Keresés
Keresési találatok „” Kifejezésre

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány
„– Nehéz éve volt, ugye? (…) – Melyikünknek nem?” Az elmúlt egy év feldolgozásban óriási löketet adhat egy olyan könyv, ami megmutatja, nem vagyunk egyedül. Ilyen kötet a Dekameron-projekt, amelybe 29 író írt novellát a járványról.

Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik
A megindító történetektől az abszurd írásokon át a már-már gonosz tréfákig vezet az út Rényi Ádám felnőtt mesekönyvében.

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?
Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján.

Veres Attilának weird novelláskötete jelenik meg Amerikában
Novelláskötete jelenik meg jövőre Amerikában Veres Attilának, az Odakint sötétebb és az Éjféli iskolák írójának.

Lydia Davis: A valóság és a fikció közötti szürkezóna érdekel
Az amerikai Lydia Davist a rövidpróza mesterének tartják, aki 2013-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat. Interjúnkban Flaubert és az álmok mellett szóba került egy magyar vonatkozású gyerekkori kedvenc, és kiderült az is, miket tanácsolna a kezdő íróknak.

Bereményi Géza hőseinek mindent elhiszünk
Bereményi Géza 75. születésnapjára állította össze Azóta is élek című kötetét, amelynek anyaga három korábbi novellásköteten (A svéd király, A feltűrt gallér, Jézus újságot olvas) alapul. Most öt olyan szempontot emelünk ki, amelyek miatt izgalmas olvasni.

Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet
Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell - csak néhány név azok közül, akik igent mondtak a New York Times felkérésére, és vállalták, hogy történeteket írnak a koroanvírus-járvány idején. Ez lett a Dekameron-projekt - mutatunk belőle egy részletet!
Lydia Davis a hétköznapi sodródásban is meglátja a rendet
Az Elég jól vagyok, de lehetnék még egy kicsit jobban is Lydia Davis harmadik magyarul megjelent kötete, amelynek történetei időnként leltárszerű felsorolásokban, álomképekben, máskor abszurd levelekben, nyelvi játékokban bomlanak ki. Jellemző rájuk a perspektívaváltás, a távolságtartás, miközben a maguk hétköznapi módján ismerősen szürreálisak is. Lydia Davisé a hét könyve.