Az évtized legjobb magyar könyvei [50-41]

Valuska László | 2010. január 26. |

Különösen erős évtizede volt a magyar irodalomnak a kétezres, így óriási öröm volt összeállítani egy listát a legjobbakról. Hogy mi a legjobb? Ami a legtöbb pontot kapta, ilyen egyszerű.

A döntést nem bíztuk magunkra, megkérdeztünk jó sok írót, kritikust, mit gondolnak az évtized legjobbjairól. Végül András Sándor, Babiczky Tibor, Bajtai András, Dunajcsik Mátyás, Garaczi László, Györffy Miklós, Horváth Gergő (Könyvesblog), Karafiáth Orsolya, Károlyi Csaba, Kukorelly Endre, Novics János (Könyvesblog), Pallag Zoltán (Árgus), Rapai Ágnes, Szegő János (Litera), Szekeres Dóra (Litera), Valuska László, Vári György szavaztak. Minden könyvre tetszés szerint lehetett 20, 15 vagy 10 pontot adni. A Könyvesblog egy előzetes listát küldött ki, megadva a lehetőséget a többieknek, hogy a listát kiegészítsék, amiket mi szintén újra elküldtünk mindenkinek, így minden megkaphatta a figyelmet. A lista mindig játék, soha nem lehet komolyan venni, a kedves olvasók se vegyék. Senkit nem szerettünk volna megbántani, mindenkinek megvannak a saját kedvencei. Felkérhettünk volna még színesebb zsűrit, lehettünk volna még pontosabbak, ez biztosan így van, de ez is az évtizedünk volt, és jó volt, tessék elfogadni.

Ötventől számolunk visszafele, hogy legyen izgalom. Szombatig minden nap jön egy adag. (A könyvek címei Bookline-linkekre vezetnek.)

Az 50-es lista:

50. Várady Szabolcs: Rejtett kijárat, Európa, Budapest, 2003.

Várady Szabolcs, a Holmi kíméletlen versszerkesztője a hatvanadik születésnapjára adta ki 2003-ban az Európánál ezt a gyűjteményes (leginkább)verseskötetet, melyben állítása szerint összeválogatta minden vállalhatónak talált szövegét: verseket, verselemzéseket, fordításokat, prózai írásokat. A szerző legjelentősebb írásai mellett, természetesen nem maradhatnak ki ebből a többszáz oldalas kötetből játékos formagyakorlatai, verstani zsonglőrmutatványai és persze naná, hogy nem hiányoznak a kötetből az annyira kedvelt és felkapott Várady Szabolcs limerikek sem. Kedvencünket be is idézzük: Volt egy nő, úgy hívták, Emese./ Nem tudni, pór volt vagy nemes-e./ Egyszerre két úr jól / elölről-hátulról.../ Mit mondjak? Nem rebbent szeme se.


49. Grecsó: Pletykaanyu, Jelenkor, Pécs, 2001.

Egy könyv, ami igazi botrányt váltott ki. A szerzőt kiutálták falujában, sőt még a bulvármédia is beszámolt az ügyről. A korábban versekkel jelentkező Grecsó Krisztián Bródy-díjas novellakötetében falusi környezetben a mikrotörténetek és pletykák megírására vállalkozott, és ez sikerült neki. Rengeteg mesélés és történet teremti újra azt faluközpontú irodalmat, ami kicsit kiveszett irodalmunkból. Grecsó ezután szép pályát futott be, volt a Bárka, a Nők Lapja szerkesztője, jelenleg az Élet és irodalom prózaszerkesztője. Könyveit külföldre is fordítják, nem tudjuk, mi lehet ennél jobb.

48. Grecsó Krisztián: Isten hozott, Magvető, Budapest, 2005.

Az előző könyvnél feltett kérdésre itt rögtön választ is adunk, mivel az lehet jobb, ha első regénye is felkerül a listánkra. Grecsó a Pletykaanyu után sokáig várt az első nagyregényére, amikor pedig jelentkezett vele, kifejezetten jó visszhangot kapott. Kifejezetten szerettük olvasni a már-már mágikus realista faluregényt, amiben remek hősökkel és sztorikkal találkozhatunk. A visszatérés közben feleleveníti a gyerekkori történeteket és különös eseményeket. Például mindenki szenved a szomjúságtól, ébredés előtt különös szavakat kántálnak, az utcán árnyak jelennek meg, az egyik titkárnő a jövőt látja, le is írja. Gallér Gergely barátaival a falubeli eseményeket kezdi kutatni, amíg meg nem történik a nagy összeveszés.


47. Garaczi László: Metaxa, Magvető, Budapest, 2006.

A Metaxa Garaczitól megszokottnál nagyobb lélegzetű, mindenféle értelemben. 2000-ben az Origo és a Magvető online irodalmi pályázatán ezzel nyert a szerző, de hat évig dolgozott még rajta, hogy létrehozza a tökéletes, többszörösen összetett mondatot. Ez annyira sikerült neki, hogy nem győztük csodálni: egy mondat, két nő, és a férfi (majdnem) belehal. A MetaXa hőse két asszony szerelme közt őrlődik. Művészlélek, aki a helyét nemcsak az érzelmek világában, de általában véve a világban sem leli. A történet kerete persze nyújt némi menekülési útvonalat a gyengébb idegzetűek számára, legalábbis azoknak, akik alapvetően nem csellisták, tehát nem is turnéznak Amerikában és Németországban, nem egyszerre találkoznak a nyugalmas és unalmas, hosszú távú kapcsolat lehetőségével, illetve az evidensen mindentelsöprő és folytathatatlan szerelemmel, de legfőképpen nem ugranak le az Erzsébet hídról gyermekkori barátjukkal együtt a megáradt folyóba, hogy aztán egyikük ne ússzon ki, aki meg mégis kiúszik, az egy békés vidéki idegszanatóriumban kössön ki. Kritika itt.

