor, 2017, 76 oldal, 1699 HUF

 

Peer 42 éves volt 2016-ban, amikor barátnője egy váratlan, gyors lefolyású betegség következtében meghalt. Erről a kötetről még nem lehet úgy beszélni, hogy kizárjuk az értelmezési keretet. Megidéződik a számmal a maraton hossza, de 42 a válasz a végső kérdésre Douglas Adams Útikalauzában. A mozdonyvezető hátrafelé rohan a 42 című versben, de az is kiderül egy másikból, hogy a 42 helyett Nagy baj nem lehet lett volna a kötetcím is: "Még kötetcímnek is akartam:/ Nagy baj nem lehet,/ de aztán nyert a 42,/ jobban is illik egy ilyen kapuzárási költészetre,/ aminek nevezted."

Ez Peer és Mocsár közös verseskötete, és nemcsak azért, mert a nő hiányával minden leírt és ki nem mondott szóban benne van, vagy mert rajzai szerepelnek a kötetben, hanem mert a kettőjük közti intim párbeszéd a tehetetlen kísérlet a lány nyelv általi újrateremtésének. Visszatekintve bontakozik kapcsolatuk építkezése, konfliktusaik, problémáik és egymásra hatásaik. Biztos vagyok benne, hogy ez a kötet sokak számára lesz fontos, akik valamilyen veszteséget, hiányt vagy elmúlást szeretnének megérteni a saját életükben. Ezek a versek őszinték és fájdalmasak, mert hozzá vagyunk szokva a gyász tabuépítő, óvatos és elemelt nyelvezetéhez, amit a költészet simán képes túlpörgetni. Peer versei közvetlenül szólítják meg és hívják elő a barátnő alakját, ahogy a közös történeteket is (“Kertünk./ Első valódi többes számom”).

Megismerjük a versekből a legszemélyesebb tereket, történeteket a Sirályból, Flopról, a kutyáról, látjuk a hajszálat és a diófát is: “Nem te akartál megtanulni úszni,/ én akartalak megtanítani./ Berlin meg azért ér rá,/ mert engem nem érdekelt./ A legszebb vers, amit valaha olvastam,/ a todolisted.”; “Az ágyban tudok aludni,/ a dezodorod használom,/ semleges szagú”. A 42 teljes bevonódást vár el, és könyörtelenül szív magába. A kötet egészéről én is egy történetként tudok beszélni, nem önálló versekről, a trauma töredezetten, de narratívát teremt.

Például azzal, hogy a kötet egyik létrehozója maga az olvasó, akinek fel kell vágnia a lapokat az olvasáshoz. A szándékos nyomdai hiba miatt a kötetet fel kell szabdalni, sebeket kell ejteni rajta. Erőszakos, provokatív és mégis dühítően felemelő, ahogy sebészként felbontjuk a titkos szövegeket, mintha csak egy testet nyitnánk meg. Ez a gesztus nem cél nélküli: a felvágott oldalakon a párkapcsolatukat, a fel nem vágott oldalpárokon a halál utáni kiüresedett időszakot ismerjük meg.

Peer Krisztián: El akartam kerülni a sorsomat, bassza meg

Fotó: Kiss Norbert 15 év telt el az utolsó köteted, a Hoztam valakit magammal óta. Adja magát az első kérdés: miért hagytad abba az írást? 15 év telt el azóta, hogy Peer Krisztián hátat fordított a költészetnek. Utolsó verseskötete ( Hoztam valakit magammal, Palatinus 2002) óta főleg különböző kocsmákban és színpadokon beszélt, számos drámát jegyez.

“Milyen urnát választana magának Zsófia?/ Ahhoz, hogy beszélhessek hozzád, le kell válasszalak a csontjaidról” - írja Peer. A versek a gyász nyelvét keresik: hogyan lehet beszélni a halálról, a veszteségről, a hiányról, hogyan lehet előidézni és párbeszédbe lépni az emlékekkel, vagy a lírai hagyomány felől az is fontos játék, hogyan lehet a halottat megszólítani? Lehet a kötetet mindenféle referenciális tudás nélkül értékelni? Tud a a halál csupán költői téma lenni? Lehet úgy írni a halálról, hogy ne forduljon giccsbe? Lehet erősebb az esztétika a traumánál?  “Én a traumáról, a traumából tudok beszélni” - mondta egy interjúban Peer, aki ennek ellenére megküzdött a megszólalás nehézségeivel: "Nem volt mit mondanom, vagy ha volt is, nem találtam nyelvet hozzá".

Peer folyamatos önreflexióban van, irodalommá transzformálja a veszteséget és a hiányt, “mondatban vagyok”, írja, és miközben “Ott állnak tornasorban/ egymás fülébe sugdos a tíz-, a húsz-, a negyvenéves Krisztián./ És mire a sor végéig ér a mondat,/ kihull belőle minden fontosabb szó.” A szavak hullanak, az emlékeket meg kell ragadni, a kimondás nehéz vagy lehetetlen munka: “Kár, hogy csak azt tudom kitörölni, amit írtam./ Ez is mekkora színlelés./ Megtörténtté tenni hogy tudnám,/ hogy kezdjem el az életem?”

A legelső, Visszatekintve című versben mintha egy hosszú, lassú svenkkel mutatná meg a végletekig elmagányosodott főszereplőt, aki üveges tekintettel bámul bele a világba, miközben a háttérben már felsejlik a hiány: “Azt kérded, merre menjünk?/ Azt hittem, téged követlek./ És mert téged követtelek,/ nincs meg a visszaút”. A kötetben nemcsak Odüsszeusz fordul vissza, hanem minden visszafelé történik: “Száznyolcvan fok, nem telik bele egy szívverés”, “A mozdonyvezető/ az ülések közt/ hátrafelé rohan”, “visszaviszem a szagos radírt, de megszégyenülni nem tudok egyedül”, “Egyszer majd a visszaalvás/ képessége is visszatér”.

Visszatérni képtelenség, ezért kell versekben rögzíteni az emlékeket, érzéseket, nehogy túl késő legyen (“Mocsár Zsófia emlékzuhany”). A versek szinte naplószerűen mutatják meg a gyászmunkát, az emlékekért vívott harcot. Az önmarcangolás (“Mindig bántottalak,/ sohasem öleltelek.”), a szenvedés (“Hét éve nem láttam a tengert./ Élő embert egy hete”), a belenyugvás (“Könnyebb, mióta megértettem,/ hogy rajtam túl is volt életed./ Illetve van.”) és az emlékekkel való folyamatos harc (“REM-fázisba nem engedem magam,/ ott veled találkozom./ Vagy legyél, vagy ne lássalak.”) könyve ez. Talán ízléstelen leírni, de mennyire fausti, hogy egy halál hozza vissza a költőt? Fontos kötet, nagy visszatérés, bárcsak ne kellett volna megírni. Vagy ahogy Peer megfogalmazta:

“Költőként jobban tetszenék?

Egy szavadba kerül.

Meg se kellett volna halni hozzá.

Kész volt egy könyv fele.”

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!