Orhan Pamuk kedvenc regényhőse: Isztambul

Kiss Orsi | 2016. április 24. |

„Az ember a városban egyedül lehet a tömegben, és ami a várost várossá teszi, az éppen az, hogy az ember a fejében lévő furcsaságot elrejtheti a tömegben.”

Nem a Furcsaság a fejemben az első Pamuk-könyv, melyben a városlakók mellett Isztambul játssza a főszerepet, de talán az első olyan regénye, amelyben 2006 irodalmi Nobel-díjasa nem az értelmiségiek vagy a nagypolgárság képviselői, hanem kizárólag a névtelenek és a nincstelenek szemén keresztül láttatja a várost. Hőse, az egyszerű falusi sorból a városba költözött Mevlut, akinek jószándéka és naivitása az évek múlásával sem kopik, miközben körülötte az ügyesek és az ügyeskedők vagyonokat halmoznak fel, a város pedig hónapról hónapra formálódik, változik, bár utóbbi karakterét továbbra is azok az apró részletek adják, melyek fölött lakói rendszerint átsiklanak. A Furcsaság a fejemben a hét könyve.

Isztambult az ötvenes években nagyjából egymillióan lakták, számuk a rákövetkező évtizedekben radikálisan nőtt, jelenleg olyan 14 millió körül mozog. A hatvanas-hetvenes években főként az anatóliai vidék szegényei özönlöttek a nagyvárosba, jobb megélhetést, könnyebb előrejutást, vagy egyszerűen csak boldogulást keresve. Sokan úgy tervezték, hogy csak néhány évet töltenek a városban, fizetésüket hazaküldték falun maradt családtagjaiknak, ők pedig többedmagukkal lomokból összetákolt gecekondukban, viskókban húzták meg magukat. Mások egy idő után rájöttek, hogy soha nem fognak már hazatérni falura: az ügyesebbek és az ügyeskedők kipofozták a gecekondujaikat, ráépítettek még egy-két emeletet, majd beköltöztették az egész családjukat. Mustafát azonban a hatvanas évek végén csak a fia, Mevlut követi Isztambulba, így most már ketten árulják a joghurtot és a bozát a város utcáin. Utóbbi egy kölesből készült, enyhén alkoholos ital, amelynek állítólagos alkoholtartalma örök kérdés a fogyasztók körében:

„Van benne alkohol, csak kevés. Az oszmán időkben azok hangoztatták, hogy nincs benne alkohol, akik be akartak csípni, aztán nagy nyugalommal ledöntöttek tíz pohárral is, hogy berúgjanak. De miután a köztársaság kikiáltása után Atatürk engedélyezte a rakıt meg a bort, a bozaivásnak semmi értelme nem volt már, és hetven éve meg is szűnt.”

Mustafa és Mevlut még évtizedekig járja a város macskaköves utcáit, eldugott sikátorait: kiáltásaikra kitárulnak az ablakok, az emberek leeresztik a kosaraikat, vagy behívják lakásaikba a bozaárust. Miközben unokatestvérei mind feljebb és feljebb törnek, Mevlut egész életében hűséges marad a bozához, és esténként még akkor is az utcákat rója, ha éppen pincérként, üzletvezetőként vagy parkolóőrként alkalmazzák. Mégse tud kitörni („(…) én becsületes vagyok. Én nem hazudok, nem árulok hitvány árut, és nem cselekszem tiltott dolgokat csak azért, hogy házam legyen, vagy hogy a lányomnak nagy lakodalmat rendezzek.”), ez azonban nem jelenti azt, hogy boldogtalan lenne. A legnagyobb szerelemben él feleségével és két gyerekével, ami csak azért furcsa, mert Mevlut eredetileg a nő húgába szeretett bele.

Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben

Fordította: Tasnádi Edit, Helikon Kiadó, 2016, 533 oldal, 3999 HUF

 

Tulajdonképpen egy futó találkozás volt az egész, egyetlen pillanat, ami épp elég volt arra, hogy megbabonázza a nő tekintete, akinek azután éveken keresztül küldözgette szerelmes leveleit. Csakhogy az üzenetek – véletlenül vagy szándékosan? – nem nála, hanem a lány nővérénél, Rayihánál landoltak. Mevlut erre csak azon az éjszakán jött rá, amikor megszöktette a nőt, és a kendőt félrehúzva egy teljesen másik szempár tekintett vissza rá. Az unorthodox kezdést azonban happy end követi: Pamuk teljesen felborítja, ezzel egyidejűleg pedig megfordítja a szerelmes történetek bevett menetét. A kezdeti lángolást követő kijózanodás itt már a kapcsolat első pillanataiban megtörténik, hogy azután a fiatalok suta tétovasággal, majd egyre nagyobb önbizalommal fedezzék fel egymást, és éljenek boldogan haláluk napjáig.

