Kemény István: Kedves Ismeretlen - részlet [Könyvhét2009]

Könyves Magazin | 2009. június 04. |

Kemény István: Kedves Ismeretlen, Magvető, 468 oldal, 3490 Ft


RÉSZLET:

– Kérjük, fejezzék be az olvasást! – hangzott fel a figyelmeztetés a hangszóróból. Egyetlen olvasó volt már csak a teremben.
– Ma voltak bent utoljára – mondta Gábor.
– Arra mérget vehetsz! Tudtam, hogy a Nagyokra gondol, mivel éppen róluk mesélt.
– Mármint a Nagyok – tette hozzá.
– Figyelek – mondtam, mert tényleg figyeltem.
– Nem úgy nézel ki – jegyezte meg, aztán oldalba bökött.
– De akkor most figyelj! Egy pillanatig koncentrált, fogalmazott, megválasztotta a hangerőt, majd kellő tisztelettel az egyetlen olvasó füléhez hajolt:
– Információink szerint záróra! Az egyetlen olvasó, egy lovaglócsizmás, pirospozsgás, elszegényedett gróf, egykedvű nyugalommal nyitotta föl a szemét.
– Süket nem vagyok, fiacskám – bólogatott, és hagyta, hogy Gábor, mint egy lelkes pincér, megszabadítsa a könyveitől: tíz díszes kötettől, Magyarország Főnemesi Családjainak Genealógiai Leírásától. Az öreg minden délután kikérte mind a tízet, bástyát épített belőlük az olvasóasztalára, és könyvtárzárásig aludt a bástyában.
– Remélem, nem voltam túl hangos – kommentálta Gábor a rövid szóváltást.
– Na látod, ezért kell itt nagyon figyelni! Állati könnyű hibázni. Rosszul választod meg a hangerőt, és véged. Már el is helyeztek a plebsz közé. Ez itt egy régi világ. De azért süket! Az, hogy süket, az öreg grófra vonatkozott, de a régi világra is lehetett érteni. Én így is értettem. Gábor buzgalmában néha ügyetlenül fogalmazott. Új volt még a régi világban. De vadul tanulta. Valósággal habzsolta. Négy súlyos kötetet pakolt az én karomba, hatot ő maga cipelt. A négy kötet is megvolt vagy tíz kiló.
– Azért nagy mázlink van ám, hogy ezt a sorozatot se fejezték be! –fújtatott.
– Mert ezt is huszonegy kötetre tervezték! Soha még egyetlen sorozatot se fejeztek be ebben a hülye országban. De úgy vigyorgott hozzá, mint aki nagyon is elégedett ezzel a hülye országgal, mert pontosan ennyit várt tőle. A köteteket lepakoltuk az éjszakai polcra. Innen kerülnek majd vissza holnap délben gróf Eédes Frigyes olvasóasztalára, hogy tovább őrizzék az álmát.
– De én legalább láttam őket délben! – mondta Gábor. – Mármint a Nagyokat. Majdnem biztos.
– Szóval te még láttad őket – bólintottam, de gúnyolódásnak tűnt. Pedig el voltam ragadtatva, hogy van itt valaki, akinek számít, hogy még látott valakiket, valamikor, akik hamarosan már nem lesznek sehol. Meghökkent, mert nem hitte volna, hogy tényleg értem, mire gondol. Aztán úgy döntött, gúnyolódom.
– Te mit keresel még itt? – förmedt rám.
– Rád itt most már semmi szükség. Menj le az udvarra.
– Te hívtál ide.
– Nincs duma. Futás. A főkapun menj ki, és a szolgálati bejáratnál várj meg. Ennyi a dolgod. Rögtön végzek.
– Kérjük, fejezzék be az olvasást! – kérte a hangosbeszélőn a legszebb könyvtári hang, Áron Marcsinak, a hangtáros helyettesének a hangja. Nemrég vált el a hangtárostól, de ez nem hallatszott a hangján. Engedelmeskedtem, de kelletlenül. Méltóságteljesnek szánt léptekkel hagytam el a Kisolvasóval egybefüggő intézeti katalógustermet. Nem futva. Sőt, az ajtóban még meg is álltam, és demonstratívan visszanéztem, jelezve, hogy engem nem lehet sürgetni. Gizella néni már a pult alá hajolva rúzsozkodott, de vetett rám egy sajnálkozó pillantást. A Gábort várja szegény fiú, ennyit biztos, hogy rólam is tud a könyvtár népe. Eredetileg el akartam érni a háromnegyed tízes buszt. De most már mindegy. Dél óta ismertük egymást Gáborral, és estére már túljutottunk barátságunk első szakaszán. Ismerte a hibáimat, és torkig volt velük. Már nevelt. Estig rászoktatott a dohányzásra, és majdnem meggyőzött arról, hogy nélküle az Állami Korvin Könyvtár a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Enciklopédiaszerkesztő Intézetével (ESZI) egye temben működésképtelen lenne. Ellenőrizte a Kisolvasó szabadpolcait. Végigment mellettük, igazgatta a könyveket. Az asztalok alá tolta a székeket. Ez hozzátartozott a munkaköréhez, de senki nem kérte volna számon rajta, ha elmulasztja. Egyszóval tett-vett. Mintha nem is a huszonegyedik század derekát mutatták volna az elektromos órák (20 58), amikorra a mi korosztályunk kihal. Értettem. Húzza az időt. Nem akar túl korán leérni az udvarra. A barátja miatt. Ezért küld engem előre. Merthogy haragszik rá. A Nagyok a könyvtár Nagyjai voltak. Négyen voltak, de ötöt értek. A Vén Heltai volt az Ady-kutató. Látta Adyt a halálos ágyán. Az öreg Misztóthy volt a Kosztolányi-kutató. Ő Kosztolányit látta a halálos ágyán. Az idős ifj. Rimányi a Babits-kutató volt. Ő Babitsot látta a halálos ágyán. Olbach bácsi volt a Szabó Dezső-kutató. Szabó Dezsőnek nem volt halálos ágya, mert úgy végezte, mint egy kutya. Egy árokban. Ott látta Olbach bácsi. Gábor integetett a terem túloldaláról, hogy mit ácsorgok ott az átjáróban, takarodjak már az udvarra. Ahol mínusz tizenöt fok van. Nem feszítettem tovább a húrt. Méltóságteljes lépteimmel átkeltem a láthatatlan demarkációs vonalon, ami a Kisolvasót és a Nagyolvasót, vagyis az ESZI szakkönyvtárát a Korvin Könyvtár egyéb tereitől elválasztotta. (Olvasó legyen a talpán, aki a két intézményt szét tudja válogatni egymástól!) A főkapu is közös volt. Huszonegy óra kilenckor (21 09), tehát mostantól számítva több mint százhúsz év múlva döngve bezárult mögöttem. Lesbe álltam az udvaron. A könyvtár szolgálati autója a főbejárat mellett állt. Késő délután óta. Ezek szerint még mindig tart az összejövetel odafent. Az ötödik személy, akit a négy Nagy együtt kitett, egy komplett Hamvas Béla-kutató volt. Mind ismerték és szerették Hamvas Bélát. A könyvtári rossz nyelvek szerint szerény lehetőségeikhez mérten egyengették is az életútját, ami tekintve a nagy gondolkodó meghurcoltatását, internálásait és művei síron túl is tartó elhallgatását, bizony gonosz megfogalmazás. Egészen a mai napig maga Gábor is ilyen rossz nyelv volt, de délelőtt sebtében utánanézett a Nagyoknak, és ejtette az összes vádat.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!