Keresés

Egerek és emberek címmel emlékezett meg a 100 éve született Mészöly Miklósról a német Der Tagesspiegel.

Csákányi Eszter és Trill Zsolt előadásában elevenedik meg Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése.

„Valahányszor visszautasították egy novellámat, önvigasztalásul írtam egy mesét” – jegyezte fel egyszer Mészöly Miklós, akinek a kényszerű szilencium éveiben gyakran a gyerekirodalom volt az egyetlen írói menekülőút. Így aztán írt mesét, bábjátékot, ifjúsági regényt, számolatlanul. Szolláth Dávid új monográfiája és az Arcanum adatbázisa segítségével annak jártunk utána, milyen erők vezették gyerekirodalmi pályára a száz éve született Mészöly Miklóst, és mit gondolt vajon a meséről és a bábról.

Száz éve született Mészöly Miklós a magyar próza megkerülhetetlen alakja. A Jelenkor Kiadóval 20 perces riportfilmet forgattunk Szekszárdon az íróról, aki több nemzedékre volt óriási hatással, és akinek prózája a mai napig hatással van irodalmunkra.

Mészöly Miklós nem szeretett interjút adni – erről ő maga mesélt egyik interjújában. A magyar prózairodalom egyik legnagyobbjaként ugyanakkor sokszor volt kénytelen nyilatkozni, születésének századik évfordulója pedig jó alkalmat kínál arra, hogy az Arcanum segítségével megnézzük, milyen kép is kerekedik ki Mészölyről az interjúi alapján.

100 évvel ezelőtt, 1921. január 19-én született Mészöly Miklós író, aki a magyar irodalomtörténetben a mai napig megkerülhetetlen viszonyítási pont. 

Száz éve, 1921. január 19-én született Mészöly Miklós, akiről Esterházy Péter azt mondta, hogy mindannyian az ő köpönyegéből bújtak ki. Mészöly 1954-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott, életművének gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, ezzel együtt több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. Életét sokféleképpen be lehet mutatni, mi most tíz jellegzetes és emlékezetes fényképet választottunk ki.

Polcz Alaine életében a gondoskodás elemi erő, a Magyar Hospice Alapítvány alapítója, ami céljául tűzte ki a méltóságteljes halált, a halált mint az élet természetes részének elfogadását. Az Egész lényeddel fontos dokumentuma lehet annak, hogyan lehet elviselni a másik felünk elmúlását, és példájuk közelebb hozza azt, amit bár az eszünkkel lehet, hogy tudunk, érzelmileg mégis félve közelítünk hozzá.