Az Értelem és érzelemben egy megszegett ígéret messzemenő következményekkel jár

Elinor és Marianne - ez volt az eredeti címe Jane Austen eredetileg 1811-ben megjelent klasszikusának, az Értelem és érzelemnek. A Büszkeség és balítélet mellett ez Austen egyik legnépszerűbb regénye, holott a kezdet nem volt éppen zökkenőktől mentes: az író maga finanszírozta a kiadást, és bár az első körben nyomott 750 (!) példány viszonylag gyorsan elfogyott, anyagilag később sem sokat profitált belőle.

Jane Austen
Értelem és érzelem
Ford.: Sillár Emőke, Menő Könyvek, 2021, 456 oldal
-

A regény cselekménye bár látszólag a házasságbiznisz körül forog, Austen ennél sokkal nagyobbat merített és könyvében kritikus képet festett a korabeli társadalomról. Központi alakja a két Dashwood-nővér, a megfontolt Elinor és a szenvedélyes Marianne, akik apjuk halála után kénytelenek elhagyni a szülői házat. Váratlan találkozások tarkítják mindennapjaikat, kiismerhetetlen vagy éppen félreismert figurák akadnak az útjukba, miközben egy olyan érzelmi hullámvasút utasai ők ketten, amely végül önmaguk jobb megismeréséhez is vezet.

Az Austen-projekt elnevezésű podcastünk következő adásában az Értelem és érzelem lesz a következő nagy téma (a Büszkeség és balítéletről itt beszélgettünk). A kötet most nyáron jelent meg ismét a Menő Könyvek gondozásában - olvassátok el az első fejezetet!

Jane Austen: Értelem és érzelem (részlet)

1.
A Dashwood család régóta Sussexben élt. Hatalmas uradalmuk volt; rezidenciájuk Norland Park nevű birtokuk közepén állt. Nemzedékek óta oly tiszteletre méltó életet éltek, hogy minden környékbeli ismerősük elismerését kivívták. Az uradalom néhai tulajdonosa, egy agglegény, igen hajlott kort ért meg, s az évek hosszú során nővérében talált állandó társra és házvezetőnőre. Ám nővére halála után, amely tíz évvel előzte meg az ő távozását az árnyékvilágból, nagy változások történtek otthonában: hogy pótolja veszteségét, meghívta és befogadta házába unokaöccsét, Mr. Henry Dashwoodot és családját. Mr. Henry volt a Norland-birtok törvényes örököse, s

az öregúr rá is akarta hagyni a vagyonát.

Unokaöccse és hitvese, valamint gyermekeik társaságában kellemesen teltek a napjai, s egyre jobban megkedvelte őket. Mr. és Mrs. Henry Dashwood odaadó figyelemmel leste minden kívánságát, s ez nem érdekből, hanem szívük jóságából fakadt. Elhalmozták őt minden elképzelhető kényelemmel, amelyet ebben a korban még élvezni tudott, s a vidám gyermekzsivaj önmagában is megédesítette napjait.

Mr. Henry Dashwoodnak az előző házasságából volt egy fia; mostani hitvese pedig három leánnyal ajándékozta meg. A fiú, egy józan életű, tiszteletre méltó fiatalember bőségben élt néhai anyja jelentős vagyonából, amelynek a fele reá szállt, amikor elérte a nagykorúságot. Nem sokkal ezután házasságot kötött, így ezzel is gyarapította vagyonát. Ezért

a Norland-birtok megöröklése neki nem volt oly életbevágóan fontos, mint a húgainak;

az ő vagyonuk, leszámítva azt, amit akkor remélhettek, ha atyjukra száll az uradalom, igencsak csekély volt. Anyjuknak nem volt semmije, s atyjuk is csak évi hét ezer font fölött rendelkezett; első felesége vagyonának másik fele ugyanis szintén a fiát illette meg, neki csak haszonélvezete volt rajta.

