Az Értelem és érzelemben egy megszegett ígéret messzemenő következményekkel jár

Elinor és Marianne - ez volt az eredeti címe Jane Austen eredetileg 1811-ben megjelent klasszikusának, az Értelem és érzelemnek. A Büszkeség és balítélet mellett ez Austen egyik legnépszerűbb regénye, holott a kezdet nem volt éppen zökkenőktől mentes: az író maga finanszírozta a kiadást, és bár az első körben nyomott 750 (!) példány viszonylag gyorsan elfogyott, anyagilag később sem sokat profitált belőle.

Jane Austen
Értelem és érzelem
Ford.: Sillár Emőke, Menő Könyvek, 2021, 456 oldal
-

A regény cselekménye bár látszólag a házasságbiznisz körül forog, Austen ennél sokkal nagyobbat merített és könyvében kritikus képet festett a korabeli társadalomról. Központi alakja a két Dashwood-nővér, a megfontolt Elinor és a szenvedélyes Marianne, akik apjuk halála után kénytelenek elhagyni a szülői házat. Váratlan találkozások tarkítják mindennapjaikat, kiismerhetetlen vagy éppen félreismert figurák akadnak az útjukba, miközben egy olyan érzelmi hullámvasút utasai ők ketten, amely végül önmaguk jobb megismeréséhez is vezet.

Az Austen-projekt elnevezésű podcastünk következő adásában az Értelem és érzelem lesz a következő nagy téma (a Büszkeség és balítéletről itt beszélgettünk). A kötet most nyáron jelent meg ismét a Menő Könyvek gondozásában - olvassátok el az első fejezetet!

Jane Austen: Értelem és érzelem (részlet)

1.
A Dashwood család régóta Sussexben élt. Hatalmas uradalmuk volt; rezidenciájuk Norland Park nevű birtokuk közepén állt. Nemzedékek óta oly tiszteletre méltó életet éltek, hogy minden környékbeli ismerősük elismerését kivívták. Az uradalom néhai tulajdonosa, egy agglegény, igen hajlott kort ért meg, s az évek hosszú során nővérében talált állandó társra és házvezetőnőre. Ám nővére halála után, amely tíz évvel előzte meg az ő távozását az árnyékvilágból, nagy változások történtek otthonában: hogy pótolja veszteségét, meghívta és befogadta házába unokaöccsét, Mr. Henry Dashwoodot és családját. Mr. Henry volt a Norland-birtok törvényes örököse, s

az öregúr rá is akarta hagyni a vagyonát.

Unokaöccse és hitvese, valamint gyermekeik társaságában kellemesen teltek a napjai, s egyre jobban megkedvelte őket. Mr. és Mrs. Henry Dashwood odaadó figyelemmel leste minden kívánságát, s ez nem érdekből, hanem szívük jóságából fakadt. Elhalmozták őt minden elképzelhető kényelemmel, amelyet ebben a korban még élvezni tudott, s a vidám gyermekzsivaj önmagában is megédesítette napjait.

Mr. Henry Dashwoodnak az előző házasságából volt egy fia; mostani hitvese pedig három leánnyal ajándékozta meg. A fiú, egy józan életű, tiszteletre méltó fiatalember bőségben élt néhai anyja jelentős vagyonából, amelynek a fele reá szállt, amikor elérte a nagykorúságot. Nem sokkal ezután házasságot kötött, így ezzel is gyarapította vagyonát. Ezért

a Norland-birtok megöröklése neki nem volt oly életbevágóan fontos, mint a húgainak;

az ő vagyonuk, leszámítva azt, amit akkor remélhettek, ha atyjukra száll az uradalom, igencsak csekély volt. Anyjuknak nem volt semmije, s atyjuk is csak évi hét ezer font fölött rendelkezett; első felesége vagyonának másik fele ugyanis szintén a fiát illette meg, neki csak haszonélvezete volt rajta.

Az öregúr meghalt. Végrendeletét felolvasták, s ez, mint a végrendeletek általában, egyformán okozott csalódást és örömet. Az öregúr nem volt sem oly igazságtalan, sem oly hálátlan, hogy teljesen kisemmizze unokaöccsét, ám a feltételek, amelyeket az örökléshez szabott, jócskán elvettek a hagyaték értékéből. Mr. Dashwood nem annyira önmaga vagy a fia, mint inkább hitvese és leányai érdekében vágyott az örökségre; ám a végrendelet a birtokot a fiának és a fia fiának, egy négyéves gyermeknek juttatta, méghozzá úgy, hogy ő semmiképp sem gondoskodhatott azokról, akik a legdrágábbak voltak a szemében, s akiknek a legnagyobb szükségük lett volna gondoskodására. Nem oszthatta meg köztük a birtokot, és nem adhatott el egyetlen fát sem értékes erdeiből. Az öregúr az egész vagyont ennek a gyermeknek tartotta fenn, aki – amikor esetenként látogatást tett apjával és anyjával Norlandben – teljesen elbűvölte nagybátyját néhány produkcióval, amelyek egy két-három éves gyermeknél egyáltalán nem szokatlanok: egy kis selypítéssel, némi akaratoskodással, sok ravasz csínnyel és rengeteg lármával; ezzel pedig tökéletesen elhomályosította mindama figyelem értékét, amelyet az öregúr unokahúga és annak leányai jóvoltából élvezett esztendőkön át. Ám Norland ura nem akart hálátlannak bizonyulni, s ezért a három leány iránt érzett szeretete jeléül fejenként évi ezer fontot hagyott rájuk.