46. Kemény István: Kedves ismeretlen, Magvető, Budapest, 2009.
Kemény István nagyregénye az évtized utolsó évének egyik meglepetése volt. Nagy öröm, amikor egy költőként már-már kultikus figura egyszer csak előáll, és mutat egy regényt, egy szépen kiforrott, kerek prózát, amely egyúttal kész regényíróvá avatja a szerzőjét. A történet a hanyatló szocializmusban élő, kallódó fiatal értelmiségi, Krizsán Tamás szemszögéből teszi láthatóvá egy egész generáció létélményét. A kötet milyenségét talán illusztrálja, hogy a kiadó félig-meddig tréfálkozva talán, de az „új Utas és holdvilág” jelszóval illette. A Kedves ismeretlen komoly előzetes kritikai elvárásoknak volt kitéve, amelyeknek szépen meg is felelt, ami azonban ennél is fontosabb, hogy az olvasók is megszerették. Részlet itt, kritika meg itt.

45. Farkas Péter: Nyolc perc, Magvető, Budapest, 2007.

Szívszorító, drámai erejű regény az elmúlásról és a szeretetről, elolvasása után napokig nem hagy nyugodni. A regény egy idős és erősen leépülőfélben lévő házaspár életét mutatja be, pontosabban a halálra való készülődésüket. Az egész könyv egy emeleti lakásban játszódik, ahonnan az öregeknek, fizikai és mentális leépülésük miatt, esélyük sincsen kimozdulni. Ebben a bezártságban és a halálra készülésben pedig egy számunkra ismeretlen mikrovilág nyílik meg. Ismeretlen nyelv, ismeretlen érintések, ismeretlen érzelmek. Rigolyák, szertartások és szokások, melyek az utolsó – nem túl fontos – kapaszkodót jelentik az élethez, és egyáltalán: az életben maradáshoz. Farkas valahol ott kezdi el a történetet, ahol Beckett abbahagyta, írtuk kritikánkban itt.

44. Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent, Magvető, Budapest, 2008.
Pusztuló világ, a kultúra vége és oldalnyi hosszúságú, versbeszéd-szerű, szépséges mondatok jellemzik Krasznahorkai László elbeszéléskötetét, a Seiobo járt odalentet. A kultúrát és a művészetet jó szeretni, mert sokat tanulhatunk belőlük. A Fibonacci-számokra épülő kötetszerkezet a művészetről és a halálról szólnak, játszódjon bárhol Barcelonától Velencén át Japánig, vagy akármelyik kultúrában. Krasznahorkai szinte szent mondatokat ír, precízen és pontosan járja körbe témáját, versek ezek, nem mondatok. Restaurálás Barcelonában, Velencében Krisztus-kép, buddha Japánban. Gyönyörű mondatok és a mindenben benne rejlő művészet. Kritika itt és itt.

 

43. Oravecz Imre: Ondrok gödre, Jelenkor, Pécs, 2007.

Oravecz Imre szociografikus színezetű regénye az Árvai-család három nemzedékének történetét foglalja magába, nagyjából a kiegyezéstől a millenniumig. A nagyapa negyvennyolcas honvéd, az unoka pedig a 19. század végén kivándorol Amerikába. A szöveg 57 számozott, többnyire rövid fejezetből áll. A kötet kritikai fogadtatása vegyes volt, akadt, aki ígéretesnek találta, más meg felrótta a könyvnek, hogy nem tud szabadulni a magánmitológia bűvköréből, regénynek lapos, szociográfiának nem elég pontos. Oravecz regényének a kulcsa talán az autentikus nyelvben, e nyelvhez kapcsolódó, attól nem elválasztható sajátos paraszti logika ábrázolásában és mély megértésében van. Kritika itt.

42. Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen, Magvető, Budapest, 2003.
A könnyed költészeti megoldások Kosztolányi-Romhányi-Parti Nagy vonalán haladó, leginkább verstani bravúrjairól, meghökkentően precíz rímeiről ismert költő verses meseregénye 2003-ban jelent meg a Magvetőnél, Muhi Andris és a pacák birodalma alcímmel. Nem túlzás, hogy a kötet már megjelenése után pár nappal klasszikusnak számított a műfajban. Vérbeli gyermekirodalom, bizarr-szórakoztató szereplőkkel és eseményekkel, és persze Varró Dániel könnyed, mégis a végletekig precíz költészetével. A szöveg nagy része Anyegin-strófában íródott.

 


41. Szilágyi István: Hollóidő, Magvető, Budapest, 2001.

A 2001-ben megjelent regénnyel annak idején a szerző a megosztott Magyar Irodalmi Díjat is átvehette volna, ha nem utasítja vissza. Az egyik legjobb történelmi regény, pedig sok versenyző van. Az összeszabdalt ország „török” territóriumán található Reveken, Szilágyi fiktív falvacskájában, többször megtapasztalhatták már a siralmas helyzetet, hiszen a bég vojvodája úgy jár be sarcolgatni a faluba, mint Shinpei Takagi Kuroszava Hét szamurájában. A bili akkor borul csak ki igazán, amikor a szaretető néhány falusival együtt a helyi prédikátort, a vén nőfaló Terebi Lukácsot is elrabolja. A lakosok összeadják a helyiekre kirótt váltságdíjat, de Terebit nem tudják megváltani. Azt is mondhatnánk, itt kezdődik a sztori. Kritika itt.