Noha már az 1830-as évek óta születnek róluk regények, és a 20. században is rengeteg filmben és sorozatban töltöttek be meghatározó szerepet, az indiánok sokkal többet jelentenek annál, hogy kalandregények szereplői és cowboyok céltáblái. Erről tanúskodik Walter McClintok Régi északi ösvény című kötete, amely átfogó betekintést enged a feketelábú indiánok mindennapjaiba, szokásaiba és szertartásaiba.
McClintok még 1897-ben utazott Északnyugat-Montanába, ahol az elkövetkezendő négy évet a Feketelábú Rezervátumban töltötte. Ezalatt igyekezett minél többet rögzíteni az indiánok életéből - könyveket írt, fotókiállításokat rendezett, nyilvános előadásokat tartott, az alább olvasható könyv is a részletes jegyzetei alapján készült, először 1910-ben jelent meg. Igyekezett mindent megőrizni róluk, mielőtt teljesen eltűnnek.
Walter McClintok: Régi északi ösvény (részlet)
Ford. Sipos Péter
Őrült Farkas fiává fogad
Egy nyári délután Siksikakoan társaságában lovagoltam a síkságon, amikor a Willow-pataknál összetalálkoztunk Őrült Farkassal. Egyedül volt és jelezte, hogy beszélni kíván velem. Szorosan maga köré tekerte a takaróját, hosszú, szürkülő haja kibontva, a nyakában sasszárnycsontból készült orvosságos síp függött. Hajába hátulra egyetlen sastollat tűzött függőlegesen. Amikor leszálltam a lóról, erősen megszorította a kezem. Egy pillanatig egyedül csak a saséhoz hasonlítható pillantással nézte az arcomat, majd komoly hangon így szólt: – Két tél hava olvadt már el azóta, hogy a hazámba érkeztél. Figyellek mióta először felbukkantál itt, és a szívemben barátságot érzek irántad.
Még nem volt fehér fiam, de szeretnélek fiammá fogadni, mert azt hiszem, egy nap főnök leszel a néped közt.
Elszállt az időm, és alighanem előbb költözöm a Nagyszellemhez, mint te egyáltalán megöregednél. Majd ha elindultam a túloldalra, te még itt leszel, hogy segíts és tanácsokkal szolgálj népemnek.
Néhány szóval kifejeztem örömömet és azt, hogy szívesen leszek a fogadott fia. Ő észak felé intett, és ezt mondta: – A sátram annak a dombnak a túloldalán áll, nem látszik innen. Holnap látogass meg magasnapkor! A rokonaim is eljönnek majd. Tartok egy szertartást, aminek során kifestelek a szent vörös festékkel, és a jelenlétükben fiammá fogadlak.
Az azóta eltelt évek során megértettem Őrült Farkas mélyebb szándékát az adoptálásommal. Úgy gondolta, hogy a fehérek mindig félreismerték az indiánokat, ezért szerette volna elnyerni egy fehér ember erős barátságát, hogy népének legyen egy komoly, együttérző és megértő partnere, aki segít majd boldogulni a feketelábúaknak. Másrészt egy fehér szószólót keresett, aki kellően hosszú időt töltött az indiánok körében ahhoz, hogy tisztában legyen szokásaikkal, hitükkel, életmódjukkal, és végre elmondja róluk az igazságot a fehér embereknek.
A rákövetkező napon borús volt az idő. Észak felé lovagoltam, amerre a főnök mutatott. A dombtetőn megálltam egy szusszanásra, és egy kis indián tábort pillantottam meg a túloldalon. Frissítő szél terelgette az alacsonyan libegő felhőket a síkság felett, és néha egy-egy vad roham rázta meg a bogjuknál fogva erősen lerögzített sátrakat.
Egyetlen élőlényt láttam, egy közeli bucka mögé beosonó prérifarkast. Emberi jelenlétre Őrült Farkas tipijéből az ég fele pöndörödő keskeny füstcsík utalt csupán. A széllökések szüneteiben pedig hallottam az indián éneklés és dobolás halk, ütemes hangját. Abban a pillanatban, a lovam hátán ülve, visszakalandoztak a gondolataim a múltba.
