Új, szerdánként jelentkező rovatunkban Szerb Antaltól közlünk elgondolkodtató, szórakoztató vagy éppen drámai sorokat.
Ezúttal nem Szerb Antaltól, hanem Szerb Antalról idézünk, méghozzá Devecseri Gábor segítségével, aki a Lágymányosi istenek című kötetében örökítette meg Budapest irodalmár-tudós-művészvilágát. Az ebben megjelent, Szerb Antalról szóló Játék és titok című írásból közlünk most részleteket.
Naphegyi erkély, zugligeti kert, budai hegyek
"Ünnepet mondtam, mert többnyire ünnepeken találkoztunk. A természet mindig ünnepel. S ha beszélgetéseinkre visszagondolok, mindig napfényben világosodik meg azoknak nyájasan ünnepi színpada; a hűvösvölgyi veranda, naphegyi erkély, zugligeti kert vagy éppen a budai hegyek egy orma, nyári vendéglővel, melyet a fiatal szél éppúgy lengetni látszik, mint vele szemben a lombosodó fákat; ülünk az összetolt gyalult asztalok mellett, Kerényi Károly felolvasását hallgatjuk, a tavaszi levegőtől részeg kirándulók egy-egy kiáltása színes labdaként száll fel hozzánk a kanyargós utakról, míg a nedves bokrok mögül csínytevésre készen fülelnek az erdei és mezei istenek."
A jóízű alvás és az irodalmi tánc
"Játék és titok, irgalom és megrázkódtatás volt életének négy angyala. Állandó józan mámorban élt, mint a szellemi emberek mindig. Ez adta személyének varázsát. Jelenléte akkor is gondolatébresztő volt, ha – ami gyakran megtörtént – egy karosszék mélyére vagy az autóbuszülés sarkába húzódva jóízűen aludt. Voltunk egynéhányan, akik tudni véltük: ha felébresztenők, ugyanazt mondaná, amit mi. Jól esett mindig bölcs és szelíd, de szigorú pontossággal meghatározott felháborodása. Szellemi ingujjban ülhettünk szemben egymással. Furcsa irodalmi körtáncok, képtelen vérszerződések és vétkes cimboraságok idején az ebben bűntetlenek gyakran kényszerültek egymás cinkostársának érezni magukat."
A Szerdára Szerb Antalt! első és második része.
