Keresés

„Két dolog: meg akarok halni és hazudtam neked” – ezekkel a szavakkal kezdődik Nyáry Luca első regénye, a Vigyázat, törékeny!, amelynek hőse, a gimnazista Zsófi, egy húgához címzett levélben vázolja fel azt az utat, amelynek végállomása könnyen a teljes érzelmi széthullás lehet. A kamasz lány egyedül birkózik meg az édesanyja halála utáni gyásszal: a temetés napján hatalmas lelki pakkot kap, a nagymamája ugyanis a lelkére köti, hogy ne omoljon össze, legyen lelki támasza a családnak. A lány így jobbára magára marad a veszteségeivel, és nehezen fogad el bármilyen külső segítséget. Ráadásul nem könnyű eldönteni azt sem, hogy ki az, aki igazán mellette áll a barátai közül, és ki az, akinek a látszat fontosabb a valóságnál. Nyáry Lucát lelki gyógyulásról, slamről és a telefonos regényírásról is faggattuk.

Azt szokták mondani, minden, ami fontos, gyerekkorunkban történik velünk, és egy jó író komplett életművet építhet az akkori élményeire és traumáira. Ha ez igaz, akkor Edward St Aubynnél keresve sem lehetne jobb példát találni – életéről, az őt ért szexuális zaklatásról, szenvedélybetegségéről, majd íróvá válásáról mi is írtunk korábban, az első Patrick Melrose-gyűjtemény magyar nyelvű megjelenésekor a nagy kérdés csak az volt, hogy olvasás közben mennyire lehet leválasztani előzetes tudásunkat, és mennyire lehet függetleníteni a szöveget attól a mentális információhalmaztól, mely St Aubyn nevéhez kötődik. A válasz: sehogy. Ám St Aubyn történetei helyenként ezzel együtt is elementárisan gyomorszorító olvasmányok.