Elképzeltem a kort, amikor Őrült Farkas ősei uralták az egész vidéket, és még ezerszám álltak a sátrak.
Amikor a dal véget ért, belovagoltam a táborba, leszálltam a nyeregből és félrehajtottam az ajtólapot. Kis tűz égett középen, és a homályban megláttam a szép számban összegyűlt indiánokat.
– Oki! – kiáltotta Őrült Farkas. Hatalmas, hét és fél méter átmérőjű, rendezett tipiben találtam magam. Őrült Farkas az ajtóval szemben, a tisztelet helyén ült, rokonai két oldalt, a férfiak balra, a nők jobbra tőle. Meleg kézrázással köszöntött és így szólt: – Ke-a-e-es-tsa-kos-ach-kit-satope!
Gyöngyözött őzbőr lábszárvédőt és mokaszint viselt, nyakában orvosságos sasszárnycsont síp függött. Arca nemes, felsőteste meztelen volt. Látszott a széles válla és az izmos karja. Az indián férfiasságot testesítette meg. Szúrós tekintete, határozott kifejezésű szája jól tükrözte, hogy parancsoláshoz szokott. Természetes méltóság sugárzott a viselkedéséből, mialatt a szertartást irányította. Ez lenyűgözött, lestem minden mozdulatát.
Őrült Farkas mellett Natoya Apau (Áldott Menyét) ült és segédkezett a szertartásban. Arca és szeme lágy szívről és jó természetről árulkodott. Bal oldalamon Reggeli Toll egy mosollyal köszöntött.
Leterített nekem egy takarót, majd ügyelt, hogy ne kövessek el hibát a szertartás során. Isoko-yo-kinni (Kétszer Futó), Stock-stchi (Medvebocs) és Sok Fehér Ló foglalt helyet még rajta. Utóbbi a nevét úgy kapta, hogy a ménesében csak általa tenyésztett fehér lovak voltak.
Őrült Farkastól jobbra feküdt a Hód-medicina szent kötege. Tőle kicsit távolabb Ad A Napnak, Őrült Farkas felesége ült. A sátor rúdjairól lógott a fejük felett az Orvosságos Pipa és egy nyersbőr tokban az Orvosságos Fejdísz. [Amikor az „orvosság” vagy „medicina” szót egymagában, főnévként használják, akkor természetfeletti hatalommal bíró dolgot jelent. Ellenben, ha melléknévként szerepel, „szent” vagy „szakrális” jelentést kap és az elnevezés arra utal, hogy azt a bizonyos tárgyat vallásos szertartások során használják. A Hód-medicina szent kötege egy madárbőröket, tollakat és egyéb állatbőröket tartalmazó csomag. Úgy tartották, hogy eredetileg a hódoktól kapták a feketelábúak, és nemzedékeken át öröklődött. (Eredettörténete a 6. fejezetben olvasható.) Kizárólag jelentős vallásos események alkalmával nyitották ki szertartásosan. A „medicina” szó értelméről szóló további információk a 11. fejezetben találhatók.] Ad A Napnak mellett a nők és gyerekek egészen a sátor bejáratáig kitöltötték a kört.
Mind csöndben kucorogtak, a kis tűzbe bámultak és várták a ceremónia kezdetét. Ad A Napnak halk hangon szólt egy fiatal nőnek, aki felállt, megkerülte a tűzgödröt, és lassan megkavarta a hatalmas üstben sarvisbogyóból és nyelvből készült pörköltet. Rámutatva, Őrült Farkas elmagyarázta, hogy az az asszony a lánya, aki így rövidesen a nővérem lesz. – Kiskorában az ellenség fogságába esett.
Követtem őket, és amikor már a megölésére készültek, közébük ugrottam.
Kétfelé ütve vágtam az ellent, így kapta a Két Oldalra Üt nevet – mesélte.
