Mi történne, ha a bolygónk ellenünk fordulna? Erre ad érdekes választ N. K. Jemisin fantasyregénye, Az ötödik évszak, amely regény kategóriában bezsebelte az idei Hugó-díjat. Az elismerést a kansasi MidAmeriCon II-n adták át a hétvégén, Jemisin könyve pedig olyan díjnyertes alkotásokat utasított maga mögé, mint Naomi Novik Rengeteg és Neal Stephenson Sevenes - A hét Éva (ITT írtunk róla) című művei.
A fantasy az elmúlt tíz évben jelentős változásokon esett át. A könnyed kalandok helyét sokszor átvették a politikai drámák, a rejtélyes varázslatokét pedig a mérnöki pontossággal és összetettséggel megalkotott és felépített mágiarendszerek. Az erkölcsileg patyolattiszta ifjú héroszok ma már éppoly gyarlók, mint mi, és gyakran a gonoszok motivációja is érthető. Az írók csodás fantáziavilágai sokszor élhetetlenebbek a saját világunknál, ellentétben a klasszikus fantasyk sokszor gyermekkönyvbe hajló naivitásával. N. K. Jemisin regénye modern, kiemelkedő színvonalú fantasy, ami feltesz egy nagyon fontos kérdést: mikor mondja ki a világunk, hogy ideje a végítéletnek?
N.K. Jemisin: Az ötödik évszak
Fordította: Ballai Mária, Agave, 2016, 368 oldal, 3580 HUF
A regénynek Rezdületlen világa ad otthont, mely már a nevében is elég önironikus. Olyan világ ez, ami hajlamos beleőrülni az őt ért sorozatos bántalmazásba, amelyet az emberektől szenved el. Így, ha már nem bírja tovább, beiktatja az ötödik évszak nevű jelenséget, melynek következtében természeti katasztrófák söpörnek végig a bolygón, kipusztítva az emberiség legnagyobb részét. Ám az emberek közül nem mindenki hiszi el, hogy a világ a felelős a pusztulásért. Néhányan úgy vélik, az ötödik évszak a bolygó földrétegeiben kialakult káros változás következménye. Bármelyik is legyen a valóság, a könyv három szálon futó története épp egy ilyen jelenség kezdetén játszódik.
A legfontosabb az első szám második személyben elmesélt Essun-szál, az orogén (földmanipuláló mágus) nő szála, aki maga mögött hagyta korábbi, piszokmód hálátlan varázslóéletét, hogy családanyaként békében élhessen. Férje azonban meggyilkolja fiúgyermeküket, és eltűnik a lányukkal együtt. A gyászoló édesanya a nyomukba ered, közben pedig izgalmas útitársakat talál maga mellé. A második szál Damayáé, egy orogén kislányé, akiben épp csak ébredezik a varázserő, de már így is sikerül vele meggyilkolnia egy iskolatársat. Schaffa, az őrző, akinek az a feladata, hogy a potenciális orogéneket Jumenészbe vigye, ahol kiképzésben részesülnek, eljön a lányért. A harmadik szál Szienité, a kiképzett orogéné, aki egy idősebb társával, Alabástrommal hajt végre küldetést.
Kapcsolódó cikkünk:
A gyerekgyilkos apa a világvége idején sem kerülheti el a büntetését
Mindhárom szál más-más aspektusában világít rá Rezdületlen világára. Ám egyvalami közös bennük: ez a világ nagyon sötét, szinte már élhetetlenül könyörtelen. Maguk az orogének például átokként élik meg a tehetségüket, mivel az őrzők, akiknek a gondjaira bízták őket, nem csak védelmi feladatokat látnak el, de alkalomadtán ki is iktatják a kezelhetetlen mágusokat. A varázslók kiképzése alapból kínkeserves, de az élet, ami vár rájuk, még lehangolóbb. Vezetőik irányítják a nemi életüket, s alakítanak ki vérvonalakat, vagyis tenyésztik őket. Jumenészt – jobban mondva az orogén központot, a Fulkrumot – csak akkor hagyhatják el, ha küldetésük van, így a város egyfajta börtönként is funkcionál számukra. Emellett nemcsak az orogének félnek az őrzőktől, hanem nagyon sokan maguktól az orogének hatalmától is félnek. Annyira, hogy külön szitokszó is elterjedt rájuk: rogga. Senki nem szeretne orogén lenni, hiszen állandó rettegésben kell élnie, leginkább épp az őrzők részéről. Damaya szemében Schaffa egy rövid ideig a megmentő szerepében tetszeleg, amíg az be nem mutatja, milyen is valójában egy őrző.
