Ulickaja harmincöt évesen megírta, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt

Ljudmila Ulickaja új könyve arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. A Csak egy pestis egy forgatókönyv, amelyet az író harmincöt éves korában egy kurzus felvételijére szánt, most, a járványhelyzet miatt, aktuálisabb, mint valaha. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. október 28. |

Ljudmila Ulickaja harmincöt éves korában írt egy forgatókönyvet, amelyet egy forgatókönyvíró kurzus felvételijére szánt. A kurzuson végül nem vett részt, a szöveg pedig több mint negyven évvel később került elő, és nyert új aktualitást.

Ljudmila Ulickaja
Csak egy pestis
Ford.: Morcsányi Géza, Magvető, 2020, 96 oldal

Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat.

A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. Ulickaja különleges forgatókönyve, amely kisregényként is olvasható, Morcsányi Géza fordításában jelenik meg.

Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis

Fordította: Morcsányi Géza

 

…Ünnep. Újévi ivászat folyik az alacsony, falusias szobában. Izzadó, nagydarab nők, csupasz, vastag karok, hurkás nyakak. Szól a gramofonzene, szívet tépőn, sercegve. Az asztal közepén egy tálon liba, még nem falták fel az egészet, fölismerhető a formája a pároltkáposzta-réteg tetején. Egy férfi a díványon alszik, félig magára húzta a dívány támláját díszítő csipketerítőt. Egy másik egy darab libahússal hadonászik a tenyésztő fiatalember arca előtt, aki Majer mellett ült a kupéban. Ő is részeg kissé, de még nem esik be az asztal alá.

– Na, kóstold meg, kóstold meg, Szemjon! Klava káposztával csinálja, káposztával, az anyja szemit, Verka viszont almával! Almával! A franc abba az almába! Na, csak kóstold meg, kóstold meg, Szenya!

Szemjon azonban elhessegeti:

– Kolja! Értsed már meg, hogy három évet voltam velük, mintha a gyerekeim lettek volna, én meg nekik az anyjuk, nem bírom megenni őket.

– Ne, Szenya, nincs igazad. Csak kóstoljad meg, mondom, ahogy az én Klavám, az anyját, káposztával csinálja… na, a kedvemért… – és Kolja egyre erőszakosabban dugja Szemjon arcába a libahúsdarabot.

– Szálljál már le rólam! – Szemjon most már mérges.

– Haggyad… Haggyad őtet! – avatkozik be a csupasz karú nőszemély is a nagy, szétfolyó mellével.

– Maradjál! – üvölt rá Kolja.

De a nő odahajol, és a fogával kitépi Kolja kezéből a libahúst. Mind elnevetik magukat, de Szemjon a karjára hajtja a fejét, és váratlanul sírva fakad. A másik nő, aki kicsit fiatalabb, de szintén erős testalkatú, odaül mellé, és vigasztalni próbálja.

– Szenya, na, Szenya, ne szomorkodj már, ott egye a fene, majd nevelsz újakat!

Szemjon sír, letörli a könnyeit, a barátnő pedig oldalról ráborul.

– Rosszulesik, tudod? És még nem is hogy annyira hideg lett volna, nálam otthon sokkal nagyobb fagyot is kibírtak. Akkor meg mért csinálták?

– Ne lógasd már miattuk az orrod, Szenya, majd nevelsz újakat, nem? – erősködik a barátnő.

– Nevelek, naná! Ha tíz évbe telik is, ha akármennyi belepusztul is, akkor is ugyanúgy rá fogom szoktatni őket.

– Rászoktatod, Szemjonka, persze hogy rászoktatod! – helyesel a barátnő.

Közben ketten ott állnak a tornácon, egy harmadik a szomszéd háztól fut feléjük, és integet.

– Nyomás, nyomás, ennek kell lenni a tizennyolcnak!

Dörömbölnek az ajtón. Megrántják a kilincset – az ajtó kitárul, és jégpárát sodorva mind a hárman benyomulnak az előtérbe. Fénykör villan – bekapcsoltak egy elemlámpát, kopogtatnak a rozzant ajtón.

– Nyisd ki, Klava, Belas is befutott! – rendelkezik Kolja.

– Hogy lenne már Belas, az éjszaka közepén? – ellenkezik Klava, de az ajtót azért kinyitja. Kolja füttyent, Klava csípőre tett kézzel, pimaszul azt mondja:

– Hú, mennyi hívatlan vendég!

A vendégek kicsit zavarba jönnek, de nem sokáig, a vezetőjük gyorsan észbe kap, és megkérdezi:

– Kulkov polgártárs, van itt ilyen?

– Van itt, van itt – vágja rá most már sietve a barátnő –, itt ni, ő az.

– Egy percre – int a vezető.

Szemjon imbolyogva föláll a székről.

– Tessék, én vagyok Kulkov.

– Valamit el kell intéznünk, jöjjön ki velem! – adja ki az utasítást a vezető.

Mindnyájan fölállnak és egy csapásra elnémulnak. Csak a gramofon nyekergi tovább a magáét.

