Fotó: Valuska Gábor
Ulickaja elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől.
Egy feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, egy műszaki rajzoló, akire az utolsó pillanatban talál rá az új szerelem, egy bibliográfus, akinek az emlékezetéből lassan kihullanak a szavak. Ulickaja végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg portréikat, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak.
Ljudmila Ulickaja: A levelek nélkül nem lett volna regény - Könyves magazin
Fotó: Valuska Gábor A Jákob lajtorjáját eddigi legőszintébb könyvének nevezte, miért? A társadalomra káros, a szovjet lágerekbe száműzöttek történetei generációkon átívelő traumákat okoznak. A vád sokszor ki sem derül, a vádló személyéről és motivációjáról sem tudunk meg semmit. Jákob lajtorjá ja az árulás könyve, az árulásé, amit nem lehet elhallgatni, de elmesélni sem.
A figyelmes olvasó pedig még Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmjére is találhat utalásokat az elbeszélésekben. A könyvet Morcsányi Géza, a verseket Kántor Péter fordította.
Olvass bele:
Ulickaja a Lelek Testerol R... by konyvesblog on Scribd