Az öregúr meghalt. Végrendeletét felolvasták, s ez, mint a végrendeletek általában, egyformán okozott csalódást és örömet. Az öregúr nem volt sem oly igazságtalan, sem oly hálátlan, hogy teljesen kisemmizze unokaöccsét, ám a feltételek, amelyeket az örökléshez szabott, jócskán elvettek a hagyaték értékéből. Mr. Dashwood nem annyira önmaga vagy a fia, mint inkább hitvese és leányai érdekében vágyott az örökségre; ám a végrendelet a birtokot a fiának és a fia fiának, egy négyéves gyermeknek juttatta, méghozzá úgy, hogy ő semmiképp sem gondoskodhatott azokról, akik a legdrágábbak voltak a szemében, s akiknek a legnagyobb szükségük lett volna gondoskodására. Nem oszthatta meg köztük a birtokot, és nem adhatott el egyetlen fát sem értékes erdeiből. Az öregúr az egész vagyont ennek a gyermeknek tartotta fenn, aki – amikor esetenként látogatást tett apjával és anyjával Norlandben – teljesen elbűvölte nagybátyját néhány produkcióval, amelyek egy két-három éves gyermeknél egyáltalán nem szokatlanok: egy kis selypítéssel, némi akaratoskodással, sok ravasz csínnyel és rengeteg lármával; ezzel pedig tökéletesen elhomályosította mindama figyelem értékét, amelyet az öregúr unokahúga és annak leányai jóvoltából élvezett esztendőkön át. Ám Norland ura nem akart hálátlannak bizonyulni, s ezért a három leány iránt érzett szeretete jeléül fejenként évi ezer fontot hagyott rájuk.

Mr. Dashwood először mélységesen csalódottnak érezte magát, de vidám és derűlátó természettel áldotta meg az ég, ezért méltán remélhette, hogy még hosszú évek állnak előtte, s ha takarékosan élnek, tetemes összeget tehet félre az eleve is tekintélyes uradalom jövedelméből, sőt még gyarapíthatja is birtokát. Ám a szerencsének, amely oly későn köszöntött rá, mindössze tizenkét hónapig örülhetett. Csak ennyivel élte túl a nagybátyját, s a késői örökséget is beleszámítva mindössze tízezer font maradt az özvegyére és a leányaira.

Amint nyilvánvaló lett a baj, a fiáért küldtek. Mr. Dashwood összeszedte minden erejét, amit a betegség még meghagyott neki, és sürgetőleg fia gondjaiba ajánlotta mostohaanyját és húgait.

Mr. John Dashwood, ellentétben a család többi tagjával, nem volt mélyen érző ember, ám nem maradt rá hatástalanul, hogy atyja ily kéréssel fordult hozzá a nehéz időkben, ezért megnyugtatta, hogy minden tőle telhetőt el fog követni a család jóléte érdekében. Atyja megkönnyebbült az ígérettől, és Mr. John Dashwoodnak ezek után bőven maradt ideje, hogy végiggondolja,

mennyit is tud tisztességgel betartani adott szavából.

Nem volt rosszindulatú fiatalember, hacsak a meglehetősen rideg szívet és önzést nem tekintjük rosszindulatnak; általában azonban tisztelet övezte, mivel mindennapi kötelességeit illendően teljesítette. Ha egy szeretetre méltóbb nőt vett volna feleségül, talán még több tiszteletet vívhat ki, talán még ő maga is szeretetre méltóbbá válik; hisz nagyon fiatalon nősült, és nagyon szerette a feleségét. De Mrs. John Dashwood férje eltúlzott utánzata volt: korlátoltabb és önzőbb még nála is.

Amikor a fiú szavát adta az atyjának, azt fontolgatta magában, hogy egy fejenként ezerfontos ajándékkal megtoldja húgai vagyonát. Akkor valóban úgy gondolta, hogy ezt meg is fogja tenni. Melengette szívét a kilátás, hogy évi négyezer fontot örököl a jelenlegi jövedelmén kívül, ráadásul anyja vagyonának második felét is megkapja, és úgy érezte, képes lesz a nagylelkűségre. Igen, ad nekik háromezer fontot: mily bőkezű és nemes tett! Ez elegendő lesz arra, hogy gondtalan életet teremtsen nekik. Háromezer font! Nem sok kényelmetlenséget kell eltűrnie ahhoz, hogy egy ily jelentős összeget nélkülözni tudjon. Egész nap s azután még napokig ez járt a fejében, és nem bánta meg elhatározását.