Amikor Schaffa elhallgat, Damaya felnyög, és próbálja elhúzni a kezét. A férfi ujjai fenyegetően fonódnak rá a kislány tenyerére, aki rögtön mozdulatlanná merevedik.
– Nagyon jó – mondja Schaffa. – Kordában tudtad magad tartani akkor is, amikor fájdalmat éreztél. A legtöbb fiatal orogén képzés nélkül nem képes erre. Most jön az igazi próbatétel. – Úgy igazítja a tenyerét, hogy az teljesen körbefogja Damaya kicsiny kezét. Damaya meghunyászkodik, de Schaffa gyengéd. Egyelőre. – Azt hiszem, legalább három helyen eltört a kezed. Ha sínbe tesszük, és vigyázol rá, talán maradandó károsodás nélkül meggyógyul. Ellenben ha összezúzom...
Damaya nem kap levegőt. Félelemmel telik meg a tüdeje. Kiengedi a tüdejéből az utolsó leheletnyi levegőt, és sikerül szót formálnia belőle.
– Nem!
– Soha ne mondj nekem nemet – mormolja Schaffa a fülébe. Szavai perzselik a bőrét. – Az orogéneknek nincs joguk nemet mondani. Én vagyok az őrződ. A kezed összes csontját, a tested összes csontját el fogom törni, ha ezt szükségesnek ítélem ahhoz, hogy megóvjam tőled a világot.
A fejezetek végén apró részleteket kapunk, melyek a bibliai jelentőségű kőtáblákról származnak. Ezekből a kőtáblákból ismerhetünk meg a töredékes, de a világ szempontjából mégis jelentős részletet.
Mondjuk nekik azt, hogy egy nap olyan nagyok lehetnek, mint mi. Mondjuk nekik azt, hogy attól függetlenül, hogy bánunk velük, közénk tartoznak. Mondjuk nekik azt, hogy ki kell érdemelniük azt a tiszteletet, melyben mindenki más magától értetődően részesül. Mondjuk nekik az, hogy az elfogadásnak feltétele van, amely nem más, mint maga a tökéletesség. Öljük meg azokat, akik csúfot űznek ezekből az ellentmondásokból, és mondjuk azt a többinek, hogy a halottak pusztulást érdemeltek a gyengeségeik és kétségeik miatt. Ezután saját maguktól fognak belerokkanni abba, hogy olyasvalamire törekszenek, ami soha nem lesz az övék. – Erlsset, az Egyenlítői Sanza Szövetség huszonharmadik uralkodója. A Fogas évszak tizenharmadik évében. Szavait egy összejövetelen rögzítették nem sokkal a Fulkrum megalapítása előtt.
Az ötödik évszak egy remekül megírt regény, Jemisin minden mondata él, lüktet, és ahhoz képest, hogy a relatíve rövid a megszokott epic fantasyk terjedelméhez képest, világkidolgozása rendkívül részletes. A könyv végén található egy szószedet, ami segít tisztázni személyeket, fogalmakat, és kapunk egy történelmi áttekintőt is, hogy megismerkedhessünk a korábbi ötödik évszakokkal. Mégis, minden szépsége ellenére fontos kiemelni, hogy Az ötödik évszak nem egy akciódús, izgalmas regény, inkább egy lassan építkező, elsődlegesen az olvasó szívét és lelkét megcélzó alkotás. Azok, akik kalandokat és izgalmakat várnak egy fantasytől, könnyedén csalódhatnak benne. Itt a főszerep a hősöké, és az egész Rezdületlent átjáró, erőteljesen apokaliptikus hangulaté.
Az ötödik évszak tehát egy nagyon erőteljes könyv, melyben minden potenciál megvan, hogy igazi klasszikussá váljon. Remekül újraértelmezi a Jack Vance-féle haldokló föld tematikát, új árnyalatot visz az epic fantasybe, és modern világunkra reflektáló társadalmi kérdéseket (pl. szexuális orientáció, nemek közti különbség, az egyén érdeke a társadalommal szemben) feszeget. Világa kellően részletes ahhoz, hogy az olvasónak elég felfedeznivalót nyújtson, de elég feszes ahhoz, hogy megtartsa a figyelmét. Szerencsénkre az út nem ért véget, hisz Jemisin két folytatást ígért a regényhez, melyek közül az egyik The Obelisk Gate címmel jelent meg a napokban, és máris hatalmas kritikai siker.
Szerző: Nagy Norbert