Mr. Dashwood először mélységesen csalódottnak érezte magát, de vidám és derűlátó természettel áldotta meg az ég, ezért méltán remélhette, hogy még hosszú évek állnak előtte, s ha takarékosan élnek, tetemes összeget tehet félre az eleve is tekintélyes uradalom jövedelméből, sőt még gyarapíthatja is birtokát. Ám a szerencsének, amely oly későn köszöntött rá, mindössze tizenkét hónapig örülhetett. Csak ennyivel élte túl a nagybátyját, s a késői örökséget is beleszámítva mindössze tízezer font maradt az özvegyére és a leányaira.

Amint nyilvánvaló lett a baj, a fiáért küldtek. Mr. Dashwood összeszedte minden erejét, amit a betegség még meghagyott neki, és sürgetőleg fia gondjaiba ajánlotta mostohaanyját és húgait.

Mr. John Dashwood, ellentétben a család többi tagjával, nem volt mélyen érző ember, ám nem maradt rá hatástalanul, hogy atyja ily kéréssel fordult hozzá a nehéz időkben, ezért megnyugtatta, hogy minden tőle telhetőt el fog követni a család jóléte érdekében. Atyja megkönnyebbült az ígérettől, és Mr. John Dashwoodnak ezek után bőven maradt ideje, hogy végiggondolja,

mennyit is tud tisztességgel betartani adott szavából.

Nem volt rosszindulatú fiatalember, hacsak a meglehetősen rideg szívet és önzést nem tekintjük rosszindulatnak; általában azonban tisztelet övezte, mivel mindennapi kötelességeit illendően teljesítette. Ha egy szeretetre méltóbb nőt vett volna feleségül, talán még több tiszteletet vívhat ki, talán még ő maga is szeretetre méltóbbá válik; hisz nagyon fiatalon nősült, és nagyon szerette a feleségét. De Mrs. John Dashwood férje eltúlzott utánzata volt: korlátoltabb és önzőbb még nála is.

Amikor a fiú szavát adta az atyjának, azt fontolgatta magában, hogy egy fejenként ezerfontos ajándékkal megtoldja húgai vagyonát. Akkor valóban úgy gondolta, hogy ezt meg is fogja tenni. Melengette szívét a kilátás, hogy évi négyezer fontot örököl a jelenlegi jövedelmén kívül, ráadásul anyja vagyonának második felét is megkapja, és úgy érezte, képes lesz a nagylelkűségre. Igen, ad nekik háromezer fontot: mily bőkezű és nemes tett! Ez elegendő lesz arra, hogy gondtalan életet teremtsen nekik. Háromezer font! Nem sok kényelmetlenséget kell eltűrnie ahhoz, hogy egy ily jelentős összeget nélkülözni tudjon. Egész nap s azután még napokig ez járt a fejében, és nem bánta meg elhatározását.

Alighogy eltemették az apósát, Mrs. John Dashwood, anélkül hogy szándékáról bármi módon értesítette volna anyósát, gyermekével és a szolgáival beállított Norlandbe. Senki nem vitathatta el a jogát, hogy odamenjen; attól a perctől fogva, hogy apósa elhunyt, a ház a férje tulajdonába szállt;

ám viselkedése annál tapintatlanabb volt,

és Mrs. Henry Dashwood helyében akármely mindennapi érzésű asszony rendkívül visszatetszőnek találta volna. Az özvegy lelkében a tisztességről oly kényes, a nagyvonalúságról oly romantikus érzelmek éltek, hogy az effajta sértés, bárkitől származzék is, vagy bárki szenvedje is el, végtelen undort keltett benne. Mrs. John Dashwood soha senkinek nem tartozott a kedvencei közé férje családjában, mostanáig azonban az asszonynak nem nyílt alkalma rá, hogy kimutassa, mennyire nincs tekintettel mások érzéseire, ha a helyzet úgy hozza.

Mrs. Dashwoodot annyira fájdalmasan érintette ez a szívtelen viselkedés, és annyira őszintén megvetette érte a menyét, hogy amikor az megérkezett, legszívesebben örökre elhagyta volna a házat. De legidősebb leánya addig könyörgött, amíg hajlandó volt végiggondolni, vajon helyes-e, ha elmegy, majd a három gyermeke iránt érzett gyengéd szeretet miatt mégis maradt, s a kedvükért elkerülte a szakítást a bátyjukkal.