Mevlut nem egy aktor, nem az a típus, aki mindenképpen rajta akarja hagyni a kézjegyét a környezetén, vagy aki mindenképp meg akarja győzni a körülötte élőket a maga igazáról. Sokszor hagyja magát sodorni az árral, megelégszik azzal, amit elé hoz az élet. Nincs markáns politikai meggyőződése, és nem foglal akkor sem állást, amikor szélsőségesen bal- vagy jobboldali véleményekkel találkozik. Sokszor valószínűleg épp ez menti meg. Mevlutnál ugyanakkor mindez nem választás kérdése, ő egyszerűen élni és túlélni akar. A világ eseményei (Ciprus török megszállása, a Tiennanmen téri tüntetés, a csernobili katasztrófa, 9/11) csak szűrten jutnak el hozzá, a belpolitikai változásokhoz igyekszik alkalmazkodni. A város életét átszövő korrupcióval nem tud mit kezdeni, és még akkor sem ragadja meg a lehetőséget, amikor befolyásos ismerősei segíteni próbálnak neki.

Mevlut mégsem lúzer: elégedett és megelégedett azzal, amit az élet kínál neki, egyfajta változatlan sziget abban a városban, amely örökké mozgásban, és ezáltal változásban van. Mevlut szemén és személyén keresztül Pamuk ezúttal a külvárosi utcákba viszi el olvasóit, a regény karakteres hátterét pedig éppen ezek az aprólékos részletességgel bemutatott városrészek adják, ahol a Mevluthoz hasonló – a regényekben többnyire arctalan és névtelen, csak a városi tömeg statisztaszerepét betöltő – emberek sokasága él. Mevlut eggyé válik a várossal, a tömeg pedig lehetővé teszi, hogy időről időre csak saját magára, a saját gondolataira tudjon koncentrálni.

Mevlutban azonban sokkal több van, és több van Isztambulban is: nem csak egy felfoghatatlan sebességgel növekvő metropolisz, hanem egy olyan közösségi tér, ahol az évszázadok alatt örmények, görögök, törökök, zsidók és szír keresztények éltek egymás mellett. Ahol a nagypolitika változásai egy csapásra komplett negyedeket néptelenítettek el, hogy azután új lakók jöjjenek, akik persze megint a maguk arcára kívánták formálni a környéket. A kis étkezdéket, borbélyüzleteket és fűszereseket utazási és ingatlanirodák foglalták el, az évek múlásával pedig a reklámoktól megbűvölt emberek már viszolyogtak attól, hogy az utcai árustól vásároljanak. Aki mégis rászánta magát, azt sem inkább a boza íze, hanem egyfajta melankolikus nosztalgia hajtotta, ami mindenkinél más lehetett. Valaki a régi idők, más a gyerekkora után áhítozott. Érdekes mód Mevlut talán az egyetlen, akit nem érint meg a nosztalgia: még ha lépten-nyomon rácsodálkozik is a városban végbemenő változásokra, elfogadja ezt is.

Pamuk nem akart hőst kreálni belőle: Mevlut egyszerre senki, mindenki és bárki. A szűrő egyértelműen az ő személye, de az ő és ezzel a város (legyünk igazságosak, inkább városnegyed) történetét nem lehetett volna csak az ő elbeszéléséből kibontani. Pamuk emiatt egyfajta fragmentált elbeszélői módot választott, melyben az egyes jelenetek szereplői mind elmondhatják saját verziójukat ugyanarról az eseményről, és kiegészíthetik, elferdíthetik, saját részigazságaikkal tölthetik fel azt. Mindez fellazítja egy kicsit a szöveget, a szubjektív megszólalásokat pedig Pamuk E/3. személyű narrációja fogja össze és keretbe. A nosztalgiától teljesen ő sem mentes: míg azonban a város változásait ő is elfogadni látszik, sokkal inkább úgy tűnik, mintha az egyszerű sorból származó, ám világéletében becsületes Mevlut, ezzel pedig a népmesék jóravaló szegényembere iránt érezne egyfajta nosztalgiát. Egy olyan embertípus iránt, aki a megszámlálhatatlan kísértés ellenére is végig önmaga tudott maradni, holott minden vágya az volt, hogy feloldódjon abban, amiből a kísértések, az ebből fakadó örömök és kudarcok eredtek: a városban.

Legjobb Könyvek Nőknek
Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!