Alighogy eltemették az apósát, Mrs. John Dashwood, anélkül hogy szándékáról bármi módon értesítette volna anyósát, gyermekével és a szolgáival beállított Norlandbe. Senki nem vitathatta el a jogát, hogy odamenjen; attól a perctől fogva, hogy apósa elhunyt, a ház a férje tulajdonába szállt;

ám viselkedése annál tapintatlanabb volt,

és Mrs. Henry Dashwood helyében akármely mindennapi érzésű asszony rendkívül visszatetszőnek találta volna. Az özvegy lelkében a tisztességről oly kényes, a nagyvonalúságról oly romantikus érzelmek éltek, hogy az effajta sértés, bárkitől származzék is, vagy bárki szenvedje is el, végtelen undort keltett benne. Mrs. John Dashwood soha senkinek nem tartozott a kedvencei közé férje családjában, mostanáig azonban az asszonynak nem nyílt alkalma rá, hogy kimutassa, mennyire nincs tekintettel mások érzéseire, ha a helyzet úgy hozza.

Mrs. Dashwoodot annyira fájdalmasan érintette ez a szívtelen viselkedés, és annyira őszintén megvetette érte a menyét, hogy amikor az megérkezett, legszívesebben örökre elhagyta volna a házat. De legidősebb leánya addig könyörgött, amíg hajlandó volt végiggondolni, vajon helyes-e, ha elmegy, majd a három gyermeke iránt érzett gyengéd szeretet miatt mégis maradt, s a kedvükért elkerülte a szakítást a bátyjukkal.

Elinort, a legidősebb leányt, akinek a rábeszélése oly hathatósnak bizonyult, a mások iránti megértés és a józan ítélőképesség jellemezte, ennélfogva, bár még csak tizenkilenc esztendős volt, anyja tanácsadója lehetett, és – mindnyájuk érdekében – gyakran ellensúlyozta Mrs. Dashwood elhamarkodottságát, amely nemegyszer vezetett volna meggondolatlan lépésekhez. Remek természete volt: szeretettel viszonyult másokhoz, és erős érzelmek fűtötték, de tudta, hogyan uralkodjék rajtuk; kívánatos lett volna, hogy ezt a tudást anyja is elsajátítsa, nemkülönben idősebbik húga, aki azonban a leghatározottabban nem óhajtott ilyesmit megtanulni.

Marianne képességeit tekintve sok szempontból felvehette a versenyt Elinorral. Érzékeny volt és okos, ám mindenben túlzó; a bánatban, az örömben nem ismert határokat. Nagylelkű volt, szeretetre méltó, érdekes: minden, csak megfontolt nem. A hasonlóság közte és anyja közt azonnal szembeszökött.

Elinor aggodalommal figyelte húga szélsőséges érzelmeit, Mrs. Dashwood azonban tisztelte és bátorította őket. Most, a szeretett férfi halála után, egymást hajszolták bele a vad szenvedésbe. A gyötrő bánatot, amely erőt vett rajtuk, szándékosan életben tartották, előkeresték, újra- meg újrateremtették. Tökéletesen átadták magukat a szomorúságnak. Minden erre alkalmas gondolattal boldogtalanságukat erősítették, s arról hallani sem akartak, hogy a jövőben esetleg vigaszt nyerjenek. Elinor is kegyetlenül szenvedett; ő azonban képes volt harcolni, képes volt erőt venni magán. Szót tudott érteni a bátyjával, fogadni tudta sógorasszonyát, amikor az megérkezett, és tudott kellő figyelemmel bánni vele; és tudott küzdeni, hogy anyját hasonló erőfeszítésekre sarkallja és hasonló türelemre buzdítsa.

Margaret, a legkisebbik leány jó kedélyű, jóindulatú teremtés volt, ám már jócskán átvette Marianne romantikus természetét, anélkül hogy megközelítőleg annyi esze lett volna, mint neki, s tizenhárom éves korára semmi jelét nem adta, hogy valaha képes lesz felnőni nővéreihez.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Jane Austen neve nélkül jelent meg az eredeti Értelem és érzelem

Hogyan alakult volna a Büszkeség és balítélet története, ha bekövetkezik Mrs. Bennet rémálma? Nagyjából ezt meséli el az Értelem és érzelem, ami a Jane Austen életművét feldolgozó sorozatunk, Az Austen-projekt második beszélgetésének témája lesz augusztusban.

