Olyan helyzetbe kerültél, amiből nem látod a kiutat? Szeretnéd még idejében felismerni a mérgező barátságokat? Esetleg úgy érzed, eleged van bizonyos emberekből, de nehezen húzod meg a határokat? A RED FLAGS, GREEN FLAGS című könyv egy hasznos útmutató, amely segít megkülönböztetni a toxikus és a pozitív viselkedéseket a baráti, szerelmi, családi és munkatársi kapcsolatokban. A közösségi médiából is ismert pszichológustól, Dr. Ali Fenwicktől megtanulhatjuk, mik azok a red flagek és green flagek, az egészségtelen és egészséges társas viselkedés jellemzői, valamint hogyan értelmezzük és kezeljük a mindennapi helyzeteket, legyen szó érzelmi manipulációról, akaratos, tolakodó szülőkről, vagy olyan főnökökről, akik maguknak tulajdonítják a munkánk eredményeit. Fejleszd érzelmi intelligenciádat, és tanuld meg megérteni saját szükségleteidet és elvárásaidat a társas kapcsolatok terén!
Red Flags, Green Flags - Intő és biztató jelek az emberi kapcsolatokban
Dr. Ali Fenwickt: Red Flags, Green Flags (részlet)
E könyv megírása igazán örömteli élmény volt. Az elmúlt években azt vizsgáltam, hogyan fejlődnek a modern kapcsolatok, hogyan befolyásolják a gondolkodásunkat, a viselkedésünket és a másokkal való kötelékeinket a technológia, a társadalmi trendek és más, globális erők. Lenyűgöző megfigyelni, mennyire sebesen változik a világunk, és mi emberek milyen gyorsan alkalmazkodunk.
A bolygónkon valahol minden nap új trend születik, és a valaha normálisnak tartott viselkedésmódok és társadalmi normák elveszítik relevanciájukat, sőt akár furcsának is tűnhetnek.
Nem meglepő, hogy sokan összezavarodnak, és megkérdőjelezik, vajon a szokásos módon kell-e viselkedniük, közeledniük másokhoz, ami a cselekvés elodázásához és helyzetek túlgondolásához vezet. Ugyanakkor elvárás velünk szemben, hogy gyorsan reagáljunk. A világ nagy sebességgel változik, így sokan erősségnek tekintik, ha valaki képes gyors döntéseket hozni. Csakhogy a gyors döntéshozatal buktató is lehet, és hibás, igazságtalan eredményhez vezethet. Remek képesség, ha valaki a pillanat hevében is határozott választ képes adni, jó döntéseket hoz, miközben tudja, mikor kell lelassítania, és kritikusan szemlélnie a helyzetet. A gyors döntések esetében könnyű red flagnek, vagyis intő jelnek bélyegezni valamit, ami nem tetszik nekünk a másik emberben. „Viszlát, te bunkó, jöhet a következő!” – ez a hozzáállás manapság sokunkra jellemző. Inkább kiszállunk, ha az előrejutás lelassul, azonban ezzel rontjuk azt a képességünket, hogy adott pillanatban jól átgondoljunk bizonyos szituációkat. Ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy sokaknak nehezére esik a bonyolult helyzetek kezelése, ezért inkább választják a második legjobb megoldást ahelyett, hogy szemtől szemben kelljen kezelniük egy problémát.
Fontos, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a red és green flageket, az intő és biztató jeleket, különösen akkor, amikor a kapcsolatunkban kell meghoznunk valamilyen döntést
– és ezt a képességet lehet fejleszteni. Ha fel tudjuk ismerni, melyik viselkedés egészséges, és melyik nem az, azzal sok későbbi drámától megkímélhetjük magunkat. Talán ennél is fontosabb, hogy észleljük, ha mi magunk vagyunk a red flag. Egyáltalán nem egyszerű feladat, és némi önvizsgálatot igényel, ami sokak számára kínos. A red flag és a green flag napjaink népszerű kifejezései, amelyeket a tévésorozatok, a fiatalok kultúrája és a közösségi média is terjeszt. A jeleknek fontos szerepük van a mai társadalomban, különösen, mivel nehéz megítélni különböző viselkedésformákat, hiszen azok sokszor ma ezt jelentik, holnap már valami mást. Az intő és biztató jelek segítik a döntéshozatalt, azt, hogy körültekintőbben gondoljuk át a másokkal kapcsolatos tapasztalatainkat, és azt, hogy fejlődjünk az önvizsgálat területén. Csakhogy a red és green flagek igen szubjektívek. Van, aki számára az intő jel valójában biztató, míg másnak a biztató jel igazából intő. Bizonyos helyzetekben csak green flageket látunk mások viselkedésében, miközben azok annyira pirosak, hogy már szinte vörösen izzanak. Az is megesik, hogy ha valakiben intő jelet fedezünk fel, az azt jelenti, hogy mi magunk számítunk annak.
