Akárhogyan alakul is az orosz-ukrán háború, az már biztos, hogy Volodimir Zelenszkij, az ukrán elnök ezeknek a baljós, új időknek jelentős alakjaként kerül be a történelemkönyvekbe. Köszönhetően annak, hogy amikor még szinte az egész világ az oroszok gyors győzelmére és persze Zelenszkij menekülésére számított, ő Kijevben maradt, neki nem "fuvar" kellett, hanem "lőszer", és az ukránok honvédő háborújának élére állt. Szerhij Rudenko könyve az első róla szóló életrajz: a szerző harmincnyolc fejezetben meséli el Zelenszkij életútjának legfontosabb állomásait Krivij Rih-i gyerekkorától kezdve a háborúig. Az utolsó epizódokat Rudenko óvóhelyen írta, miközben az oroszok bomba- és rakétatámadásokat intéztek Ukrajna ellen.
Egy olyan emberről szól ez a könyv, aki színészi karrierrel a háta mögött, minden politikai tapasztalat nélkül lett egy nagy ország elnöke 2019-ben, azzal győzve meg a választókat, hogy véget vet a mindent behálózó korrupciónak Ukrajnában, s egyúttal elhozza a békét. Az első cél megvalósításához vagy kevés volt az ideje, vagy ő sem tudott kikeveredni a korrupciónak abból a hálójából, amely oly sok mindent tönkretett már Ukrajnában az elmúlt évtizedekben, a második cél, a béke pedig hiú ábrándnak bizonyult - bár aligha Zelenszkij hibája, hogy Putyin semmiképp nem akart eltűrni egy olyan független Ukrajnát, amely nem az ő érdekeit szolgálja. Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, Zelenszkij egy újabb nem túl sikeres és nem túl népszerű elnök - és aztán a háborúval minden megváltozott: most nemcsak az ukránok, hanem az egész világ figyel minden egyes szavára.
Szerhij Rudenko: Zelenszkij smink nélkül (részlet)
7. jelenet
Trump alkotmányos felelősségre vonása
Zelenszkij, a színész mindig Hollywoodról álmodott. És persze az Oscarról.
Emlékeznek rá, milyen sokáig bámult Volodimir Tom Cruise szemébe, amikor az amerikai színész Kijevben járt, és milyen sokáig nem bírta elengedni kezét, amikor a Bankovaja utcán lévő irodájában fogadta?
De aligha merészkedett álmaiban odáig, hogy pont ő kerül majd annak a botránynak a középpontjába, amelynek következtében az Egyesült Államok negyvenötödik elnöke ellen alkotmányos felelősségrevonási eljárás indul.
- július 25-én Donald Trump felhívta Volodimir Zelenszkijt.
Ez már nem az első beszélgetésük volt. Április 21-én, Volodimir választási győzelmének napján Donald személyesen gratulált neki. Ez alkalommal az USA elnöke arra kérte Zelenszkijt, hogy közelebbről vizsgálják meg Joseph Biden, pontosabban a fia, Hunter ügyét.
„Most sokat beszélnek Biden fiáról, arról, hogy Biden leállíttatta a nyomozást, és sokan szeretnék ezt az ügyet tisztázni. Tehát indokolt lenne egy beszélgetés a legfőbb ügyésszel… Biden dicsekedett, hogy leállíttatta a nyomozást, úgyhogy alaposan nézzen utána… Számomra ez borzasztó” – panaszkodott Trump Zelenszkijnek.
Volodimir megígérte, hogy kivizsgálja az ügyet, utalt rá, hogy hamarosan új főügyészt fog kinevezni, aki százszázalékosan az ő oldalán áll, és hozzátette: „Ami Ukrajna egyesült államokbeli nagykövetét illeti, épp csak most jutott eszembe a neve: Jovanovics; szuper, hogy ön volt az első, aki elmondta nekem, milyen rossz nagykövet volt. Ebben száz százalékig egyetértek önnel. Mivel ő a korábbi elnököt támogatta, és az ő oldalán állt, hozzám negatívan viszonyul. Nem fogadna el új elnökének” – panaszkodott Volodimir.
Zelenszkij idejében az első legfőbb ügyész Ruszlan Rjabosapka lett. Bár ő azt állítja, hogy sohasem érezte magát száz százalékig Volodimir emberének.
„Egyáltalán nem éreztem így. Őszintén szólva nem is gondoltam rá, hogy így kellene éreznem. Volt bennem bizonyos aggodalom, mivel értettem, hogy ez a munka rendkívül nehéz és bonyolult, rendkívül sok benne a kihívás és a kockázat. Én, őszintén szólva, egészen másra gondoltam, nem erre a Zelenszkij és Trump közötti beszélgetésre. Hanem azokra a kihívásokra és kockázatokra, amelyekkel szembesültem ezen a poszton. Közismert, hogy nemegyszer nyújtottam be lemondásomat annak ellenére, hogy ez az egyik legmagasabb tisztség az országban. Tudtam, hogy egy ilyen megbízatás elfogadása hatalmas áldozatot követel, átmenetileg a magánéletemről is le kell mondanom.
