Ljudmila Ulickaja: A levelek nélkül nem lett volna regény

.konyvesblog. | 2017. február 23. |

Fotó: Valuska Gábor

A társadalomra káros, a szovjet lágerekbe száműzöttek történetei generációkon átívelő traumákat okoznak. A vád sokszor ki sem derül, a vádló személyéről és motivációjáról sem tudunk meg semmit. Jákob lajtorjája az árulás könyve, az árulásé, amit nem lehet elhallgatni, de elmesélni sem. Helyette csak az ártatlanul elítéltek története marad. Hogy lehet az igazságtalanság ellenére megőrizni a méltóságot? Hogy lehet szembenézni az árulással? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Ljudmila Ulickaja legújabb regénye.

A Jákob lajtorjáját eddigi legőszintébb könyvének nevezte, miért?

Számomra ez határkérdés volt, és ebben a könyvben, úgy érzem, elmentem a végső határig. Száz évvel ezelőtt a meztelen térd ábrázolása számított merésznek, ma ez már nem sokkoló. Ibsen Nórájában azt látjuk, hogy a férj évtizedeken keresztül gondolkodik azon, hogy el kéne válnia a feleségétől, de reggel, az asztalnál, amikor megvillanni látja a felesége bokáját a szoknyája alól, rájön, hogy nem tudja megtenni. Ez az intimitás. Vannak, akik minden részletet képesek elmesélni a magánéletükről, én ebben a könyvben arról írok, hogy az apám hogyan lett áruló. Ennél intimebb témáról nem tudok beszélni. És ehhez az kellett, hogy egy korábbi meggyőződésemet arról, hogy mi megengedett, át kellett értékelnem.

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája

Fordította: Goretity József, Magvető Könyvkiadó, 2016, 720 oldal, 5490 Ft

 

Maruszja és a férje, Jákob levelezését is közzéteszi a regényben. Miért volt fontos, hogy ezeket a leveleket beemelje?  

Ez egy igazi szerelmi vallomás volt. Ami annyira őszinte volt, amilyet én soha nem tudtam volna kitalálni. Remélem, hogy a nagyapám megengedte volna a levelek közzétételét. Egyébként nem vagyok benne biztos. De ezek nélkül a levelek nélkül nem lett volna regény.

A levelek révén betekintést nyerünk abba is, hogy a távolság hogyan teremti meg a vágy nyelvét. Azt is látjuk, hogy az unoka, Nóra hogyan éli meg ugyanezt, hogyan keresi meg a vágy az útját a nyelvben és a regényben. A különböző korok vágy- és testábrázolásának lehetőségeit is figyelembe vette?

Fontos volt számomra érzékeltetni a generációs különbségeket a testi tapasztalatok ábrázolásában. Ilyen értelemben is a határok kitapogatása foglalkoztatott, mert közel szeretnék lépni ahhoz, ami még megengedett. Az anyaság tapasztalata, a szoptatás intimitása az irodalomban most kezd artikulálódni. A Médea és gyermekei kapcsán egy matematikus férfiismerősöm felhívott és megköszönte, hogy rálátást nyert olyasmire, amiről eddig azt hitte, mindent tud. Manapság, amikor kiéleződik a női és férfi szerepek közötti harc, akkor nagy öröm a partnerség kiépítésének az erősítése, ami a jobb megértést jelenti.

Könyves magazin 2016/5.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

És ha ezt a kérdést kitágítjuk a 19. és 20. századi orosz szerzők nőalakjaira, mit látunk?

Ha mai szemmel, vagy akár a 20. századi szemmel nézzük a 19. századi orosz szerzőket, annak alapján szexistának, a nőket lenéző szerzőknek kellene őket érzékelnünk. Ha a Turgenyev-hősnőkre gondolunk, a csodálatosan szép és harmonikus nőalakokra, akik valamiért mindig sértődöttek, azt kell látnunk, hogy Paulina García Viardotval ellentétesek, viszont érdekes az, hogy Turgenyev regényeiben annál inkább találkozunk a valódi nők karikatúrájával.

Ha Jákob álmára gondolunk, aki a létra legfelső fokán megpillantja a mennyország kapuját, ami a kötelességek és felelősségek elfogadását jelzi, akkor a regénybeli Jákob történetének létrája hova vezet?

Miután felszámolták a sztálini lágereket, bűnözők milliói maradtak büntetlenül és értetlenkedtek, hiszen úgy érezték, őszintén szolgálták a rezsimet, miért kellene felelniük? Ez a „gonosz banalitásának” a problémája, amiről Hannah Arendt írt az Eichmann-per kapcsán. Ez a teljes mértékben gyakorlati probléma mély erkölcsi és egzisztenciális kérdést feszeget. De ez nem jut el az emberi jogokat védő Eldar Dagyint ütlegelő smasszernek a tudatáig a karéliai lágerben.

Szerző: Tamas-Balha Etelka

Az interjú eredetileg a Könyves Magazin 2016/5. számában jelent meg.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!