A háztól induló keskeny ösvényen négyen mennek – elöl Szemjon Kulkov, hátul azok hárman.

 

…Szorin beszúrja a tűt Majer alkarjába. Majer egy ágyon fekszik a felvételi vizsgálóban. Át van öltöztetve. 

Az arca teljesen elváltozott, köhögőrohama van.

Vér szivárog a szájából. Rózsaszínű, habos váladék.

Szorin az asztalhoz ül, és ír. „2 óra 30 perc. Hőmérséklet… pulzus. Tünetek…”

 

…Kotyikov borbély a szomszédos nővérszobában, néhány összetolt széken fekszik. Föláll, odamegy az ajtóhoz, kopogtat és kiált:

– Doktor! Doktor!

…Szorin odalép a nővérszoba ajtajához.

– Mi baj van, Venjamin Alekszejevics? – kérdi Szorin.

– Ki kell mennem! Bocsásson meg, vécére! – feleli a fodrász az ajtó mögül.

– Hozok egy vödröt magának, Venjamin Alekszejevics. Várjon egy percet! – mondja Szorin elcsigázva.

– Nem, nem, Alekszandr Matvejics, nem kell vödör! Kisdolgoznom kell! Ki kell mennem! Érti?! – kiált az ajtó mögül kétségbeeséssel a hangjában a fodrász.

– Nem lehet! Magának tilos kimenni! Várjon egy percet! – És Szorin indul a vödörért. Odahozza az ajtóhoz…

 

…A Kazanyi pályaudvaron serény munka folyik a „különleges” irodában. Egy munkatárs összefirkált papírokat lapoz.

– Itt van, ezt a kocsit Szaratovban csatolták a szerelvényhez, de a szolgálatos brigád asztraháni volt. Ugye?

– Nem, ezt a brigádvezetőtől kell megkérdezni, más nem tudja, ezt csak ő tudhatja.

– Hívd a szállást.

Valaki rögtön odaül a telefonhoz.

– Kozelkovnak hívják?

– A brigádvezetőt? Igen, Kozelkov, Ivan Lukjanovics.

 

A restiben kis kompánia. Katonák: három hetyke hadnagy, s velük két fiatal nőcske – az egyik a kalauznő arról a vonatról, amelyen Majer utazott. A kalauznő kacéran kijelenti:

– Nekem meg nagyon tetszik a munkám. Én nem szeretek egy helyben ülni. És annyiféle ember utazik, sokszor még olyan jópofa illetőkkel is össze lehet akadni…

– Mi se szoktunk sokáig egy helyben ülni, az biztos, mit szólsz, Vologya, igaz? – csatlakozik a kalauznőhöz az egyik hadnagy.

 

…A különleges irodában tovább kutatnak a kalauznő után.

– Rogyionov, te idehozod Kozelkovot, majd itt tisztázzuk vele.

 

…Egy nő zokog, belecsimpaszkodik egy bőrkabátos férfiba:

– Jaj, nem! Ezt nem bírom ki! Hagyják velem! Én szoptatom! Meg fog halni a kicsi!

A férfi akkurátusan lefejti magáról a nőt, megpróbálja megértetni vele:

– Nekem hiába izgágáskodik itt, ez hivatalos ügy!

A társa félrehívja, súg neki valamit.

– Na jól van, hozza magával a gyerekét!

A nő sietve fogja a gyereket, takaróba csavarja, pelenkát vesz elő, siránkozik:

– Uramisten, mi ez az egész, mi ez az egész…

 

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Októberben jön Ulickaja járványveszélyről szóló kötete, amit negyven éve írt

Ősszel érkezik Ljudmilla Ulickaja egyik nagyon különleges, eddig kiadatlan kötete, a Csak egy pestis. .

...
Beleolvasó

Ulickaja elbeszéléseiben összefonódik a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan

Nemcsak a címével, de néhány utalással is megidézi Enyedi Ildikó Testről és lélekről című díjnyertes filmjét Ljudmila Ulickaja új kötete, amelynek fordítója Morcsányi Géza volt. A lélek testéről történeteinek hősei idősődő, magányos figurák, akik a haláluk előtt még rendezni szeretnék a konfliktusaikat. Olvass bele!

...
Nagy

Ljudmila Ulickaja: „Nem akarok többnek mutatkozni, de kevesebbnek sem”

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

Polc

A háborúnál is nagyobb teher, ha egy társadalom kettészakad

...

Narine Abgarjan boldogtalan történetei mélyén mindig ott parázslik a remény

...

Dühkitörések, fájdalom, kétségbeesés – Max Porter regénye egy kamasz tudatának mélyére vezet

...

Mi lett a neandervölgyiekkel Magyaroszágon?

...
A hét könyve
Kritika
Tudod, mi a nőgyűlölet lényege? Claire Keegan novellákban mesél róla
...
Nagy

Kemény Zsófi: Az SZFE szellemiségéről és a szerelemről akartam írni

A Z generáció jellemzői, az egyetemfoglalás, a szexművészet, illetve az egyszerűséggel való kísérletezés is szóba került Kemény Zsófi Nyelni című kötetének margós bemutatóján.