Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen
Esterházy Miklós
Az Öreghegy meséi
Magvető, 2021, 88 oldal
-

A teknősbéka a tóban dinoszaurusz lesz, a csiga a talpfára érve mozdonyként zakatol, egy fiatal és vézna olívafa, nyakán az A. C. Milan csapatának sáljával becsönget a kertkapun, a szú pedig átrágta már magát a portugál grammatikán - néhány teljesen természetes esemény az Öreghegyen. Esterházy Miklós történetei révén mi is eljutunk az Öreghegyre, megismerjük az itt élőket mind a négy évszakban, és választ kapunk arra a kérdésre is: mi történik, amikor egyszerre ketten kívánnak, ugyanazt a hullócsillagot figyelve. A lírai karakterű történetfüzér mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné: mesék és parabolák gyerekeknek és olyan felnőtteknek, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak, ők is lehettek gyerekek. A könyvet a szerző rajzai teszik teljessé.

"Régóta tudom, hogy egy mesemondónak hatalmában áll megváltoztatni a világot. És amióta elolvastam ezt a könyvet, azt is tudom, hogy a világ megint jobb lett egy kicsit, mert Esterházy Miklós személyében új mesemondó született. Ráérős, szemlélődő, öreghegyi titkokat fürkésző meséi létezésünk mélységeihez visznek közelebb, hogy mi magunk is igazabb emberekké válhassunk." - Boldizsár Ildikó

Esterházy Miklós: Az Öreghegy meséi (részlet)

IX.

A SZÚ I.

Az Öreghegy annyira elvarázsolt hely, hogy azt gondolhatnád róla, messzi van minden nagyvárostól. Pedig a tehenektől csak húszpercnyi útra van az első nagyobb város, Királylak.

Ide jártunk be minden reggel, ha dolgunk akadt, márpedig dolgunk minden reggel akadt.

Királylak hatalmas város, sok ezer lakóval, de egész régen még csak egyetlenegy házból állt, és abban egyetlen ember élt: a király. Ez a király egyszer egy nagy út felénél úgy elfáradt, hogy megállt, és azt mondta, hogy ő innen bizony egy tapodtat sem mozdul. Épített egy házat, és ott élte le életét. Aki akarta, meglátogathatta, de ő nem volt hajlandó többet egy órát sem utazni.

Úgyhogy

szép sorjában leköltözött ide mindenki, akinek a királlyal dolga akadt.

A tanácsos, az írnok, a szabó és az udvari bolond. A trónörökös, de ugyanígy a távoli rokonok, akik csak pályáztak a trónra. A papok magukkal vonzották a varázslókat, a varázslók pedig a kuruzslókat. A királlyal együtt ide költöztek a kegyeltjei és a kegyeit keresői is. Alattvalók és alávalók egyaránt, így hamar olyan nagyváros lett ez a hely is, mint a többi. De a király háza és a körülötte lévő díszes épületek gyönyörűen megmaradtak a mai napig. Ha ott sétálsz, könnyen elfelejted, milyen évet írunk. És ha ott sétálsz, előbb-utóbb megpillantod majd a Képkeretezést is.

Apró üzlet, kis ékszerdoboz, üvegkirakatán több száz kis kép lóg. Tenyérnyi képkeretek egymás hegyén-hátán, mindegyik más, és mindegyikben más kép van.

Ott egy újságot olvasó delfin, amott egy cica, aki tévét néz. Ott van az a híres néni, na, hogy is hívják? Az ott a Babar, azt ismerem. Jaj, de cuki az a kutya ott! Itt is van egy olyan, csak más a színe, és lógnak a fülei. Nekem a lufik tetszenek! Nekem meg ez az űrhajós. Panda nincsen? De a flamingós is jó! Vagy ez, amin egy színes csempe van.

Imádtuk nézni a kirakatot. Ha megvettek egy képet, rögtön egy másik került a helyére. Nem volt két ugyanolyan. A keretek legalább olyan sokszínűek voltak, mint a képek. Ahogy beléptél az ajtón, Madeira szigetének hűvös levegője és eukaliptusz illata csapta meg az arcod. A képkeretminták a földtől a plafonig futottak, szín szerint rendezve. Tulajdonképpen olyan volt ez, mint egy cukorkabolt. Csemegézhettél egész nap a kedvenc színeid közül. Középen egy nagyon hosszú asztal állt, amire az emberek a képeiket tették le. Hátul egy csigalépcső vitt fel a műhelybe, ahonnan kalapácsolás, üvegtörés és a gépek zaja szűrődött le. A csigalépcső alatt mindig egy öreg spániel aludt. Fehér kutya, barna foltokkal. Vilmának hívták, és hangosan szuszogott. Nála békésebb ebbel nem találkoztam.