Mindeközben nagy, vörös kőfejű pipa járt körbe. Mindenki szívott belőle a gyerekeket kivéve. Mindig Őrült Farkastól indult, aki először a nap felé pöfékelt négyszer, majd a földnek fújta a füstöt szintén négyszer. Utána a balján ülő Áldott Menyét kapta meg, ő szárral felém nyújtotta, majd a dohányzás befejeztével én Reggeli Tollnak adtam tovább. Visszaútján pedig Áldott Menyétnek továbbítottam, szárral felé, ám ő kijavított és elmagyarázta, hogy Őrült Farkasnak a pipát fejjel előre kell adni. Szerencsére senki sem akadt fenn ezen a hibán. Mindig lenyűgözött a feketelábúak összejövetelein az a méltóságteljes szívélyesség és nemesség, ahogy a vezetőik megjegyzés vagy rosszallás nélkül átsiklottak a társadalmi vagy szertartási szabályaik akaratlan áthágása felett.
Őrült Farkas végül belekezdett a szertartásba. Egy hosszú, villás ággal kivett egy izzó parázsdarabot a tűzből, és szárított édesfüvet tett rá. A felszálló füst kellemes illattal töltötte meg a sátrat. Ebben a pillanatban szétnyíltak a felhők, és kisütött a nap. Fénysugarak áradtak be a füstnyíláson, és éppen Őrült Farkas előtt bevilágították a földet. Őrült Farkas az illatos, édeskés füstbe mártotta a kezét, és a karjai meg a mellkasa felé terelte, hogy megtisztítsa magát. Végül így szólt: – Ma atyánk, a Nap besüt a sátorba. Ereje hatalmas. Múlt éjjel anyánk, a Hold világított be ide. Az ő ereje is hatalmas. A Hajnalcsillaghoz, a Fiukhoz imádkozom, hogy amikor majd pirkadatkor felkel, ő is süssön be, hogy áldása legyen rajtunk, és adjon nekünk hosszú életet!
Őrült Farkas és Áldott Menyét együtt vezette az éneket, amihez mindannyian csatlakoztak. Az asszonyok magasba emelt bal karral lesték Őrült Farkast, aki behajlított karral fejmagasságba emelte kezeit. Ezután a feketelábúak áldó gesztusa következett, és kézfejét a melléhez szorítva kántálni kezdett: –
Földanya, könyörülj rajtunk és biztosíts számunkra élelmet! Napatyánk! Áldd meg minden gyermekünket, hogy ösvényeik egyenesek lehessenek!
Nádszálat jelképező, vörös festéssel ékesített szent botot tartott a kezében. Megérintette vele a jobb és a bal vállát egymás után, és hosszú életért fohászkodott. Áldott Menyét hasonlóan cselekedett, majd átnyújtotta nekem a pálcát. Én ráfektettem azt a két vállamra, míg ők azért fohászkodtak, hogy éljem meg az öregkort. A vessző körbejárt a sátorban, és mindenki elvégezte vele ugyanezt a mozdulatsort. Miután visszaért Őrült Farkashoz, ő és Áldott Menyét az asszonyaikkal együtt rátették a kezüket, és halk éneklésbe kezdtek.
Őrült Farkas előhúzott egy kicsi szarvasbőr zsákot, amiből némi vörös agyagot szedett elő, a szent festéket, ami a feketelábúak hite szerint megoltalmaz a betegségektől és hosszú életet biztosít. Amikor megláttam, hogy mit tart a kezében, tudtam, hogy elérkezett az örökbefogadásom pillanata. Jelentőségteljes csend uralkodott, amint felém fordult és így szólt: – Íme a fehér fiam!
Előtte térdeltem, kifestette a homlokom, az állam és az arcom, a Nap járását szimbolizálva. Ezután hódprémmel simította végig a fejem mindkét oldalát, a vállamat és a karomat le egészen a kézfejemig. Ezt a következő imádsággal fejezte be: – Színed előtt atyám, nagy Nap Főnök, ezennel fiammá fogadom ezt az embert. Segítse őt a vörös festés a napfényhez hasonlóan! Egészséget és erőt adjon neki! Legyen a népem az ő barátja, és segítse, hogy boldog lehessen, amíg indián fivérei és nővérei között marad! Nap atyám, aki fényt adsz nekünk, óvjad őt, amikor majd megint keletre utazik a hazájába! Adj neki világosságot nappal, hogy ösvényén elkerülje a bajt! Ha rossz ösvényre tévedne, irányítsd vissza a biztonságba, hogy az útja szerencsés legyen és öreg koráig vezessen! Miként az édes füst emelkedik az ég felé, úgy szálljanak imáink, és nyerjenek meghallgatást nálad, hatalmas Nap Isten!