A neveltetésünk, az értékeink, a kultúránk, az élettapasztalatunk és a média formálják a hiedelmeinket, és az észlelésünket, és ezeknek következtében ítélünk valamit rossznak vagy jónak.
Sajnos az agyunk sem működik hibátlanul (a kognícióban előfordulnak hibák), és a gyors ítélet ahhoz vezethet, hogy félresiklik a döntéshozatali folyamatunk. A Red Flags, Green Flags a tudomány, anekdoták, személyes történetek, eszközök segítségével fejleszti a döntéshozatali folyamatot, és segít megérteni, hogyan hatnak az emberi kapcsolatokra a legújabb viselkedési trendek.
Gyors döntés, vagy a gondolkodást fejlesztő folyamat?
A könyv megírásának egyik oka, hogy segíteni szeretnék mélyebben átgondolni mindazt, amit hisz vagy megfigyel az olvasó, szeretnék a kezébe adni egy pszichológiai szűrőt, amelynek használatával jobban meg tudja ítélni az emberi viselkedést és a mindennapi helyzeteket.
Ezért szeretném, ha senki sem látná a ROSSZ-ban csak a ROSSZ-at, a JÓ-ban csak a JÓ-t.
Szeretném átadni az olvasónak a képességet, hogy az intő és biztató jelek tekintetében jobb döntéseket hozzon. Nemcsak abban szeretnék segítségére lenni, hogy gyorsan döntsön, hanem abban is, hogy lelassítsa a gondolatait, és a pillanat hevében jobb eredményre jusson. Számomra a RED azt jelenti, reflektálni, kapcsolódni, választani kell. Van, amikor gyorsan át lehet venni ezt a három pontot. Vannak viselkedésformák, amelyek valóban veszélyt jeleznek, és azt üzenik: „fuss, amerre látsz!” Azonban a red flag sokszor csak annyit jelent, mint egy piros stoptábla: „Állj meg, várj egy percet!” Megállunk, körülnézünk, és ha nem jön semmi, haladunk tovább. Még akkor is jobb hátrébb lépni az automatikus (vagy impulzusvezérelt) gondolkodástól, és egy kicsit elemezni a helyzetet, ha az ösztönünk a menekülést diktálná. A red flageknek különféle árnyalatai léteznek, tehát érdemes rászánni az időt, hogy jól értelmezzük ezeket.
Minél többet tudunk arról, hogyan kezeljük a red flageket, annál jobban fel fogjuk ismerni azokat a viselkedésmódokat, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül, és annál inkább fejlődik majd a képességünk, hogy hatékonyan cselekedjünk nehéz helyzetekben, akkor is, ha nem mi vagyunk a a legjobb kommunikátorok, vagy nincs elég önbizalmunk ahhoz, hogy hallassuk a hangunkat. Minél többet gyakorlunk, annál többet fogunk fejlődni, és észrevétlenül válik majd természetessé ez az újfajta döntéshozatali folyamat. Ha mindenki hatékonyan kezelné az intő jeleket, nemcsak az élet minden területén kialakított kapcsolataink javulnának, de a világ is jobb hely lehetne.
Ugyanígy a GREEN flageknek is céljuk van. A biztató jel olyan, mint a zöld szín úgy értelmezzük, „mehetsz”, „jóváhagyva”.
Ha egy jel BIZTATÓ, minek pazarolnánk energiát arra, amit eleve jónak vagy biztonságosnak érzünk? Az agyunk természetes módon kevésbé koncentrál a biztonságos dolgokra. Mégis jó okunk van rá, hogy figyelmet szenteljünk annak a viselkedésmódnak, amely tetszik nekünk a másik emberben, vagy a támogatás, az empátia és a hoszszú élettartamú kapcsolat jelének véljük. Ha pozitívan megerősítjük vagy elmondjuk, mennyire értékeljük a GREEN flagnek számító viselkedést, azzal növeljük az ismételt előfordulás esélyét. Ezért aztán, ha biztató jelet látunk, gondoljunk a következőkre: őszinteség, tisztelet, együttérzés, felemelés, ápolás. Ezek a szavak testesítik meg a GREEN flageket, amelyeket a másik ember viselkedésében észlelünk.