Bárki bármit behozhatott, és a műhelyben elkészítették a hozzá illő keretet. A legkülönfélébb emberek jártak ide.

Mindegyiknek megvolt a maga története.

 

Egy öreg néni, aki az unokáinak hímzett gobelineket. Azok mindig megmondták, milyen szörnyet vagy mesehőst szeretnének, és a néni – megvetéssel az arcán ugyan, hogy a mai fiatalok milyen rondaságokat szeretnek, de – gyönyörű precizitással készítette el a képeket.

Jött ide terhes nő, aki tanfolyamot tanfolyamra halmozva gyűjtötte az okleveleit. Egy személyben volt immár személyi edző, hivatásos borkóstoló, műkörmös, teaspecialista és targoncavezető.

Egy üzletember, aki mindig a háborúban elesett nagyapja képeit kereteztette be. Valójában időutazó lehetett, mert tökéletes mása volt a fotókon szereplő fiatalúrnak.

Törzsvendég volt itt egy festőnő is, aki folyton magát festette le, mosollyal az arcán. Ő maga sose mosolygott, de rengeteg vidám képet készített magáról.

Egy vendéglátós pedig mindig akkora plakátot hozott, hogy bekeretezve már ki sem fért az ajtón, és hívni kellett hozzá az ablakost.

 

A Képkeretezőt egy idősödő házaspár vezette. A nő mindig nagyon ízlésesen öltözött. Egyszerű ruhái voltak, de mindegyikben volt valami apró, vagány részlet, amitől egyszerre lett elegáns és modern. Művelt volt, és roppant figyelmes. Emlékezett nemcsak a nevedre, hanem arra is, amit te már elfelejtettél. Hogy milyen színű a bútor a vendégszobádban, vagy hogy múlt pénteken volt az unokahúgod születésnapja. Ő festette a cicákat és a delfineket, ő vette fel a rendelésed, és olyan szépen csomagolta be az ajándékokat, hogy az ember kis híján ki se akarta bontani.

A férfi fent dolgozott a műhelyben, ritkábban lehetett látni. Általában akkor, amikor lejött magának kávét főzni, vagy lehozott egy keretet. Ilyenkor a hosszú asztalnál mindketten megcsodálták a kész munkát, majd a férfi megcsókolta felesége homlokát, és óvatosan elhelyezte a képet valahol a falnak támasztva.

Vékony, szálkás fickó volt. Kávészsákból varrt kötényt viselt, és kerek szemüveget. Nagyon ápolt volt, a haját viszont mindig elaludta. Amolyan álmodozó lehetett, mégsem volt lassú. Sőt fent a műhelyében, ahol minden a megszokott rendben várta, hetyke, dinamikus mozdulatokkal dolgozott, és szinte táncolva rakta vissza szerszámait: a hosszú fémvonalzót, a gyémánt üvegvágót és a kis fejű kalapácsot. A nőnek mindig többször kellett szólnia, mire meghallotta fentről, és lejött hozzá.

Aznap sem volt ez másképp, pedig

az a nap igazán nem olyan volt, mint a többi.

A férfi komótosan jött le a csigalépcsőn, felesége dermedten állt előtte, egy keretmintát szorongatva. A kis L alakú, festett fadarabban egy apró, de jól látható kacskaringós kis alagút. A férfi arca elfehéredett.

Egy szú járata volt az.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

...
Beleolvasó

Sebastian Barry női hőse férfiruhát ölt, hogy bosszút álljon erőszaktevőin

Sebastian Barry új könyvében visszatér a Végtelen napokban bemutatott szereplőihez, és tovább írja Thomas McNulty, John Cole és fogadott lányuk történetét, ám az Egyezer hold nemcsak folytatásként, de önálló regényként is megállja a helyét. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az emberi méltóságról szólnak a Most múlik novellái

Harminc magyar szerző szövegei olvashatók az emberi méltóságról a Most múlik című válogatáskötetben. Most olvassátok el Tóth Krisztina és Szív Ernő írását!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

Hírek
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

...
Hírek

Elhunyt a Dumbledore professzort alakító Sir Michael Gambon

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

...
Hírek

Népmesék, megelevenedő nevek és a víz történetei [Programajánló]