Eva García Sáenz de Urturi: Akvitánia (részlet) - konyvesmagazin.hu

Bosszú, hatalmi viszályok és egy mindenre elszánt hercegnő – Olvass bele a középkori thrillerbe!

A 12. században élt Akvitániai Eleonóra ihlette a spanyol író, Eva García Sáenz de Urturi történelmi thrillerét. A hercegnő bosszút akar állni apja haláláért, ezért kockázatos döntésre szánja el magát. Most elolvashatsz egy részletet a könyvből.

Könyves Magazin | 2024. szeptember 12. |

1137-ben a 13 éves Akvitániai Eleonóra bosszút esküszik a francia király, VI. (Kövér) Lajos ellen, aki sejtése szerint meggyilkoltatta szeretett apját, X. Vilmost, Akvitánia hercegét. Hozzámegy a frissen trónra lépő, tapasztalatlan VII. Lajoshoz, hogy Franciaország királynéjaként aláássa a Capet-ház hatalmát, és kiderítse, ténylegesen kinek állt érdekében az apja és az időközben szintén elhalálozott francia király megöletése. Ebben a nyomozásban nagy segítségére vannak az akvitániai macskák, a hírhedt kémhálózat mindenhová befurakodó ügynökei is.

eva garcía sáenz de urturi
Akvitánia
Ford. Mester Yvonne, Európa, 2024, 432 oldal
-Urturi: Akvitánia

Urturi nagyszabású, 12. századi történelmi víziójában egymást érik a szenvedélyes szerelmi és hatalmi csatározások, a valódi, nem kis emberáldozattal járó várostromok, ahogy a vérfertőző kapcsolatok és az erőszakos, kegyetlen kínzások sem mennek ritkaságszámba.

A nagy fordulatszámon pörgő cselekmény középpontjában azonban mindvégig az elszánt és merész Eleonóra áll, korának különös és különleges asszonya, aki a francia királytól való válása után az angol trón királynéjaként is zavarba ejtően kitűnt erényeivel, befolyásával és tetteivel a középkor férfiak uralta világában. A fehér város-trilógia írója új történelmi thrillerje egyszerre vérfagyasztó és vérpezsdítő mestermű. Az Akvitánia 2020-ban elnyerte a legjobb regénynek járó, nagy presztízsű spanyol Premio Planeta-díjat.

Eva García Sáenz de Urturi: Akvitánia (részlet)

Fordította: Mester Yvonne

Bordeaux, 1137

Egy dolog hozzámenni legádázabb ellenséged örököséhez; az ember szíve tele van nehezteléssel, bosszúvággyal, s úgy érzi, terveit az előre nem látható események s a késleltetés ellenére is végre kell hajtania.

S megint egy másik, hogy az esküvődön a vőlegényed úgy dönt, hogy halálos gyűlölettel viseltetik majd irántad.

Mindenesetre így kezdődött a mi gyűlöletről, szerelemről, gyűlöletről és szerelemről szóló történetünk, amely életünk több évtizedét végigkísérte. Bár Lajossal mi ezt nem tudtuk és nem is akartuk másképp csinálni.

Nálam egy évvel fiatalabb húgom, Aelith a Szent András-templom előtt besurrant hozzám a hintómba, mielőtt kiszálltam volna.

– Mindent elterveztem, Lía. A folyó mellett vár ránk egy bárka. Onnan délre menekülünk – jelentette ki diadalmasan, az izzadt homlokára tapadt, csapzott hajjal.

Virágkoszorúja csálén állt, s jellegzetes sötét hajfonata most is olyan kócos volt, mint máskor.

– Miről beszélsz? – kérdeztem a fogam közt. – Egész Franciaország és Akvitánia a jöttömre vár.

– Még időben vagyunk, nem kell feleségül menned a Capethez! – erősködött.

Aelith betörhetetlen volt, de még nagyon gyerek, és nálam is makacsabb.

Légvárai mindig bajba kevertek bennünket; azóta így volt ez, hogy a kiságyban együtt játszottunk.

– Nem igaz, Aelith, nincs már idő semmi ilyesmire. És nem áll szándékomban minden egyes lépésem után meghátrálni.

– Dehát te nem is akarsz férjhez menni!

