Keresés

„(V)égigmérte még egyszer hatalmas termetét, hegygerincként vonuló impozáns vállait, kátrányfekete, sűrű haját, majd arra gondolt, A fiam lehetnél, szépséges angyal, aztán elnevette magát.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a hatodik rész.

„Függöny, szekrények. Szemben két üres ágy. Kórház, gondolja. Végignéz magán. A karját feszíti az infúzió, a teste takaró alatt. Vajon megvan mindene?” Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a hatodik rész.

„Mintha egy baromfiudvarban lenne, úgy érezte magát, a körülötte állók disszonáns csipogását ráadásul a hófehér csempék kettőzött erővel verték vissza.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az ötödik rész.

„Élj ott, ahol mások nyaralnak. Sokat használt szlogen, a bajorok is szeretik. Ha nem élne itt, nem akarna itt nyaralni.” Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az ötödik rész.

„Elejtette a taglót, és némán figyelte a marha még mindig eleven tekintetét, és hallotta, bár föl már nem fogta, amint az állat keservesen, szinte zokogva felbőg, túl téren és időn.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

„Indulás előtt mindig van szex. Olyan, mint érkezés után a közös reggeli, nem fontos, milyen, csak legyen.” Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

„A Kerepesi út szélén várakozott. Rázta a hideg. Az aszfalt nedves volt, nemrég eshetett.” Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

„Egyetlen perc. Fent sár és csizma, lent betoncsend, torokkattanás” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a második rész.