Kertész Edina
Jóga Budán - Haich Erzsébet és Selvarajan Yesudian regényes története
Athenaeum Kiadó, 2023, 272 oldal
-

Az első magyar jógaiskola története az indiai Madrászból és a Haich család balatonvilágosi villájából indul. Yesudian és Erzsébet két egymás mellett futó életútja egy sorsszerű találkozáskor Budapesten fonódik egybe, az 1930-as években. A jómódú családból származó képzőművész és spirituális gondolkodó, Haich Erzsébet ekkor már az óegyiptomi misztika beavatott ismerője, aki teozófiai előadásokat is tart, a fiatal Yesudian pedig főiskolai hallgatóként a jógát népszerűsíti választott hazájában. A második világháború árnyékában különleges vállalkozásba fognak: jógaiskolát alapítanak. Az órákat Erzsébet tágas és napfényes budai műtermében tartják, ahol professzorok, hercegek, munkások és művészek együtt végzik a fizikai ellenálló-képességet fejlesztő és a tudat összpontosítására szolgáló gyakorlatokat. A háború éveit követően az új hatalom nem nézi jó szemmel a jógakör működését, így Erzsébet és Yesudian emigrációba kényszerülnek, a magyar jógaiskola megszűnik. Ám tanítványaik továbbra is titkos összejöveteleket tartanak, hogy követni tudják, amit a spirituális tanítótól és az indiai jógitól kaptak, a tudat legtisztább forrásához vezető utat, a jóga útját.

Bemutató. A kötetet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják be, a szerzővel Kurucz Adrienn, a WMN főszerkesztő-helyettese beszélget. Vendégek: Veszprémi Krisztina, Selvarajan Yesudian fordítója és Haich Péter, Haich Erzsébet unokaöccse. Mikor? Október 1-jén 13 órakor. Hol? A Millenárison. Részletek erre>>

Kertész Edina: Jóga Budán - Haich Erzsébet és Selvarajan Yesudian regényes története (részlet)

A TALÁLKOZÁS


– Várjon! Álljon meg! – kiabált valaki, mire Yesudian rémülten beugrott a lift mögötti koszos kis falmélyedésbe. Pedig hozzászokhatott már, hogy idegenek szólítják le; mióta megjelent vele a fényképes interjú, az utcán olykor rámutogattak, a bátrabbak pedig ráköszöntek, és megkérdezték, csakugyan a messzi Indiából jött-e. A Selvarajan Yesudian név is az interjú nyomán ragadt rá: Rádzsák utóda, Jézus szolgája.
Az orvosi egyetemen többször tartott előadásokat az érdeklődőknek Indiáról és a hatha-jógáról, ilyenkor mindig eszébe jutott az áldott Oakley; a cserkészeten szerzett tapasztalatok hozzásegítették, hogy magabiztosan beszéljen a pódiumon, s a kérdések özönétől se riadjon meg.

Ám az, hogy az utcán is felismerik, minden alkalommal zavarba hozta.

