Kabdebon János: Apa [Képalá]

Micsinálmármegin eza gyerek! Még belefullad nekempedigmárelmúltharminc. Jóitt. Egydarabigmegleszek.Nemnyomnak a csövek. Aztmondták ezzelmégkétévigis élhetek. Erre ezahülye gyereklehozott avízpartra. Kitalálta.Énaggódjak érte hogyittfulladmeg. Mégcsak mentenisetudok, olyangyengeszarvagyok.Na, ugrálmegbohóckodik, mintegyovis.Nekemprodukáljamagát,pedigegészjóitt. De valahogynemtudunkbeszélni. Pedigörülöknekihogylehozott, csaknemtudomelmondani. Vankétévem,alábammegmossa a víz. Micsinálmár meginezagyerek! Valamit mondanomkéne.Legalább azthogyjó itt. Hálás vagyokhogylehozott.Sosemvoltammégitt.Nemvoltidő.Mindigfontosabb voltminden annálhogyleüljek. Hátmostülhetek.Fekhetek,mertmostmárfontosezakétév. 
Már fontosmindenamieddignem. Nemleszbaj.Szépenelmegyek majd. Elmosengemis azidő.Csakaddiglegyenjó ami eddignemvolt. Neaggódjöreg szépenbúcsúzolmajd.
Ideszórjanakmajd aholmostülök.Majdegyszer elmondomneki.Neazasszonymellé,fennúgyistalálkozunk. Idelennejó. Majd egyszerelmondomneki ha csakmostittbele nemfulladnekem. Háthogymegyünkhaza!
Micsinálmárezagyerek!Nevet.Jólenne nevetni.Nevetni azegészen. ÜlökegykarosszékenaDunánálavízben. És nevetek.