Minden falban lapul egy olyan építőkő, ami csak azt várja, hogy mikor omol le körülötte minden. S akkor bizarr módon el mosolyog, hogy lám minden el van rendezve, és a tett be van végezve. Ez a kis fekete bárány az, amire a legélesebb kés sem tudja ki feni a fogát. Ez a szem, ez a tégla. Most kivételt teszek és elárulom, hogy a mostani kényes helyzetben egy árnyék, aki saját tettét akadályozta meg.
Egy pohár martini társaságában, egy mindenkori intrikáktól mentes helyszín tökéletes a világ terepasztala felett ítélkezésre. Számára ez is csak egy hosszúra elnyújtott sakkjátszma, amit most is egy névtelen alak ellen vív sikerrel. Finom mozdulatokkal kortyol egyet, majd letéve a karcsú üvegpoharat int az arany gyűrűs kezével, mire valahol egy tégla becsusszan.
Pár perccel később eldördül egy lövés, de nem éri találat az illetőt, egy testőr ugrik a pápára és a saját tulajdon testével védi meg, eközben a femme fatale is elájul. Fölötte egy fiatal arc jelenik meg, feje körül dicsfény ragyog és csupa fehérség. Óvatosan simogatja meg a nő arcát, majd bólint egyet, A nő szeme lecsukódig. Pár perccel ugorjrunk vissza, a vatikáni egyházfő életvidám arccal köszönti a híveit a kis nyitott tetejű kocsijában, csak egy plexiüveg védi meg. Körülötte megannyi testőr gyűrűként óvta őt. A sok figyelő szempár között is egy volt, aki méltó utódja a középkori lovagoknak. Ő nem viselt páncélt. Látta, hogy valaki előveszi a fegyvert, amit neki kellett volna megtennie, de meghátrált még időben…
