Nagy Izabella: Mindennapi imák [Képalá]

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   mi ez a kosz itt, alig látni ki
szenteltessék meg a te neved;
   mennyien vannak, mind arra várnak, hogy beszéljek, mondjak valami bölcset
jöjjön el a te országod;
   bárcsak meghallanák, hogy ők így jók, színesen, szépen
legyen meg a te akaratod,
   nem hisszük komolyan, hogy te azt akarod, rád figyeljünk
amint a mennyben, úgy a földön is.
   mind azt játsszuk, hogy mindent tudunk, mindent mi irányítunk
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   mi ez a kosz itt, alig látni ki
és bocsásd meg vétkeinket,
   nyugalomra vágyunk, és boldog életre
miképpen mi is megbocsátunk
   csak összetörni tudnunk és gyűlölni
az ellenünk vétkezőknek;
   miért nem mentem pizzasütőnek inkább
és ne vígy minket kísértésbe,
   senkire sem hallgat ez a buta nyáj, hiába minden
de szabadíts meg a gonosztól!
      mi ez a kosz itt, alig látni ki
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.) Ámen.