Az imádsága után Őrült Farkas utasította Áldott Menyétet, hogy oldozzon ki egy bölény- és jávorszarvas irhákat tartalmazó köteget, majd a férfiak elé terítették őket. Nagy csörgőket osztottak szét köztünk.
Őrült Farkas kettőt felém nyújtott: – Immár a fiam vagy, és részt kell venned a szertartásban!
Ősi bölénybőrön térdeltem, bekapcsolódtam a kántálásba, és ritmusra püföltem a bőrt a csörgőkkel. Az első dal egy sülről szólt, aki a dombtetőn ülve figyelte egy hód munkáját, és ezt mondta: – Fogom az íjam meg a nyilaim és megöllek.
Ám a hód a vízbe vetette magát, és a felszín alatt úszva elmenekült. Elénekeltük a harci sas dalát is, ami arról szól, hogy fenn keringett a magasban a hegycsúcsok felett, és néha lecsapott a föld felé a zsákmánya után. Ezt követően Őrült Farkas a tűz körül táncolt, kezében a pipával. Közben énekelt, és a dal szüneteiben az orvosságos sípját fújta. Stock-stchi átvette a pipát Őrült Farkastól. Négyszer fújta a füstöt a négy világtáj irányába, majd a nap felé emelte, és beteg gyereke gyógyulása érdekében a napban lakozó Nagyszellemhez fohászkodott.
Őrült Farkas napnyugtakor a következő imával zárta le a szertartást: – Hatalmas Nap Isten! Süssön ránk a fényed, hogy a marháinkat tápláló levelek és a fű nőjön, és gyermekeink megéljék az öregkort! Hold Anyánk! Adj nekünk álmot, hogy Nap atyánkhoz hasonlóan minden reggel újra felkelhessünk! Erős szívünk jó szándékkal legyen fehér fivéreink iránt! Mi mind a te gyermekeid vagyunk.
Amikor Áldott Menyét asszonya felemelkedett, hogy kimerje a pörköltet, Őrült Farkas utasította, hogy fehér fiának bőven szedjen a nyelvből – amit a feketelábúak ínyencségnek tartanak. Miután mindenki tányérjába került étel, nekiláttam volna, ám Áldott Menyét figyelmeztetett, hogy még várnak valamire. Őrült Farkas megáldotta az ételt: – A bogyók áldottak, hisz rajtuk élünk.
A jobb kezével a magasba tartott egy sarvisbogyót, és énekelt. Mindannyian utánozták a mozdulatát, és csatlakoztak a Föld Anyához intézett imájához.
Fohászkodtak, hogy sok nyarat láthassanak még, majd elültették a földbe a bogyót, ily módon fejezve ki tiszteletüket az élelmük forrása iránt.
A lakomából semmi sem veszett kárba. A maradékot összeszedték és eltették.
Éppen indultam volna vissza a táboromba, amikor Őrült Farkas így szólt hozzám: – O-mis-tai-po-kah, Fehér Borjú, a nagyfőnök és én indián nevet adunk neked. Kérlek, egy hét elteltével látogass meg ismét a sátramban!
Azt feleltem, hogy Siksikakoan társaságában másnap vadászni indulunk a Sziklás-hegységbe. Egy percig némán ült, majd ezt mondta: – Most van a Sárguló Levelek Holdja. Fiammá fogadtalak, ettél a családommal és a rokonaimmal. Telihold első napján, amikor már hullanak a levelek, a Cut Bank folyó déli ágánál táborozok majd. Gyere akkor hozzám, mert nálam lesznek a főnökök és orvosságosok! Szent szertartást tartok: kibontom a Hódok ősi orvosságos kötegét, és indián nevet kapsz tőlünk. Ismét kifestelek a szent festékkel, és ezennel befogadunk a feketelábúak népébe.
Fotó: Wikipédia
