Keresés

Novák Katalin egy videóban beszélt arról, hogy nem szabad elhinni, hogy a nőknek választani kell a gyermekvállalás és a felelősségteljes beosztás között, és egyébként sem kell akkora fizetéssel és legalább olyan beosztással rendelkezniük, mint a férfiaknak. Tíz évvel ezelőtt azonban még egészen máshogy látta ezt a kérdést. 

Bár bátyja, Radnóti Miklós árnyékában talán kevesebb figyelem hárult eddig Erdélyi Ágnes írói munkásságára, Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész szerint az életmű önálló jogon is számot tarthat az olvasók és a szakma figyelmére.

Jászberényi Sándor a Facebook-oldalán írta meg a saját család-definícióját a kormány próbálkozásait követően. A varjúkirály családtörténetei is megmutatják, mennyire sokféleképpen gondolhatunk a családra. Könyvek hírek mellé.

Szabó Magda Pilátusának hősei minden igyekezetük dacára nem találják az egymáshoz vezető érzelmi utat. A regényből tévéfilm készült, a rendezővel, Dombrovszky Lindával pedig az eredeti könyvről, a színészek kiválasztásáról és Szabó Magda debreceni kultuszáról is beszélgettünk.

Samantha Downing már első regényével is bizonyított. Második megjelent kötete sok mindent átvesz az Elbűvölő feleségem receptjéből, ám a szimplán csak jóízű vacsora helyett ezúttal egy minden harapással új, meglepő ízeket rejtő gourmet csemegét tett le az asztalra. 

Gurubi Ágnes első regénye, a Szív utca egy terápiás munka szépirodalmi lenyomata, melyben a negyvenes éveiben járó, kétgyermekes én-elbeszélő, Anna igyekszik helyre tenni az életét. önmaga megértéséhez pedig a családi múlt megismerésén keresztül közelít.

Egy válás, három nézőpont: Fiala Borcsa regényében egy látszólag jól működő család kártyavárként omlik össze, a történet mégis elsősorban az újrakezdés lehetőségeiről szól. A Drill egy, a gyerekeiért mindent beáldozó anyáról, egy életközépi válságban szenvedő apáról, és egy ambiciózus harmadikról mesél, aki a felbukkanásával alaposan megkeveri a lapokat. 

Arthur Rimbaud egyik leszármazottja, Jacqueline Teissier-Rimbaud pénteken családja nevében jelezte, ellenzi, hogy a francia költő és Paul Verlaine földi maradványait átszállítsák és egymás mellé helyezzék a francia történelem nagyjainak végső nyughelyén, a párizsi Panthéonban.

Egy zseniális regény felismerésének majdnem ugyanolyan fázisai vannak, mint a gyásznak: először az értetlenség és tagadás, a vonakodva elismerés, majd a teljes megadás állapota. Az olvasó ugyanezeket járja végig az Égig érő történetet olvasván: az első oldalakon egy szinte spirituálisnak tűnő szöveg tárul elénk egy, a hátát egy fának vető nőről; majd minden átmenet nélkül ugrunk át egy másik ember történetébe, az olvasó pedig csak pislog, és nem érti, mi történik vele. Richard Powers regénye ugyanis nem a klasszikus formákat követi, több „főszereplőt” mozgat, kiknek élettörténetei szinte koncentrikus körökben épülnek egymásra, külön-külön utat bejárva, míg végül egymás mellé nem fújja leveleiket a szél, és sorsuk indák módjára össze nem kapaszkodik.