A Margit körúti bérház sötét lépcsőházában léptek dobogtak, majd valaki megérintette a vállát.
– Kérem, hadd váltsak néhány szót önnel!
A nő felkattintotta a kapcsolót, mire sárga fény öntötte el a lépcsőház szürke márványborítását.
– Ugye ön Selvarajan Yesudian?
– Igen, én vagyok – bólintott Yesudian, és szemügyre vette a nőt. Bordó kis kalapja alól egérszürke haj lógott ki, arca kipirosodott, kék szeme ártatlanul tekintett a világba.
– Elnézést, hogy így magára ijesztettem. Mentségemre szóljon, már régóta szeretném megismerni, nem is álmodtam róla, hogy itt futunk össze! Ó, még be sem mutatkoztam – tette át kis táskáját a másik kezébe. – Virág Ilona vagyok. Hónapok óta keresem, mióta az az interjú megjelent magával a Pesti Hírlapban. Kérdezősködtem mindenhol, de senki sem tudta megmondani, hol lakik. Most pedig itt van, a házban, ahol élek… Csak nem ön is itt lakik?
Yesudian tétován megrázta a felé nyújtott kezet, és bólintott.
– De igen, néhány hónapja.
– Micsoda véletlen! – csapta össze Ilona a kezét. – Mondja, meghívhatom egy teára? Annyi kérdésem lenne!
– Sajnos sok dolgom van – hárította el udvariasan Yesudian, aki természetes tartózkodásának megfelelően visszahúzódó életet élt: ha éppen nem előadásokat hallgatott, ideje nagy részét a hatodik emeleti kis lakásban töltötte. Meditált, gyakorolt, olvasott, kikapcsolódásként rajzolgatott vagy pasztellképeinek egyikét festette.
– Ó, hát persze! Ne haragudjon, hogy így lerohantam – mentegetőzött Ilona. – De amikor megláttam, annyira megörültem, hogy megfeledkeztem magamról. Tudja, nagyon érdekel a jóga, és szeretnék néhány kérdést feltenni.
– Igazán bocsásson meg, de most nem lehet – szabadkozott Yesudian.
– Egy jó barátom, sikeres festő és szobrász, valamint koncertzongorista, jártas a jógában és a Kelet filozófiájában – folytatta Ilona. – Hétfőnként előadásokat tart ezoterikus körében, ahol orvosok, tudósok, papok és hasonló szellemiérdeklődésű emberek találkoznak. Biztos vagyok benne, hogy örülne, ha megismerné magát. Haich Erzsébetnek hívják.
– Jógát mondott? – ébredt fel Yesudian érdeklődése.

Ritka volt, hogy valaki ismerje a jógát,

és még ritkább, hogy előadásokat is tartson róla; úgy érezte, muszáj megismernie ezt a titokzatos hölgyet.
– Úgy van! – bólintott Ilona. – Eljön?
– Eljövök – mosolyodott el Yesudian.
Másnap felvette a legszebb, világoskék turbánját és zakóját, és pontban délután négykor becsöngetett a budai villa ajtaján, lámpalázasan, amiért egy ilyen köztiszteletben álló személy fogadja.
Amikor Erzsébet kinyitotta az ajtót, Yesudian a sötétkék, különös csillogású szempárba nézett, és felismerte a mesterét.
Hosszan nézték egymást, mint amikor régi ismerősök találkoznak össze véletlenül, s nem tudják elhinni, hogy az, aki olyan fontos volt egykor számukra, újra előttük áll.
A szalonban leülve, folytatták a hosszú beszélgetést, ami már időtlen idők óta folyt kettőjük között. Hiszen ismerték egymást, régóta, s ez a tudás mélyen élt bennük. Yesudian ráébredt, hogy tanítójára bukkant, akivel már találkozott, és akitől ebben az életben is rengeteget tanulhat. Beszélgetésükből hamarosan nyilvánvaló lett, hogy Erzsébet nemcsak a hindu szent szövegeket, a Védákat, Upanisadokat, a
Bhagavad Gítát és a jógafilozófiát tanulmányozta, hanem a Bibliát is kitűnően ismeri.
Aznap az előadáson a reinkarnáció volt a téma, amely Yesudian számára természetes volt. Indiában magától értetődőnek vették, hogy az ember számtalan alkalommal újjászülethet, míg csak meg nem szakítja a körforgást. Ám amikor Erzsébet az egyiptomi emlékeiről beszélt, a téma heves vitát váltott ki a csoport akadémikusa és egy pap között.
– Képtelenség – csóválta meg a fejét egy matematikus.
– Amit mond, az már az istenkáromlás határát súrolja – jelentette ki felháborodottan egy katolikus pap, orrcimpája haragosan kitágult. Felpattant, és izgatottságában szélesen gesztikulált. – Csak Jézus Krisztus rendelkezik halhatatlansággal és hatalommal, hogy visszatérjen a földre.
– János evangéliumában van egy érdekes beszélgetés Krisztus és Nikodémus, a zsidó tanácsos között – kezdte a válaszát Erzsébet. – Jézus azt mondja, aki nem születik újjá, az nem léphet be Isten országába. Arra a kérdésre, hogyan születhet újjá az ember, miközben birtokolja a testét, Jézus így válaszolt: ami a testből születik, az test, ami a lélekből születik, az lélek. Ön hogyan értelmezi ezt? – kérdezte, és némi szünet után
hozzátette: – István, higgye el, én lennék az utolsó, aki elvenném valakinek a hitét, hacsak nem tudnék helyette jobbat kínálni. Egyáltalán nem fontos, hogy hiszünk-e a reinkarnációban vagy sem,

mindaddig, amíg itt vagyunk, tudatosan élünk, és a legjobbat hozzuk ki az életünkből.