– Aelith – szakítottam félbe határozott mosollyal. – Édes Aelithem, apa halála óta minden megváltozott. Alkalmazkodnunk kell a helyzethez, méghozzá nagyon hamar. Most már férjes asszony leszek, és rajtam áll Akvitánia jövője. És neked is fel kell már nőnöd; szó sem lehet menekülésről, hiszen népünk megkívánja az erőnket és a jelenlétünket. Ma te leszel a szemem és a fülem, ahogy arra Adamar és Astrolabio megtanítottak bennünket. Az egész udvar betért már a katedrálisba?

Húgom megigazgatta fején a koszorút, hogy úgy fessen, mint a többi hölgy. Ám ez sehogy sem sikerült neki, és én titkon büszke voltam rá.

– Hugo bácsi a báróinkkal együtt vezeti a küldöttséget. Szinte mindenki megjelent, de azért akadnak, akik nem jöttek el, főleg a gascogne-iak közül. Az öreg Astrolabio pedig összeszedte a holmiját, és el sem búcsúzott senkitől. Túlságosan is hűséges volt apához, és szentimentálisabb alkat, semhogy képes volna elviselni a fájdalmat, amiért ilyen rövid időn belül mindkettőtöket elveszített. Ő és Cercamon vigasztalanok apa halála óta.

Az örökmozgó Cercamon, apa trubadúrja szívhez szóló planh-t komponált a temetésre, de képtelen volt előadni.

Egy korszak véget ért; az akvitániai udvar, amelyben felnőttem, a szemem láttára foszladozott szét.

Ám ott várt rám a jövő a gyönyörű falak között; s miután azon a fullasztó reggelen kiszálltam a hintóból, és meghallottam a zajos akvitániaiak ujjongását – akik arra számítottak, hogy a legnagyobb üdvrivalgás közepette búcsúztatják hercegnőjüket –, felkészültem rá, hogy megismerjem jövendőbeli férjem.

Megpillantottam Franciaország örökösét belépni a templomba; a főoltár felé haladt az aprócska Suger oldalán, aki a padok közt vezette. Ekkor ért az első nagy meglepetés Lajos részéről, amelyet később még oly sok követett.

Aránytalan párost alkottak. Suger a derekáig ért, s kezét vőlegényem övén nyugtatta. Egyetlen szál haj sem fedte a kis szerzetes dinnyefejét. Dülledt békaszeme volt, s ezernyi színnel hímzett zöld miseruhát viselt. Nem igazán illett a holmi egy szigorú bencés szerzeteshez, de parasztok fia volt, akik egész életükben a Saint-Denis körüli mezőket művelték, ő pedig királyokat nevelt; igazán bocsánatos bűn volt a részéről egy kis hivalkodás a pompás szertartás alkalmából.

A Gyermekkirály fejét bíbor fátyol borította; informátoraim, az akvitán macskák már beszámoltak róla, hogy egyetlen évszak alatt nyúlt meg ennyire.

Mialatt az auvergne-i zöld búza kiszőkült, és betakarításra készen állt, ő gyermekből robusztus fiatalemberré érett.

Azt hiszem, ideje szót ejteni az akvitán macskákról.

Fontos szerepet játszanak ebben a történetben; majd később fény derül rá.

Most azzal kezdeném, hogy beismerem, az egész keresztény világban sokat meséltek a tűz melegénél az akvitán macskákról, ám valójában kevesen hittek a létezésükben, s ők épp ezt használták ki. Legnagyobb erényük az volt, hogy csak az olyasfajta legendákban szerepeltek, mint a bretonok Arthur királya vagy a franciák óriás Isoréja.

Már akkor kiválasztották őket, amikor négykézlábra álltak, és sokkal többek voltak Akvitánia hercegének kémeinél. A megfigyelésben, leselkedésben és szaglászásban járatos balkezes fiúk és leányok közül kerültek ki, s azokra esett a választás, akik a bonyolultabb helyzetekben elég diszkrétnek és leleményesnek bizonyultak.

Azzal az ürüggyel, hogy kedvemre szeretném formálni jövőbeli otthonomat, hetekkel korábban istállófiúk, pohárnokok és szakácsok egész seregét küldtem a párizsi Palais de la Citébe. Köztük jó sok akvitán macskát is.