És minden kicsit fordítva történt.
Nem Zelenszkij mondta meg nekem, hogy mit vár tőlem, hanem én magyaráztam neki, miben lehetek hasznos ezen a poszton. És a legfontosabb témát nem a letartóztatások és a Porosenko vagy valaki más elleni ügyek jelentették, hanem az ügyészség reformja. Erről beszéltünk. Én ebben láttam fő feladatomat” – mesélte Rjabosapka.
Trump nem gondolta, Zelenszkij pedig még kevésbé, hogy a beszélgetésükből óriási botrány lesz az Egyesült Államokban.
Szeptember 20-án a The Washington Post saját forrásaira hivatkozva beszámolt az amerikai hírszerzés egyik tisztjéről, aki – az írás szerint – hivatalosan panaszt tett vezetőinél Trump egy meg nem nevezett külföldi vezetővel folytatott telefonbeszélgetése miatt. Az Egyesült Államok kongresszusa azonnal reagált, és bejelentette, hogy hivatalos vizsgálatot indít a Fehér Ház ura ellen, és követelte a beszélgetés pontos átiratának közzétételét. A külföldi vezetőről kiderült, hogy ő Volodimir Zelenszkij.
Az amerikai sajtó azt hangoztatta, hogy az USA elnöke nyomást gyakorolt ukrán kollégájára annak érdekében, hogy felgyorsítsa az ifjabb Biden ügyének kivizsgálását, aki az ukrán Burisma gázcég igazgatótanácsának tagja volt. A cég tulajdonosa pedig az a Mikola Zlocsevszkij volt, aki Viktor Janukovics elnöksége idején a környezetvédelmi tárcát vezette.
Ukrajna legfőbb ügyészsége törvénytelen meggazdagodással gyanúsította a volt minisztert. Igaz, valamivel később a Burisma körüli ügyeket lezárták, a cég kifizette adótartozásait, Viktor Sokin főügyészt leváltották (Trump ügyvédje, Rudolf Giuliani állítása szerint a Burisma ügyeinek kivizsgálása miatt), de az ifjabb Biden története napirenden maradt.
A botrány elmérgesedésével Zelenszkij, akinek neve állandóan ott szerepelt az amerikai sajtó első hasábjain, egyre inkább azt hangoztatta, hogy Trump nem gyakorolt rá semmilyen nyomást. Hisz ő egy független ország vezetője, ki merészelne rá nyomást gyakorolni?
De az Egyesült Államokban ezt másképp látták.
És 2019 decemberében Trump lett az Egyesült Államok történetének harmadik olyan elnöke, aki ellen impeachment-eljárás indult. Donaldot pont a Volodimir Zelenszkijjel folytatott telefonbeszélgetése alapján vádolták meg hatalommal való visszaéléssel és az igazságszolgáltatás akadályoztatásával. Végül 2020. február 5-én a szenátus felmentette Trumpot mindkét vád alól.
Joe Biden fiának története nagyon is emlékeztetett Paul Manafort ügyére, amelyben Ukrajna ugyanúgy az amerikai sajtó figyelmének középpontjába került. 2016-ban az amerikai elnökválasztási kampány kellős közepén Kijevben nyilvánosságra hoztak bizonyos részleteket a Régiók Pártjának üzleti könyveiből. Itt Trump kampányfőnökét említették azok között, akik Viktor Janukovics szövetségeseitől fogadtak el készpénzt. Végül Manafort lemondott, és később egyéb vádak alapján hét és fél év szabadságvesztésre ítélték az USA-ban. Trump az információ kiszivárogtatását Kijev ellene indított játékának tekintette, és Petro Porosenkónak még sokáig kellett igyekeznie, hogy rendezze a kapcsolatait a Fehér Házzal.
A Trump elleni impeachment-eljárás beindításának kísérlete remek témája lehet egy hollywoodi filmnek, amelyben Zelenszkij elnök szerepét kiválóan eljátszhatná maga Zelenszkij, a színész.
A sors iróniája, hogy most, az oroszok inváziója idején éppen az a Joe Biden támogatja aktívan Zelenszkijt és Ukrajnát, aki ellen Trump fente a fogát. És ha 2019 nyarán Volodimir ráállt volna Donald javaslatára, és újraindította volna az ifjabb Biden elleni eljárást, ki tudja, hogyan alakult volna az idősebb Biden és Zelenszkij kapcsolata. Azt is nehéz lenne megmondani, számíthatott volna-e az USA segítségére Ukrajna Oroszországgal szemben.