Az előadás után Ilona az elmélyülten beszélgető Erzsébethez és Yesudianhoz lépett.
– Támadt egy csodálatos ötletem! – újságolta. – Te tudod, Böském, hogy a Rákóczi úti lakásom jelenleg üresen áll. Mit szólnátok, ha Yesudian tartana ott jógaórákat a hétfői kör tagjainak?
Erzsébet Yesudianra nézett.
– Ez remek lenne. Mit gondolsz?
– Szívesen gyakorlok velük – bólintott Yesudian.
                                                                                                        *
Yesudian leszállt a villamosról a Nemzeti Színháznál. Világoskék turbánjában, zakójában nagy feltűnést keltett: a járókelők leplezetlenül bámulták, és hallotta, amikor egy férfi azt suttogta a feleségének:
– Az ott nem egy maharadzsa?
Erőteljes, mégis finom arcélével, szelíd, barna szemével, derűs mosolyával, sötét bőrével valóban kitűnt a járókelők közül, akik csodálkozva néztek utána, ahogy elhaladt mellettük.
Az Est Lapok szerkesztősége mellett elhaladva végigfutotta a kapu fölé kihelyezett nagy táblára festett gyors híreket, amelyeket fekete és piros betűkkel mázoltak fel. „Gróf Teleki Pál öngyilkos lett!” A tábla előtt férfiak álltak kalapjukat a kezükben szorongatva, sápadtan.
Végigsietett a Rákóczi úton a négyemeletes bérházig, és belépett a lakásba, amit Ilona bocsátott a rendelkezésére.
A gyakorlásra érkezők már várták: a földön ültek szőnyegeiken, betöltötték a két szobát, amit a széles, kétszárnyú ajtót széttárva Ilona egybenyitott. Yesudian leült egy székre, egyenes háttal.

A háború szele már elérte az országot, s a félelem szinte tapintható volt a teremben.

– Nem lehetek gyenge, ha élet, isten vagy erő áll mögöttem – kezdte. Halkan, lassan beszélt, szavaiból meggyőzőerő áradt. – Amikor éhes vagyok, eszem, és a szervezetem feldolgozza az ételt, amely lényem részévé válik. Ugyanígy van ez, amikor gondolkozom. A gondolat is táplálék, amelyet fel kell szívni magamba hasonló módon. Naponta gondolatok ezrei támadnak bennem, és a benyomásokat a tudatalattiban hordozom, akár akarom, akár nem. Éppen úgy, mint ahogy nem ennék meg összevissza minden szemetet, hanem kiválasztom azt a táplálékot, amelyet fel tudok dolgozni, ugyanúgy egyedül tőlünk függ, hogy milyen gondolatokat gondolunk. Ha valaki ellen gyűlöletet hordozok magamban, akkor ennek a gyűlöletnek a benyomása összegyűlik a tudat alatti lelkemben. Lelkem egyensúlya fokozatosan felborul, és a testemben mint betegséget érzem ezt, mint epebántalmakat, félelmet, szorongást, pesszimizmust és egyéb negatív hajlamokat. Hogyan legyen a jövő életet adó, ha jelenleg mérget dolgozunk fel állandóan? Jó gyümölcsöt hozhat az a fa, amely kárt okozó talajból táplálkozik? A jövő csak a jelenlegi tetteinknek a következménye. Ha a boldogság az, amit akarok, akkor meg is fogom kapni. Hogyan? Nagyon egyszerűen. Amikor egy gondolatom támad, használva egyszerű józanságomat, választhatok: „Helyes gondolat ez vagy hamis?” Ha negatív hullámok kísérlik meg, hogy ledöntsenek a lábamról, mint amilyenek a harag, a gyűlölet, a féltékenység, és egyáltalán, ha elkezd véleményem lenni valaki másról, legyek résen. Elég a gyengeségből! Elég a halálból!

Amiben hiszünk, azt kapjuk.

