Még ma is tisztán emlékszem azokra a képkockákra, a fél világ a képernyők előtt ült azon a koraőszi délelőttön. Mindenki kíváncsi volt, mire ez a nagy felfordulás. Harmadik napja érkeztek vallási vezetők a világ minden tájáról Jeruzsálembe, egy titokzatos régészeti feltárás helyszínére.

A nyilvánosságot hosszú ideig nem avatták be a részletekbe, csak innen- onnan szivárogtak ki bizonyítékokat nélkülöző pletykák. Egy, a régészeti feltárást vezető tudósnak tulajdonított, zárt körű értekezleten elhangzott információ szerint, az évezred tudományos felfedezésére bukkantak, mely jelentős hatással lehet az emberiség jövőjére. Mások bibliai eredetű dimenziókaput vizionáltak, ami egyenesen a túlvilágba nyílik. Megint mások kétezer éve halott és eltemetett földönkívüli lény maradványait emlegették.

Végre megérkezett a helyszínre a katolikus egyházfő is. A pápát testőrei a kamerák kereszttüzében a kordonokkal elkerített és fegyveres őrökkel védett sziklabarlang bejáratáig kísérték. A pápa mintegy fél órát töltött odabent, teljes magányban, majd megrendült arccal lépett ki a fényre. Ezután sietve beszállt a pápamobilba és testőrei gyűrűjében elhagyta a helyszínt. Mindenki meglepetésére a pápa még aznap este bejelentette a harmadik vatikáni zsinat összehívását.

Azóta már a nyilvánosság is részletesen értesült a sokáig titkolt felfedezésről, ami, így utólag megvallva, az én életemre nem volt nagy hatással.