Tovább is van, mondjuk még az ötvenes listánkat, amelynek első és második része miatt már lehet örülni és méltatlankodni. A húszasok közé többek közt egy feminista fantasy, egy kínai-amerikai családregény és egy falusi pogrom krónikája került.
30. Dante Alighieri: Isteni színjáték (fordította: Nádasdy Ádám)
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Fordította: Nádasdy Ádám, Magvető Könyvkiadó, 2016, 792 oldal, 6490 HUF
2016 egyik irodalmi szenzációja egyértelműen az 1300-as évek első harmadában íródott Isteni színjáték újrakiadása, amelyet Nádasdy Ádám műfordítói munkájának köszönhetően ezúttal friss szemmel olvashatunk újra. Dante a maga idejében kortársainak szánta a szöveget, azt akarta, hogy minél szélesebb tömegekhez jusson el, és az újrafordítás során ez a cél lebeghetett Nádasdy Ádám szeme előtt is. „Elsősorban az érthetőségre törekedtem, mert az Isteni színjáték csak félkarú óriás, ha a tartalma nem elég világos” – vallotta a műfordító, aki Babits Mihály verziójából csupán egyetlen sort hagyott meg, a szöveget pedig kiterjedt, részletes jegyzetapparátussal látta el. Annak idején ezt írtuk az újrafordított klasszikusról: „Nádasdy fordításának talán az a legnagyobb erénye, hogy közel hozza hozzánk és élővé teszi Dante szövegét, és ez valószínűleg a legjobb dolog, ami egy több száz éves írással történhet.”
Cikkünk a könyvről>>
29. Ian McEwan: A gyermektörvény
Ian McEwan: A gyermektörvény
Fordította: Lukács Laura, Scolar Kiadó, 2016, 208 oldal, 3450 HUF
Fiona May bírónőnek sürgős döntést kell hoznia: a 17 éves Adam leukémiában szenved, életét csak a gyors orvosi beavatkozás menthetné meg, ám a fiú és családja vallási okokból elutasítja a vérátömlesztést. Fionának döntenie kell: tiszteletben tartja-e választásukat, még úgy is, ha ez a fiú életébe kerül, vagy akaratukkal szembeszállva arra kényszeríti Adamet, hogy alávesse magát a kezelésnek. Izgalmas erkölcsi kérdéseket feszeget tehát McEwan, a nyilvánosság előtt tárgyalt ügynek pedig kiváló ellensúlya az a magánéleti válság, mellyel a bírónőnek a per idején meg kell küzdenie. Feszes, elgondolkodtató könyv A gyermektörvény, melynek utóéletéhez - igaz, az író nyilvánvaló akarata ellenére - az ÉLET adott újabb és újabb adalékokat.
28. Röhrig Géza: az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit
Röhrig Géza: az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit
Magvető, 2016, 96 oldal, 1990 Ft
2016 Röhrig Géza éve volt. Az év elején Nemes-Jeles László rendezővel megnyerték az összes filmes díjat a Saul fiáért, beleértve az Oscart is. Magyarország és a világ is alapvetően filmszínészként ismerte meg, pedig az elmúlt húsz évben több verseskötete is megjelent, legelsőnek a hamvasztókönyv. Idén márciusban a Magvető adta ki Röhrig újabb verseit tartalmazó kötetét, amiről azt írtuk, hogy élveboncolás zajlik benne, annyira mélyre megy, annyira karcos és sebezhető, zsigeri és tervezetlen. Röhrig ríme néha koppan, néha döcög, de mindvégig ösztönösen működik a nyelv, hogy átadja az elbeszélhetetlent (részlet a verseskötetből) , magányos anyák, kurvák, árvák, hajléktalanok, cigányok kapnak szerepet egy-egy élesen megírt karakterben vagy jelenetben. "Örök hírmondó marad, aki hangot ad azoknak, akik képtelenek saját történetüket elmondani." Szerinte azért tekintenek rá egyfajta hírhozóként, olyan emberként, aki a valóságban is járt ott, ahol a filmvásznon, mert a jó művészetet nagyon nehéz elválasztani a valóságtól. A versei valószínűleg szintén amiatt a művészi hozzáállás miatt működnek magukkal ragadóan, "ami miatt amatőrszínészként a Saul fia főszerepét is sikerre tudta vinni: Röhrig magát nem sajnálva képes a társadalom által nem látott emberek történetébe belebújni, magáévá tenni, hogy a végén már azt se tudjuk, hol kezdődik a prostituált, és hol Röhrig Géza."
Veszély nélkül élni, mintha az ember halott lenne. Szerinte Istennek szüksége van az emberre. A világ van, tehát Isten akarja, hogy legyen.
27. Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál
Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál
Fordította: Gy. Horváth László, Park, 2016, 248 oldal, 2990 HUF
A középkorúság nihiljénél semmi sem szórakoztatóbb, még ha csak kínunkban röhögünk is rajta. A nyolcrészes diszkomfortzónában gyilkos humorú elvált férfiak keresnek társat maguknak, nők fohászkodnak, hogy pasijuknak legalább egy drogdíleri karrier jusson, és beszédes nevű életrajzírók keverednek small talkolnak kellemetlenül (létezik nem kellemetlen small talk?) ázsiai lobbistanőkkel. Lorrie Moore krízisnovellái
nem áhítják a katarzist (olyasmivel nem is találkozni a kötetben, sőt a hepiendnek is csak a szereplők múltjában jut hely, ha egyáltalán), helyette hosszú, vágás nélküli snittekben bontják elemeire a magányt, a kiábrándultságot és az elidegenedést. A krízis forrása nem az, ami még van, hanem az, ami már nincs vagy sosem volt.
A Köszönöm, hogy meghívtál az év legszórakoztatóbb olvasmánya, pedig „tele van diszfunkcionális párkapcsolatokkal, elszalasztott lehetőségekkel, és olyan hősökkel, akik úgy érzik, épp lemaradnak valamiről, de hogy miről, azt nem tudják megfogalmazni.”
26. Varró Dániel: Mi lett hova?
Varró Dániel: Mi lett hova?
Jelenkor, 2016, 113 oldal, 2999 Ft
A Bögre azúr (1999) és a Szívdesszert (2007) megjelenése után közel tíz év telt el a legutóbbi, felnőtteknek szóló (muhaha!) verseskötete óta, az olvasói elvárás tehát nagy volt. A Mi lett hova? című új kötet teljesen váratlanul megnyílt számomra, megszólított a költő, aki ügyesen bújik a profi, ám roppant érzékeny bohóc maszkja mögé. Komoly rétegek épülnek egymásra a kötetben, a felszínen hangosan nevetgélhetünk a nyelvi leleményeken vagy rímeken, a következő szinten figyelhetünk arra, ahogy a szándékos rontások újraértelmezik a vers mondanivalóját, majd követhetjük, ahogy Varró párbeszédbe lép a magyar költészeti hagyománnyal, végül, ha mindent lehántunk, akkor ott marad egy negyvenes férfi minden kétségével, szorongásával és a problémáival. Ül a szomorú, keserédes, szeretethiányos bohóc az üresen járó óriáskerék alatt, a közönség várja tőle a vicceket, a poénokat, és ő rendületlenül mondja is, de mindig elrejti benne saját szomorúságát is. A Minden olyan mint minden című "elszabadult szabadversében" pedig egy többoldalas rohamot olvashatunk, amiben szembesít minket minden létező kétellyel és elvárással, ami költészetét érinti:
"a költészet nyilvános sztriptíz
a versében a versírás nehézségeiről panaszkodó költő tehát olyan mint a félig letolt csipkebugyit fintorogva megszagolgató sztriptíztáncos
kiábrándító
kiábrándító és idegesítő
minden olyan mint minden
minden baromi idegesítő"
És itt kell elkezdeni újraolvasni a kötetet!
25. Kun Árpád: Megint hazavárunk
Kun Árpád: Megint hazavárunk
Magvető, 2016, 420 oldal, 3990 HUF
Idén két magyar író foglalkozott rengeteget azzal, hogy milyen magyarnak lenni Európában. Az egyik Kun Árpád, aki Kun Árpád nevű főszereplőjéből faragott egy olyan regényhőst, akivel sikerült a magyar irodalom minden macsóságát lerombolnia (a másikat is eláruljuk hamarosan). Bátran felfedi összes titkát: a KRESZ-vizsgától, az EU-s teszten történt behugyozáson át addig, hogy a feleségével egy Pesti Est-hirdetés útján ismerkedett meg, de megtapasztaljuk azt is, hogy az utóbbi években jelentősen felerősödő kivándorlási hullám milyen a valóságban. Hősünk átlagos és béna bölcsészférfi, aki 2006 októberében családjával a messzi északra költözik, ahol a helyi öregek otthonában kezd el dolgozni. A Megint hazavárunk attól nagyszerű könyv, hogy saját példáján keresztül lebontja azt a férfiképet, amihez hozzá vagyunk szokva. Az Aegon-díjas Boldog észak után Kun saját élettörténetét boncolgatja, hasonlóan az utóbbi évek legkomolyabb nemzetközi sikeréhez, az idén magyarul is megjelent norvég Karl Ove Knausgaard Harcom című regényfolyamának első kötetéhez, amely szintén E/1. személyben meséli el saját életét, és belülről rombolja azt. Kun hasonló úton indult el, máshová érkezett, de minden bizonnyal az idei év egyik legszórakoztatóbb magyar regényét írta meg.