Hintsék el az egészség és erő szavait azáltal, hogy egészségesek és erősek.
Körülnézett a szőnyegükön ülőkön: feszülten hallgatták.
Egy vékony, barna hajú nő bólogatott, egy testes férfi elgondolkodva dörzsölgette a lábujját.
– Most pedig üljenek kényelmes, keresztezett lábú ülésben – folytatta Yesudian –, és hunyják le a szemüket. Kezüket tenyérrel fölfelé tegyék a térdükre, hátukat tartsák egyenesen, vállukat lazán. Fejtetővel nyújtózzanak felfelé. Lassan és ellazulva vegyenek mély levegőt, pránát gyűjtve lényük középpontjába, kissé jobbra az organikus szívtől. Középpontjukat fehér fényként képzeljék el. Kilégzéskor sugározzák a pránát minden irányba, akár a napsugarakat, a test minden apró részébe, nagyjából egyméteres energiaglóriát elképzelve maguk köré.
A teremben csend volt, a jógázók lélegzetének hangja töltötte be, s az ászanákat is némán gyakorolták. A fekete táblára rajzolt ábrák mutatták az ászanákat, és Yesudian a gyakorlatozók között járkálva olykor odalépett valakihez, hogy kiigazítsa a testtartását ardha-salabhászana vagy trikónászana közben. Gyors ütemben váltották egymást az ászanák, s egyik-másik jógázó olykor halkan felnyögött. A savászanában, hullapózban végződő gyakorlás után néhány percig még bódultan ültek, majd lassanként életre kelt a terem: a résztvevők feltekerték szőnyegeiket, és elvonultak, hogy átöltözzenek. Ilona a konyhába ment, ahol előkészítette a vegetáriánus vacsorát a szűk körnek, akik még ott
maradtak.
– Mennyibe kerül a tanfolyam? – kérdezte egy alacsony, barna, vékony nő, Gizi.
Yesudian zavarba jött.
– Ingyenes az óra, nem kérek érte pénzt – mondta, mire az ott lévők csodálkozva néztek össze.
A következő héten nem kellett összenyitni a két szobát, mert csak tizenöten érkeztek meg a gyakorlásra, az azt követő héten pedig alig néhányan ültek a szőnyegeiken, amikor Yesudian megérkezett. Amikor meglátogatta Erzsébetet, és beszámolt erről, Erzsébet ránézett.
– Miért nem kérsz pénzt a jógaórákért? – kérdezte.
– Indiában egy spirituális tanító sem fogadna el pénzt – rázta meg a fejét Yesudian. – Én sem kérhetek díjazást a közös gyakorlásért.

– Itt máshogy mennek a dolgok

– magyarázta barátságosan Erzsébet. – Az emberek hajlamosak lebecsülni azt, ami ingyen van. Muszáj legalább egy szerény díjat megállapítanod.
– Azt nem lehet – tiltakozott Yesudian.
– Hogy is magyarázzam… – tűnődött Erzsébet. – Tegyük fel, hogy szeretnél vajat vásárolni. Bemész egy üzletbe, és vajat kérsz, mire a boltos a kezedbe nyomja, és azt mondja, nem kér érte pénzt. Mit gondolnál akkor?
– Azt, hogy régi, avas a vaj, azért adja ingyen – válaszolta Yesudian.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Linn Ulmann hőse kétségbeesetten próbál folytonosságot teremteni a múlt és a jelen között

Linn Ulmann új regényének elbeszélője kétségbeesett igyekezettel próbálja összerakni életének darabjait: Oslo, New York és Párizs elevenedik meg a könyv lapjain, hogy a töredékek nyers és őszinte történetté álljanak össze hatalomról, vágyról, szorongásról, testről és szégyenről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Olvasóvá nevelni egy gyereket egyáltalán nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen

Vass Dorottea Olvasásmotiváció című könyve az olvasás iránti kedv felkeltésében segít pedagógusoknak és szülőknek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Parti Nagy habszódiája tobzódik a romantikus érzelmekben és a nehéz férfibánatban

Első megjelenésekor szerzőként Sárbogárdi Jolán neve volt feltüntetve a borítón, mára a regény a Parti Nagy Lajos-életmű szerves része, emblematikus darabja. Olvass bele A test angyalába!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Neumann János szörny, angyal, félisten és Messi a tudósok között

A Neumann Jánosról szóló, MANIAC című életrajzi regény bemutatóján szó esett a tudós extrém zsenialitásáról, a matematika fogairól, a tudomány beépített, titkos kódjáról, és arról is, hogy a szerzőt nem érdekli az Oppenheimer.

