Fedor Zsófia: Testőrök között [Képalá]

„Miért nem hív már? Csak nem történt valami baj? Azt mondta a felvonulás után rögtön hív!”- Rózsa kezét tördelve járkált fel és alá a szoba puha szőnyegén. Nem volt olyan hónap, mikor el ne átkozta volna magát, amiért egy testőrhöz ment feleségül. Nem volt olyan hét, amikor legalább egy órára ne gyűlölte volna a pápát teljes szívéből- pedig hithű katolikus volt, és nem volt olyan nap sem, amikor ne aggódta volna halálra magát férje miatt.
Kiment a virágokkal tarkított, zöld illatú kertbe és folytatta a járkálást. „Olyan szép idő van, milyen jó lenne most együtt kirándulni! Oh, bár ne fogalmazódott volna meg sohasem a testőrség gondolata a történelem során, bár elfogadnák a nagy emberek is mulandóságuk tényét!” Most épp gyűlölte a világot. Heves érzelmei, és a nyári napsütés izzó parázzsá változtatta bőrét, így visszatért a hűvös lakásba, ott folytatta a járkálást. A tévében épp örök életet ígérő kapszulákat reklámoztak. Rózsa lenézően szemlélte a csodabogyót. „Milliók veszik meg és szedik be, mert még a vég gondolatát sem tudják elviselni. Az én férjem mennyire több ettől… sosem lázong miatta, pedig ott jár a nyomában, árnyékként követi őt, és kész bátran karjaiba ugrani ha a helyzet úgy kívánja.” Rózsa egyszerre csodálta és lenézte férjének ezt a tulajdonságát. Az önzetlenség és nemesség piedesztáljára emelte szemében, de fel nem foghatta, hogy lenne képes eldobni magától életét azért, hogy egy idegen éljen. „Vajon a pápa tudja a neveit azoknak, akik készek lennének érte meghalni? Vajon tudja, hogy családjaik milyen zaklatottan járkálnak szobáikban ebben az órában? Rebeg el értük hálaimát esténként?”
Ivott egy pohár vizet, kissé megnyugodott tőle. Elméje a közös emlékek irányába kezdett sodródni, de kegyetlenül elzárta gondolatai folyását. Inkább a jövőre összpontosított: tervezgetései biztosabb menedéket nyújtottak aggodalmai ellen. „Aggodalmad a szerelmed bizonyítéka, kedvesem!” Elmosolyodott férje oly sokszor megismételt mondatán.
Ebben a pillanatban felzengett a híradó jól ismert zenéje: a pápa felvonulásáról tudósítottak. A hírbemondó mögötti képen megismerte férje jól ismert, marcona alakját, amint hivatásához híven társaival körülveszi a szent ember autóját. Rózsa büszke volt, nyugodt és kimerült. „Ezek szerint minden rendben ment…” Újra szerette a világot.