Elinort, a legidősebb leányt, akinek a rábeszélése oly hathatósnak bizonyult, a mások iránti megértés és a józan ítélőképesség jellemezte, ennélfogva, bár még csak tizenkilenc esztendős volt, anyja tanácsadója lehetett, és – mindnyájuk érdekében – gyakran ellensúlyozta Mrs. Dashwood elhamarkodottságát, amely nemegyszer vezetett volna meggondolatlan lépésekhez. Remek természete volt: szeretettel viszonyult másokhoz, és erős érzelmek fűtötték, de tudta, hogyan uralkodjék rajtuk; kívánatos lett volna, hogy ezt a tudást anyja is elsajátítsa, nemkülönben idősebbik húga, aki azonban a leghatározottabban nem óhajtott ilyesmit megtanulni.

Marianne képességeit tekintve sok szempontból felvehette a versenyt Elinorral. Érzékeny volt és okos, ám mindenben túlzó; a bánatban, az örömben nem ismert határokat. Nagylelkű volt, szeretetre méltó, érdekes: minden, csak megfontolt nem. A hasonlóság közte és anyja közt azonnal szembeszökött.

Elinor aggodalommal figyelte húga szélsőséges érzelmeit, Mrs. Dashwood azonban tisztelte és bátorította őket. Most, a szeretett férfi halála után, egymást hajszolták bele a vad szenvedésbe. A gyötrő bánatot, amely erőt vett rajtuk, szándékosan életben tartották, előkeresték, újra- meg újrateremtették. Tökéletesen átadták magukat a szomorúságnak. Minden erre alkalmas gondolattal boldogtalanságukat erősítették, s arról hallani sem akartak, hogy a jövőben esetleg vigaszt nyerjenek. Elinor is kegyetlenül szenvedett; ő azonban képes volt harcolni, képes volt erőt venni magán. Szót tudott érteni a bátyjával, fogadni tudta sógorasszonyát, amikor az megérkezett, és tudott kellő figyelemmel bánni vele; és tudott küzdeni, hogy anyját hasonló erőfeszítésekre sarkallja és hasonló türelemre buzdítsa.

Margaret, a legkisebbik leány jó kedélyű, jóindulatú teremtés volt, ám már jócskán átvette Marianne romantikus természetét, anélkül hogy megközelítőleg annyi esze lett volna, mint neki, s tizenhárom éves korára semmi jelét nem adta, hogy valaha képes lesz felnőni nővéreihez.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Jane Austen neve nélkül jelent meg az eredeti Értelem és érzelem

Hogyan alakult volna a Büszkeség és balítélet története, ha bekövetkezik Mrs. Bennet rémálma? Nagyjából ezt meséli el az Értelem és érzelem, ami a Jane Austen életművét feldolgozó sorozatunk, Az Austen-projekt második beszélgetésének témája lesz augusztusban.

...
Podcast

A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája[Az Austen-projekt]

Új podcast-sorozatot indít Ruff Orsolya és Szeder Kata, amelyben hat Austen-regényt tárgyalnak ki - elsőként a Büszkeség és balítéletet.

...
Hírek

Járd végig Jane Austen otthonát szobáról szobára!

Egy izgalmas videóból most közelebbről is megismerhetjük azt a házat, amelyben Jane Austen élete második felét töltötte. A chawtoni épület, amely jelenleg múzeumként üzemel, több regény születésének helyszíne volt. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Lídiák és megtöltésre váró üres kötetek – A Véletlenül írtam egy könyvet forgatásán jártunk

Magyarok készítenek filmet a holland sikerkönyvből, amely egyszerre szól az írás csodájáról és a gyász intenzív feldolgozásáról. A Véletlenül írtam egy könyvet budapesti forgatásán jártunk, ahol kiderült, mire vágyott egész életében Zsurzs Kati, és mit tanult az írásról a rendező Lakos Nóra.

...
Szórakozás

A kamaszkor-bestseller, ami inspirálta a Barbie-mozit, és a Kenergia legfontosabb kötete

Egy lovakról szóló album, egy eladási listákat vezető nonfiction és egy cameokötet. Utánajártunk a Margot Robbie és Ryan Gosling főszereplésével készült Greta Gerwig-opusz könyves vonatkozásainak.

...
Nagy

Oppenheimernek két szerelme volt, az atombombával megváltoztatta a történelem menetét

Christopher Nolan egy közel három évtizeden át íródó, hétszáz oldalnál is hosszabb életrajzi kötet felhasználásával készítette el Oppenheimer című háromórás, friss moziját. A film világpremierjének napján bemutatjuk a forgatókönyvhez felhasznált biográfiát.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

...
Gyerekirodalom

A titokzatos gombáktól a krillekig [Könyvesblokk]

Szeptemberi Könyvesblokkunkban ezúttal a gyerekeknek (és szüleiknek) kedvezünk: válogatásunkban ismeretterjesztő kötetet, akciódús meseregényt és zseblámpás könyvet ajánlunk.

...
Gyerekirodalom

Réz András regényében egy ördögi figura mozgatja a háttérből a szálakat

A Lukrécia papucsai című ifjúsági regényben épp a legjobbak buknak meg természettudományból, a pótvizsgára készülő csapat ráadásul furcsábbnál furcsább kalandokba keveredik. És ezekben valahogy mindig a helyettesítő tanár keze van. Olvass bele!