Bő 30 évvel a szakításuk után sikerült együtt kamera elé ültetni Marina Abramovićot és Ulayt. Ulay 2020-ban elhunyt, így a most látható No Predicted End című dokumentumfilm még értékesebb.
A világhírű performanszművész interjút adott a The Continental Literary Magazine-nak, a Petőfi Kulturális Ügynökség negyedévente jelentkező lapjának, aminek elsődeges célja a magyar, illetve a közép-európai irodalom exportja az Egyesült Államokba.
Az egykori szeretők a művészetükben is társak voltak, közös performanszokat is csináltak 1976-tól 1988-ig - ezekről meséltek őszintén a kamera előtt. Éppen a születésnapjukon találkoztak (mindketten november 30-án születtek), mikor Marina Abramović a Lips of Thomas című performansz során megvágta a hasát egy borotvapengével. A performansz után Ulay felajánlotta, hogy ellátja a sebeit, és ezzel kezdődött minden.
A művész jelen van című performansz megismétléséből befolyt összeget orvosi támogatásra fordítják. Könyvek hírek mellé.
Még 1976-ban a két művész közös performansszal állt elő, ez volt a Relation in Space, aminek keretében egy férfi és egy nő csapódik egymásnak Newton ingájához hasonlóan - ami egyébként a performanszt inspirálta. A Relation in Time című munkájukban 16 órán keresztül ültek egymásnak háttal úgy, hogy a hajuk egymásba volt fonva.
1980-tól a performanszaik egyre spirituálisabbakká váltak. Végül 1988-ban a kínai nagy fal közepén találkozva elköszöntek egymástól és lezárták a kapcsolatot. Amikor az került szóba, hogy vajon miért nem tudtak együtt maradni, Abramović azt mondta, mindketten megjárták a mennyet és a poklot. Ulay szerint kifárasztották egymást.
A dokumentumfilmet Kasper Bech Dyg rendezte, és a YouTube-on tudod megnézni.
(Forrás: Louisiana Channel)
![„Anya egy szörnyeteg volt, de az én szörnyetegem” [A nő hétszer]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/46655/fe_580_320_a_no_hetszer_winterson_2.png)