...
Podcast

A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája[Az Austen-projekt]

Új podcast-sorozatot indít Ruff Orsolya és Szeder Kata, amelyben hat Austen-regényt tárgyalnak ki - elsőként a Büszkeség és balítéletet.

...
Hírek

Járd végig Jane Austen otthonát szobáról szobára!

Egy izgalmas videóból most közelebbről is megismerhetjük azt a házat, amelyben Jane Austen élete második felét töltötte. A chawtoni épület, amely jelenleg múzeumként üzemel, több regény születésének helyszíne volt. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A déli gótika mesterének novellái inspirálták Bruce Springsteen legsötétebb lemezét

Május elején jelent meg Warren Zanes Deliver Me from Nowhere című kötete, amely Bruce Springsteen tán legkülönlegesebb, és leginkább kedvelt lemezén, az 1982-es Nebraskán hallható dalok mögött felsejlő személyes motívumokat, és művészi hatásokat tekinti át.

...
Szórakozás

Jordan? Pipa! – Az alfakosaras, a tárgyalóasztal meg a munkaalkoholista fehér férfiak

Az Air – Harc a legendáért arra a pávatáncra fókuszál, amely 1984-ben zajlott a Jordan család és egy ambiciózus sportszergyártó vállalat vezetői között. Hozzáolvastuk a pár éve magyar nyelven is elérhető Michael Jordan-monográfia vonatkozó részeit.

...
Nagy

Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai olyan korhű helyzetjelentések, melyek jelentőségével maguk sem voltak tisztában

Hétfőn este nyílt meg a Cseh Tamás életművéről szóló kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A zeneszerző-énekes idén januárban ünnepelte volna nyolcvanadik születésnapját; a tárlat megidézi emlékét, az archív felvételek pedig visszarepítenek a hetvenes évekbe.

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

...
Nagy

Pam Jenoff a Covid alatt értette meg, hogyan változhat meg radikálisan az élet egy másodperc alatt

Pam Jenoff a kilencvenes évek közepén Krakkóban kezdett el dolgozni diplomataként, ahol többek között a holokauszttal kapcsolatos ügyeken, a zsidó tulajdon visszaállításán dolgozott. Szoros kapcsolat alakult ki közte és az idős túlélők között, történelmi fikciós regényeit a tőlük hallott történetek inspirálják. Interjú.

...
Nagy

Behrouz Boochani: Kurd vagyok. Az ellenállás az identitásom része

Behrouz Boochani iráni kurd újságíróként dolgozott, mikor menekülni kényszerült, majd illegális bevándorlóként éveket töltött embertelen körülmények között egy ausztrál börtöntáborban. A Margó előtt beszélgettünk a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is. Interjú.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Minden idők száz legjobb gyerekkönyve a BBC listáján

A BBC Kultúra rovata 56 ország 177 könyvszakértőjét kérdezte, hogy megtalálja minden idők legjobb gyerekkönyveit. A szakértők között magyarok is voltak: Szekeres Nikoletta és Cseri Anna Flóra. 

...
Gyerekirodalom

Vámos Miklósé az első magyar mesekönyv, amit mesterséges intelligencia illusztrált

Úgy tűnik, a képalkotó mesterséges intelligenciának még vannak meglepő korlátai.

...
Gyerekirodalom

Berta Ádám: A Szöszmösz történetszövésében nem ütköztem korlátokba

Berta Ádám első gyerekkönyvének hőse egy süni, aki a zöld mohavirágot kutatva nagy utazásra indul. Szerencsére nem egyedül, hiszen útitársa egy Szöszmösz nevű tündéregér. Ketten vágnak neki az ismeretlennek, kalandjaik során pedig fura és emlékezetes szerzetek egész sorával találkoznak. A mesét Agócs Írisz illusztrálta, a szerzőt, Berta Ádámot pedig most inspirációról, meseírásról és a mélyből felbukkanó fontos témákról is kérdeztük.