Pajor Tamás 1963-ban született, a beatkorszak aranykorával esett tehát egybe a gyerekkora, tizenhárom évesen lógott a nyakában először gitár,
írni pedig eleve amiatt kezdett, hogy színpadon adhassa elő a szerzeményeit.
Úgy volt, hogy a Neurotic nevű együttesével az Eötvös gimnáziumban lesz a bemutatkozó bulijuk, ám mivel az intézmény kizárólag a saját diákjai előtt nyitotta ki a kaput, a zenekar végül – a kint ragadt cimborákra való tekintettel ‒ eltekintett az előadástól. De a debütálás nem késett sokat, hiszen 1981 februárjában, a Kassák Klubban, az URH meghívására közönség elé állt a Neurotic. A zenekari tagok arcfestése a Damnedre, színpadi viselkedésük a Sex Pistolsra hajazott. Funkys futamaiknak, Pajor szójátékos, szellemes szövegeinek, na meg a nem ritkán botrányba fulladó előadásaiknak hála, a Neurotic hamar a földalatti mezőny megkerülhetetlen együttese lett. És persze az sem mellékszál csupán, hogy a budai fiúk alkotta banda élén Pajor írta és adta elő az első honi hip-hop szövegeket. Hivatalos hangzóanyaguk nem készülhetett, az utókornak az 1988-ban, a Rocktérítő című film soundtrackjeként napvilágot látott Budapesti látnok őrzött meg Neurotic-demói közül egy albumra valót.
A nyolcvanas évek első felében Müller Péter Sziámi karolta fel Pajor Tamást, és ebben az időszakban erőteljes hatást gyakorolt a gondolkodásmódjára Gémes János, azaz Dixi is. Felbukkant Jeles András alakuló színjátszó körében, Sőth Sándor Szárnyas ügynök című filmjében pedig ő formálta meg a címben szereplő ügynököt. Ugyancsak ő a főszereplő Xantus János 1987-ben bemutatott, már emlegetett Rocktérítő című mozijában is. Eredetileg a spontán életszituációk felvétele mellett gegekre épülő megrendezett jelenetek határozták volna meg a dramaturgiát, alaposan átírta azonban a szkriptet, hogy a forgatás idején Tamás szívébe a drog helyett a Szentlélek költözött.
„Azt a talán idejétmúlt rocksztártípust testesítette meg, aki egyszerre öreg és romlott, mert már mindenen keresztülment, ugyanakkor gyermeki ártatlanság és naivitás van a szemében” ‒ mondta róla 1988-ban a Magyar Ifjúságnak a Rocktérítőt jegyző rendező.
Pajor Tamás 1987-ben megtért tehát, és nem sokkal a Neurotic felbomlását követően megalakult Ámen zenekar élén folytatta a pályafutását. Rövid ideig az Európa Kiadóból ismert Dénes József, azaz Dönci is az együttes tagja volt, a kilencvenes, majd pedig a kétezres évek számos Ámen-dala pedig a korábban a Hungariában és az Európa Kiadóban megforduló, Pajorral pedig már a Neuroticban együtt zenélő Szentkirályi György zenéire született.
Az 1989-ben megjelent első Ámen-korong a hazai keresztény rockzenében játszott úttörő szerepet, de hallhatók rajta metálos riffek is, hogy aztán a zenekar hangzására később a funkys, diszkós, popzenei elemek is jellemzők legyenek. Pajor esetében amúgy – bár nagy kedvencei a funky és a dzsesszes táncdalok –
a stiláris elkötelezetlenség a meghatározó,
így aztán a manhattanes Dobi Sándorral közös Eufória latinos, eurodance-számai után a 2005-ben megjelent Önök érték című lemezén hallunk twistet, balladát és kifordított mozgalmi dalt, a 2007-ben kijött Jézus Krisztus Szupersztráda – amelyen a dalok zenéjét is Pajor jegyzi ‒ kimondottan gospeles, a 2014-es Összközmű-albumon pedig a bárzene, a ska és a spoken word dominál.
Pajor Tamás líráját át- meg átszövi az irodalmiság. Amikor azt kérdeztem tőle, tulajdonképpen verseket vagy pedig dalszövegeket ír-e, azt válaszolta, „valahol vers és dal, zeneiség és írott szöveg között keresik az utat a műveim”. Erről a köztességről árulkodik talán, hogy a 2007-ben megjelent Kötetlen kötet című könyvében válogatott dalszövegei mellett versei és kisprózái kaptak helyet, a 2019-ben a boltokba került Haladó magyar pedig tematikus ciklusokba szedve, egymás mellett közöl verseket és dalszövegeket. Elmondása szerint a dalokban a koncepció, az üzenet és a kivitelezés neki a legfontosabb, a zene pedig számára csak foglalat.
2016-ban az Artisjus az Év Szövegírója díjjal tüntette ki Pajor Tamást, 2017-ban Az év hazai klasszikus pop-rock albuma vagy hangfelvétele kategóriában Fonogram-díjas lett a Fénykor című albuma, a holokauszt emlékőrzésében végzett tevékenységéért és az ebben a témában szerzett zeneműveiért pedig 2018-ban az Élet Menete Alapítvány Kézdy György-díját vehette át.
Az 1981-es Rock évkönyv tanúsága szerint Pajor Tamás tizennyolc éves végzős gimnazistaként „bal fülcimpájában apró, ezüst fülbevalót viselt”, de a hazai rappionírnak már rég nem a divat mondja meg, hogy valójában kicsoda is. A rock and roll már „csak egy rokkant troll” neki, és ahogy a már hivatkozott A keskeny úton című dalban megosztja velünk, „Nem vagyok Berzsenyi, de nem is brezsnyevi / Hiába ragoznám, nem vagyok nyelvzseni.” De hát akkor kicsoda Pajor Tamás? „Egy ügynök, aki feldob” – legalábbis a saját szavai szerint. Pajor Tamás – tehetjük hozzá – költő és előadó, akinek nemcsak szórakoztatnak a sorai, hanem egy megpróbált, de meglett ember bölcsességével firtatják a lét miértjeit.