...
Zöld

Ódor Lajos: Az lenne a fontos, hogy megtanuljunk jó kérdéseket föltenni

Ódor Lajos közgazdásszal, Szlovákia volt miniszterelnökével a Mindentudók kézikönyve című kötete budapesti bemutatója előtt beszélgettünk általános műveltségről, oktatásról és a lányának tett ígéretről. Interjú.

...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

ADVENT
...
Könyves Advent

A propaganda és a dezinformáció a demokrácia legnagyobb ellenségei

A demokrácia az egyetlen olyan államforma, amelynek sorsa rajtunk múlik. Ebben rejlik ereje, de egyben sebezhetősége is. Olvass bele az Ezért demokrácia! című kötetbe!

...
Könyves Advent

Ki hozza el a királylány kezéért a Nap aranyát és a Hold ezüstjét?

Mészöly Ágnes felnőtteknek szóló "gonosz" meséit nemcsak sajátos hangulatuk teszi különlegessé, hanem az is, hogy a tizenhárom történet mindegyikét Viive Noor észt illusztrátor egyedi világú képei ihlették. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Középkorból kiírt nők és irodai mágikus realizmus – 13 angol könyv a fa alá

Új regények és nonfiction könyvek külföldi barátoknak, nyelvgyakorlóknak, anglofileknek.

...
Könyves Advent

Mekkorára nő a délnémet hidegvérű és hol él az exmoor póni?

A gyerekek a lovak és pónik végtelenül gazdag világát ismerhetik meg a Mi Micsoda gazdagon illusztrált lólexikonából. Nézz bele a könyvbe!

...
Könyves Advent

A téli álomból ébredő mackócsalád vidáman készülődik a karácsonyra

Olvass bele Vadadi Adrienn mesekönyvébe, melyben egy mackócsalád tagjai már nagyon várják a karácsonyt. 

...
Könyves Advent

Francia és skandináv receptek, magyar írók kedvencei, fenntartható konyha – 10 gasztrokönyv karácsonyra

Kevesebb mint egy hónappal karácsony előtt olyan, most megjelent gasztrokönyveket ajánlunk, melyek színt vihetnek a készülődésbe, de ajándéknak is tökéletesek.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Rasszista az a fehér író, aki kínai katonákról ír?

A könyvipar sötét oldaláról és a kortárs Amerika identitáspolitikai jelenségeiről is szól R.F. Kuang Sárga című könyve, amiben egy író ellopja a másik szerző kéziratát.

...
Kritika

Auster vénülő fenomenológusa még él ugyan, de már elkezdett kicsekkolni a világból

A Baumgartner az öregedés, az emlékezés és a gyász regénye, melyben Auster idős főhősén keresztül, önéletrajzi elemek sokaságát felhasználva néz szembe a múlttal és készít egyfajta édesbús, nosztalgikus számvetést. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Vesna Lemaic: A kétféle migráció megosztja az embereket

A szlovén Vesna Lemaic Szíves fogadtatás című novelláskötetét az őszi Margón mutatták be, előtte a szerzővel kétféle migrációról, aktivizmusról és a horrorfüggőségéről is beszélgettünk.

A hét könyve
Kritika
Auster vénülő fenomenológusa még él ugyan, de már elkezdett kicsekkolni a világból
...
Nagy

Gurubi Ágnes: Nincs valóság

„Szerda este van. Eszternek ez a leghosszabb napja a héten.” Gurubi Ágnes Volt értelme megőrülni címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre. Ez a kilencedik rész.

Hírek
...
Könyves Advent

Neandervölgyi rokonok, mélyalkalmazkodás és kvantumvilágok – 10 kötet a Zöld rovat ajánlásával

...
Podcast

Hatos Pál: A főváros mikrotörténeteit helyeztük mikroszkóp alá

...
Hírek

Kétmilliós áron kelt el az Arany Biblia

...
Könyves Advent

A Holdezüst és éjsötét 21. századi történetként gondol újra egy népmesét

...
Nagy

Háy János: Vidékre mennek a művészek

...
Hírek

Elhunyt Ladányi János szociológus, városkutató