ITT lehet beleolvasni a regénybe>>
ITT a margós könyvbemutatóról készült beszámoló>>
24. Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
Fordította: Tasnádi Edit, Helikon Kiadó, 2016, 533 oldal, 3999 HUF
A névtelenek és a nincstelenek szemén keresztül tárulnak fel Isztambul titkai Orhan Pamuk regényében. Hőse, a falusi Mevlut naivan csodálkozik rá az épülő-bővülő metropoliszra, és ez a jószándékú álmélkodása az évtizedek alatt sem múlik el. Miközben ügyes és ügyeskedő ismerősei kisebb vagyonokat halmoznak fel, Mevlut továbbra is az utcákat járja és bozát árul. Eltévesztett szerelmek, hétköznapi sodródások, és a túlélést segítő alkalmazkodások jellemzik Orhan Pamuk regényét, melyről annak idején ezt írtuk:
Mevlut szemén és személyén keresztül Pamuk ezúttal a külvárosi utcákba viszi el olvasóit, a regény karakteres hátterét pedig éppen ezek az aprólékos részletességgel bemutatott városrészek adják, ahol a Mevluthoz hasonló – a regényekben többnyire arctalan és névtelen, csak a városi tömeg statisztaszerepét betöltő – emberek sokasága él. Mevlut eggyé válik a várossal, a tömeg pedig lehetővé teszi, hogy időről időre csak saját magára, a saját gondolataira tudjon koncentrálni.
23. Závada Pál: Egy piaci nap
Závada Pál: Egy piaci nap
Magvető, 2016, 222 oldal, 3290 Ft
"A gyűlölet nagyon könnyen rántja össze az egyébként sokszínű közösséget" - írtuk kritikánkban Závada Pál regényéről, ami a kunmadarasi pogrom történetét dolgozza fel egy tárgyalótermi dráma keretei között. A zsidók visszatérnek a második világháború felfoghatatlan táboraiból, de a magyar falvakban addigra szomorú, kétségbeesett új rend alakult ki. A regénybeli Kunvadason több száz fő gyűlik össze 1946. május 20-21-én, majd megtámadják a helyi zsidókat, akik közül többen meghalnak. Závada a nekünk adott interjúban elmondta, hogy nem akarta elhinni, amikor először olvasott a pogromról, olvasóként mi sem mondhatunk mást a regényéről. A döbbenetes történetet belülről írja meg, ott van az események középpontjában. Az Egy piaci nap történetét a helyi tanító és leventeoktató Hadnagy Sándor felesége, Csóka Mária meséli el, aki igyekszik mindenhol ott lenni, az eseményekről beszámolni. A regény legjobb húzása az ő elbeszélői szerepeltetése, az ő jobboldali nézőpontjából ismerjük meg a szereplőket, az eseményeket, illetve az ő vívódásaiból közelíthetünk az értelmezésekhez. Így összegeztük a könyvet:
Ebből a regényből nagyon tisztán láthatjuk, hogy milyen roppant egyszerű előítéletek és félelmek mentén gondolkodunk és szervezzük az életünket, és hogy mennyire veszélyes, ha a politika ezt a félelmet eszközül használja.
22. NK Jemisin: Az ötödik évszak
N.K. Jemisin: Az ötödik évszak
Fordította: Ballai Mária, Agave, 2016, 368 oldal, 3580 HUF
Az ötödik évszak a bizonyíték arra, hogy még a világ végénél is létezik szörnyűbb dolog. Például, ha az ember később hal meg, mint a szerettei. És arra is, hogy esélyt kell adni a fantasynek, még akkor is, ha korábban úgy gondoltuk, semmi sem áll tőlünk távolabb. NK Jemisin Hugo-díjas regényében három nő sorsát követhetjük végig: Essunét, aki vendettára készül, miután férje megölte a közös fiukat, Damayáét, az orogén kislányt, aki képes arra, hogy manipulálja a földet, és Szienitét, aki képzett orogénként teljesít küldetést. Az ötödik évszakot valójában nem a legapróbb részletekig kidolgozott világ működteti, hanem az, hogy Jemisin számos olyan nagyon is kortárs témával és problémával szembesíti szereplőit, mint például a nemek közötti egyenlőtlenség, az egyén érdeke a társadalommal szemben vagy épp a rasszizmus. Rég olvastunk már olyan könyvet, amire ennyire illene, hogy girl power.
21. Celeste Ng: Amit sose mondtam el
Celeste Ng: Amit sose mondtam el
Fordította: Széky János, Európa, 2016, 320 oldal, 2990 HUF
Domestic noirnak álcázta másságról, idegenségről, előítéletekről, megfelelési kényszerről, áldozathozatalról és női szerepekről szóló debütáló regényét az amerikai Celese Ng. Könyve a kínai-amerikai Lee család középső lánya, a 16 éves Lydia halálával indít, majd egy vegyes hátterű család életének boldogtalanság-krónikájába fordul. Lee-éknek nemcsak a gyásszal kell megküzdeniük, de a szekrénybe zárt csontvázakkal és az ágy alá söpört sérelmekkel is, méghozzá a hetvenes évek minden politikai korrektséget nélkülöző Amerikájában, ahol az volt a legszerencsésebb, ha mindenki olyan emberhez ment hozzá, akivel a lehető legjobban hasonlítanak egymáshoz. Vagy ha úgy nem is, legalább a bőrszín tekintetében.
Az Amit sohase mondtam el egy érzelmileg rendkívül komplex tanmese arról, hogy a másság mindig azonos az idegenséggel, a szeretet pedig egyetlen családban sem szériatartozék. A gyász és a diszfunkcionalitás, az eltűnés és az elmenekülés, az elfojtás és a lázadás regénye.