Mind közül a legbátrabb, maga Adamar, aki járatos volt a poitou-i raguk készítésében, valamint a különféle gyógynövények – és a nem annyira gyógyító erejű füvek – kotyvasztásában, beszivárgott a konyhába, minden kastély lelkébe, ahol a pletykák is fortyogtak. Joviális matrónaarca miatt oly ártalmatlannak tűnt, hogy végül mindenki elsírta neki az összes bűnét és bánatát. Ő volt az első, aki elküldte nekem a beszámolóit, amelyekben nem túl megnyugtató hírekkel szolgált a kövér királyról.

Adamar valójában apai nagyanyám, Filippa törvénytelen húga volt, az akvitán macskák árnyékában meghúzódó mátriárka.

Születéstől fogva mellém rendelték szoptatós dajkának, és mindig is anyám helyett anyám s nagyanyám helyett nagyanyám volt.

Soha egyetlen zord gesztust nem tapasztaltam részéről; semmi olyat, amilyenben anyám részesített, akinek arcán kimerevedett a nemtetszés grimasza, ahányszor csak rám nézett; mintha már a puszta létem is sértő lett volna számára.

Hamar megértettem, hogy hamvába holt vállalkozás részemről az anyai szeretet hajszolása. Ő már a fogantatásom pillanatában úgy döntött, hogy nem szeret engem, anélkül, hogy egyáltalán lehetőséget adott volna magának arra, hogy megismerjen. Legádázabb ellenségem méhéből születtem; hála az égnek, a kezdetektől fogva olyan szövetségesekkel számolhattam, mint apám, Raj vagy a drága Adamar.

Ők tudták, hogy kisbabaként képtelen vagyok megvédeni magam; ezért gondoskodtak arról, hogy zsenge korom óta felvértezzem magam a szükséges készségekkel. Talán megsejtették, hogy hamarosan egyedül maradok az árral szemben. Heves védekezésük némiképp oldotta a mindennapos kárt, amelyet anyám irántam táplált gyűlölete okozott. Két család kereszttüzében nőttem fel, és ez megkeményített a későbbi konfliktushelyzetekben.

Idejekorán megértettem, hogy minden élethelyzet alapvetően egy dologra zsugorodik: az erőforrásokért folytatott küzdelemre. 

Márpedig én igen értékes erőforrásnak számítottam, már a bölcsőtől fogva.

Olyasvalakinek, akit sokan megpróbáltak birtokba venni, zsákmányul ejteni, lecsapolni s kifosztani, hogy megszerezzék, amire olyannyira vágytak.

Gazdagságra, hatalomra és óriási területekre. Egész életemben az jelentette a legnagyobb kálváriát és veszélyforrást, a legszörnyűbb átkot számomra, ami születésemtől fogva megilletett.

Senki sem bocsátotta meg.

És soha senki a legcsekélyebb könyörületet sem érezte irántam, midőn meg akart fosztani a jussomtól.

És most ott sorakoztak előttem mind: a szövetségeseim és az ellenségeim. A magaméi és az idegenek.

Anyai nagybátyám, Hugo de Châtellerault szívélyes, módszeres ember. Várnagyom, Saldebreuill és a többi vazallusom: Mauleón, Lusignan, Ventadour…

Poitiers-i Rajmund nem volt ott; távolléte hatalmas űrt jelentett.

Hiányzott Raj.

De ha jelen lett volna, talán nincs is erőm apám hűséges alattvalója, Geoffroy de Loroux bordeaux-i érsek felé lépkedni, aki a friss kakukkfűágakkal díszített oltár előtt várt reám. Pogány szokásaink szerint – amelyeket még a Római Anyaszentegyháznak sem sikerült kitépnie a lelkünkből – ez a növény tartós szeretetet és ellenállást biztosított számunkra a nehéz időkben. A fekete bodza mutatós kis virágait is odahelyeztettem az oltárra, amelyek megnyugtatták a holtak lelkét; 

azt szerettem volna ugyanis, ha nagyapám, apám és valamennyi ősöm megkíméli a lelkiismeretem aznap.

