Lengyel Melinda: A nap, amikor őszentségéből pizza lett [Képalá]

Történt egyszer, hogy Jorge már a tizenegyórási misén, ostyaosztás közben eldöntötte, hogy ő ma pizzát szeretne enni ebédre. Ez nem is lenne szokatlan, ha nem Ferenc pápáról lenne szó. A titkára azt javasolta, hogy rendeljenek telefonon és a pizzafutár kihozza, de ő hajthatatlan volt. A vágya csupán annyi volt őszentségének, hogy kemencében sült olasz pizzát ehessen.  Nem tudtak mit tenni Vatikánban, a pápát testőrei gyűrűjében útnak indították Róma belvárosába. Volt ám nagy csodálkozás útban az étterem felé, turisták és rómaiak integettek a pápamobilban utazó szentatyának. Gyorsan megtalálták a Pizzeria Margheritat. Nem túl fantázia dús név egy olasz pizzázónak. Az étteremben gyorsan szorítottak neki egy csendes helyet. Jorge rendelt egy négysajtos pizzát, mivel péntek volt. Miután jól lakott, a pincér máris vitte a számlát, csak hát Ferenc pápa beiktatása óta nem hord magánál pénztárcát. Az „Isten fizesse meg” nem mindig elég. Ekkor az étterem tulajdonosa, egy apró kínai emberke segítette ki a pápát és elengedte a pizza árát. Shuot, mivel így hívták a tulajdonost, őszentsége meghívta egy vatikáni körútra. A nap további részét Jorge Shuoval töltötte a pápai konyhán, recepteket cseréltek, tapasztalatokat adtak át egymásnak, legfőképp a pizza sütésről.  Később Shuo egy pizzát is elnevezett Ferenc pápáról, így került fel az étlapjukra a Jorge da Vaticano pizza, kizárólag húsmentesen, ahogy azt Ferenc pápa azon a bizonyos napon ette.