A jó viselkedésmódok fenntartását és erősítését elősegítő váz alkalmazható, amikor segíteni akarunk valakin, aki red flagekkel küzd. Ha együttérzést, empátiát és tiszteletet tapasztalunk a hozzánk közel állóktól, könnyebben válhatunk öntudatosabbá és magabiztosabbá, sőt szívesebben változtatunk a viselkedésünkön, ha az nem egészséges. Élesítsük ki a jó viselkedésmódokat, és bátorítsunk erre másokat is – így mindenki könnyebben jut azon eszközök birtokába, amelyek sok rossz viselkedésmóddal segítenek megküzdeni. Ezzel mindenki nyer.
Az alapvető gondolkodásmód és a reflektív gondolkodásmód
A döntéshozatali folyamataink többsége robotpilóta üzemmódban zajlik. Ez azt jelenti, hogy sokszor nem vagyunk tudatában, miért hozunk meg bizonyos döntéseket, és nem tudjuk, a múltunk hogyan befolyásolja a viselkedésünket a jelenben. Ez az automatikus gondolkodás (vagy alapvető gondolkodásmód, ahogy gyakran nevezik) abban segít minket, hogy a múltbeli tapasztalataink, értékeink és hitrendszerünk alapján gyorsan döntsünk. Ki mondta, hogy ezek az automatikus reakciók a legjobb döntések? Az is lehet, hogy teljesen tévesek. Ezért kell vigyázni, ha red flaget vélünk felfedezni valakiben.
Ha arra gondolunk, hogy az intő jel egy piros stoptábla, amely arra késztet minket, hogy tapossunk a fékre, az segít hátrébb lépni az alapvető gondolkodásmódunktól, és jobban dönteni a pillanat hevében.
Hasonlítsuk össze az alapvető és a reflektív gondolkodásmódot a következő példák segítségével!
Alapvető gondolkodásmód: „RED FLAG! Azt mondták nekem, hogy téveszméim vannak. Jobb, ha ezt egyszerűen elfogadom.” Álljunk meg, gondoljuk ezt végig, és tegyük fel magunknak a kérdést: „De miért kérdőjelezik meg az általam megélt valóságot? Hiszen láttam azokat az üzeneteket a párom telefonján! Csak nem a gázlánghatással van dolgom?”
Alapvető gondolkodásmód: „RED FLAG! A kapcsolatom egyre unalmasabb. Véget kell vetnem neki.” Álljunk meg, gondoljuk ezt végig, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Tényleg olyan nagyon unalmas ez a kapcsolat, vagy csak arról van szó, hogy a béke és stabilitás fényében tisztábban látom a bennem uralkodó káoszt?”
Nos, miután alaposan mérlegeltük, hogy velünk vagy a másikkal van gond, térjünk rá az aktuális problémára!
Reflektív gondolkodásmód: „Miután megkértem, hogy mutassa meg azokat az üzeneteket, fizikai erőszakot alkalmazott velem szemben. Veszélyben a biztonságom. Mit tegyek?” Foglalkozzunk a problémával: „Nem jó ötlet hagyni, hogy letagadják a valóságomat, a fizikai bántalmazást pedig végképp nem tűröm el. Az édesanyám arra tanított, hogy ha valaki egyszer megüt, valószínűleg legközelebb is megteszi.”
Reflektív gondolkodásmód: „Várjunk csak! Káoszban nőttem fel. Hiányzik a dráma.” Foglalkozzunk a problémával: „Most, hogy már tudom, bennem van a hiba, amikor unalmasnak élem meg a kapcsolatomat, legjobb, ha nem szakítok. Ha megteszem, ez visszatérő minta lesz az életemben. Talán jobb, ha nem térek vissza a régi viselkedésmódomhoz, hanem egyszer és mindenkorra megoldom ezt az ügyet.”
Megjegyzés: Lehetséges, hogy az ember gyorsan végiggondolja a problémát, de az is előfordulhat, hogy ez tovább tart. Lehet, hogy több időre van szükségünk a dolgok elemzéséhez, vagy szeretnénk bevonni a párunkat a beszélgetésbe, hogy könnyebben megtaláljuk a megoldást. Most, hogy megfontoltuk a problémát, ideje megalapozottabb döntést hozni a következő lépéssel kapcsolatban.
Reflektív gondolkodásmód: „Sosem fogom eltűrni a fizikai bántalmazást!” Döntés: „Kiszállok! Menekülőre fogom!”
Reflektív gondolkodásmód: „Egyértelműen velem van a gond, és szeretnék javítani a helyzeten.” Döntés: „Drágám, átgondoltam, miért érzem újabban unalmasnak a kapcsolatunkat, és rájöttem, hogy a békesség, a biztonság és a kiszámíthatóság, amit tőled megkapok, rávilágít a dráma- és káoszfüggőségemre. Azért mondom ezt el neked, mert szeretném magam mögött hagyni ezt a hozzáállást, és szeretnék elégedett lenni azzal, ami köztünk van. Kérlek, segíts ebben.”