Ott állt előttem a Capet; széles vállal s hosszú, szőke hajjal, amit nyolcéves korom óta utáltam. Suger úgy lebbentette fel arcáról a fátylat, mintha egy értékes függönyt húzott volna el. És a mosoly helyett – amelyet előző nap úgy begyakoroltam – óhatatlanul is döbbenet ült ki az arcomra.

„De hát hogyan lehetséges ez?”, suhant át agyamon a gondolat; nem emlékszem, vajon a düh vagy a tehetetlenség diktálta, vagy mindkettő egyszerre.

A Gyermekkirály volt a kéziratfestő, aki meggyóntatott engem; aranyos szeme és hegyes kis szakálla nem hagyott kétséget bennem. Hát persze, francia szakálla volt; hogyan is siklott el a figyelmem e kis részlet felett ott, a hamis gyóntató előtt? Akvitániainak véltem, oly finom akcentussal beszélte az oc nyelvet. Île-de-France-ban nem méltóztatták elsajátítani a nyelvünket; legalábbis ezt hitették el velem.

A szemembe nézett; tudta, ki vagyok. Nem tükröződött meglepetés az arcán; komoly ünnepélyességgel várta a reakcióimat.

De hát hogyan is reagálhattam volna egész Akvitánia figyelő tekintete s az ötszáz, testőrséget alkotó lovag szeme előtt, akikkel a kövér király meg akart félemlíteni. Azzal, hogy beleegyezett a bordeaux-i esküvőbe, már megnyertem az első csatát. Feldíszített vazallusainak csoportja üres demonstrációja volt csupán annak a hatalomnak, amely immár megingott előttem.

Erre a fordulatra azonban nem számítottam. De nem ám.

Lajos, jövendőbeli férjem tisztában volt a terveimmel, mert én magam gyóntam meg neki őket.

Nem volt hát többé manipulálható bábu a kezemben.


Fotó: Európa Könyvkiadó

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Hogy kerül egy emberi fül a könyvszállító kocsiba? – Ebből a krimiből kiderül!

Baróthy Zoltán kultúrkrimijében a könyvtár az egyik legfontosabb szereplő. Olvass bele!

...
Hírek

Mérgezett könyveket nem csak a középkori szerzetesi könyvtárak őriztek

Umberto Eco A rózsa neve című könyvében egy titokzatos könyvhöz kapcsolódó különös haláleset után folytatnak nyomozást, de a Viktoriánus-korból származó könyvek egy része is mérgezett lehet.

...
Kritika

Egy mai fotelfilozófus sem ér többet egy középkori hóhérnál

Martyna Bunda szimbólumoktól hemzsegő regényében a középkortól eljutunk a máig, miközben szereplői végig a misztikus és a megismerhető világ korlátaival hadakoznak. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

Olvass!
...
Beleolvasó

Závada Pál hősei egy zavaros kulákügyet próbálnak felderíteni – Olvass bele!

A Pernye és fű Závada Pál legújabb regénye, melynek szereplői az '50-es évek erősen aggályos bírósági ítéletei után nyomoznak, ám közben a rendszerváltás előtti káoszban is boldogulniuk kell. Most elolvashatsz egy részletet a kötetből.

...
Beleolvasó

Téged mi a vigasztal? Olvass bele Szabó T. Anna új verseskötetébe!

Szabó T. Anna új verseskönyve kifejezetten személyes, az olvasót megszólító költői mű. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi köze van Kevinnek Danny Trejo tetoválásaihoz? Olvass a 90-es évek legjobb filmjeiről!

Lichter Péter új könyvében a kilencvenes évek filmjeit idézi meg. Olvass bele A VHS gyermekeibe!

Listák&könyvek
...
Nagy

Gyurkó Szilvia és a jobb világba vetett hit – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

...
Szórakozás

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett a Heartstopper

...
Nagy

Nádasdy Ádám, Jordan Peterson, Byung-Chul Han – ezek a non-fiction könyvek érkeznek ősszel

...

A romantikus csalások elkövetői akár évekig együtt élnek valakivel, de így is képesek kifosztani

...

Darvasi László: A neandervölgyi beszélni nem, de sírni tudott - Könyves Podcast

...

Pálos Hanna: Beképzeltség nélkül tudom, ki az a lány, akit Halász Rita a Mély levegőben megírt