Változtasd meg élted!
Nemrég egy Balassa Péter-interjúkötetet olvasgattam, a nyolcvanas évek közepétől a kétezresek elejéig tartó beszélgetéseket. Meglehet, érdemes felidéznem, hogy Balassa az úgynevezett új irodalom, az irodalmi fordulat (Esterházy, Nádas, Lengyel, stb.) kritikai szövegkörnyezetének egyik kezdeményezője és kidolgozója volt, korszakos szellem sokunk számára. Alakját azért emlegetem fel, mert többek között hozzá fűződött az irodalmi program, amelynek legfontosabb pontját úgy lehetne meghatározni, miszerint a bárminemű szövegeknek emancipálódniuk kell a politikai terhek elhordásának súlya és feladata alól, szabadságukat az esztétikai autonómia, vagyis a teremtő gondolkodás jegyében és krédójában kell újragondolniuk és –forgalmazniuk.
53 pályázat közül kerültek ki nyertesen. Munkáikat Jánossy Lajos és Nádasdy Ádám dícséri egy-egy laudációval.
A mai díjátadóhoz, az egyik díjazotthoz, látszólag, mi több, zavarba ejtően távolról érkezünk, ám, minden ellenkező feltételezés dacára, változatlanul az elbeszélt idő részei vagyunk, velősebben mondva: a semmiből nem lesz valami.
A hely, tágas értelemben, inkluzíve: Magyarországon, hol vagyunk, ha úgy tetszik: megannyi vonásában, kísértetiesen hasonlít a korra, amelyről és ahonnan egykoron Balassa beszélt.
A művészet törekvései, különböző nyelvei, formái egy akár hajlékonysággal, engedményekkel, sajátlagos jegyekkel leírható, ellenben elveit és működését tekintve diktatúraként azonosítható társadalmi rendszerben korlátozottak; a jóllehet íratlan, ám gyakorolt cenzúra figyelmét kicselezni, rabló-pandúrban kuruckodni nem volt túl jó, sem kedélyes, mégis és olykor izgalmas talán igen.
2025-ben mások a játékszabályok. És ugyanazok. Más a rendszer. És ugyanaz. Mások a programok. És ugyanazok. Az Alkotó/társ díjazottja, fenti és alábbi laudációnk alanya, Biró Zsombor Aurél pályázati munkatervében ezt írja:
„A Hogyan térdeljünk egy olyan generáció felnövéstörténete, ami nem ismer más Magyarországot, csak a kétharmadokét.
Egyben személyes vallomás a saját kormányzati üldöztetéssel, egyetemfoglalással, világjárvánnyal terhelt diákéveimről, és kísérlet arra, hogy megrajzoljam egy végérvényesen kettészakadt társadalom lélektani térképét, ahol a politikai semlegesség fogalma nem létezik többé.”
A Mastercard – Alkotótárs ötödik pályázatán az első tízbe jutott Biró Zsombor Aurél. Interjú.![Biró Zsombor Aurél: Az első könyvemet szerettem írni, a másodikat is szeretni akarom [Alkotótárs]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/42337/fe_229_160_birozsombor_konyvesmagazinhu.png)
Ebben a néhány sorban azok, akik életkoruknál fogva összetettebb történelmi tapasztalatokkal vagyunk felvértezve, ha eddig nem, most élesen szembesülhetünk egy generáció fejlődéstörténetének kereteivel, azzal, mit jelent politikai-ideológiai korlátok közé szorítottan, a nemzet, a kulturális közösség tudathasadásának szakadékai fölötti tériszonyban felnőni. Azzal, hogy e nemzedék megannyi tagja elháríthatatlan felelősséggel tartozik ennek a közösségnek, és azzal, hogy ezúttal és a magyar történelemben nem először, van feladat.
Nehéz ügy, nehéz, ugyanis az aktuális társadalmi mindennapok, politikai szereplők, szalagcímek, brossúrák, tüntetések, szlogenek és szólamok voltaképpen plakátok, díszletek, avagy, Pilinszkyvel szólva: tények, amelyek eltakarják a valóságot. Az írói művelet arra irányul, hogy ezeket bemutatva, ellenben a mögöttük húzódó dimenziókat tárja fel. Különösen nehéz az ügy, amikor a politikai ágensek, események név szerint, pontos idő- és térkoordináták között jelennek meg; a legszélesebben vett magyar közvélemény politikai indulatai mindenütt tárgyat és kielégülést keresnek, a műalkotások sem kivételek.
Olyan egyensúlyi, aránymetsző műveletekre van szükség, amelyeknek végrehajtása biztos kezet kíván.
Amikor Biró Zsombor Aurél munkaterve és mutatványszövege alapján arra jutottunk, az Alkotótárs ösztöndíj egyik díjazottja ő legyen, egyrészt a figyelmünkbe ajánlott részlet, a készülő regény, a Hogyan térdeljünk megmunkáltságát, lendületét, iróniáját, szarkazmusát és játékosságát, a biztos kezet méltattuk, ugyanakkor azt a biztos kezet igénylő kockázatvállalást, amelyről ez előbbiekben próbáltam néhány keresetlen szót ejteni.
Hozzátehetjük, hogy bizalmunk fedezete a szerző első regénye, Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek, és az éppen ezeken a deszkákon bemutatott drámája, 2031. Biró Zsombor Auréltól, ha akarom, anyagszerkezeti ismeretei alapján, méltó izgalommal várhatjuk az Alkotótárs pályázatára benyújtott tervének megvalósulását.
