Szabályok szövevényes hálózatában telt az úrinő élete [Budapesti nők]

„Becsületszavamra: a magamfajta, régimódi úriember már csak azért se vonulhat a megérdemelt nyugalomba, mert nem tudna helyetteséről gondoskodni, aki a régi divat és erkölcs szerint öltözött hölgyeknek a templom előtt vagy mise után kalapot emeljen.” Így beszélt Krúdy Gyula Boldogult úrfikoromban című elbeszélésének egyik szereplője.

Úrinőnek ugyanakkor nemcsak születni kellett, ezt jól tudták azok az anyák és apák is, akik már csecsemőkortól egy bizonyos társasági szerepre nevelték lányaikat. A dajkák, nörszök és kisasszonyok hada – az anyák, nagyanyák és a tágabb család nőtagjainak óvó tekintete mellett – már idejekorán megtanították a felsőbb és polgári osztályok lányainak, hogy mit illik, és mi a kötelesség.

Életük szabályok szövevényes hálózatában telt, okításuknak ugyanakkor sokáig nem volt célja a mai értelemben vett továbbtanulás. Jó feleségeket akartak nevelni, és az még akkor is igaz volt, ha nem mindenki elégedett meg a hagyományos női szereppel.

Hugonnai, Rotschild, Guthy

A felső- és középosztályban ugyanis már a század vége felé akadtak jócskán olyanok, akik igyekeztek szétfeszíteni, lazítani az életüket gúzsba kötő társadalmi béklyókat.

Közülük is kiemelkedik gróf Hugonnai Vilma, aki Jókai Mór lapjában olvasott először arról, hogy Svájcban már nők is tanulhatnak orvoslást az egyetemen. Az első magyar orvosnőnek élete során számos traumával kellett megküzdenie, de mindig felállt.

Akár a két világháború közötti korszak egyik leghíresebb divattervezője, Rotschild Klára, aki bár nem volt előkelő származású, de minden korban a leghíresebb nőket öltöztette, és ha megváltozott formában is, de át tudta menteni szalonját a Kádár-érába is.

Szintén fordulatokban gazdag életpálya jutott Guthy Böskének, a harmincas évek Magyarországának Carrie Bradshaw-jának – Guthy Böske ugyanis önmagában egy jelenség és intézmény volt, hiszen mindenkit ismert, aki a korban kicsit is számított, és nélküle szinte nem volt valamirevaló divatbemutató, színházi premier vagy éppen estély a magyar fővárosban.

Az úrinők életútját generációk által kiérlelt és szigorúan lefektetett szabályok egyengették. A társadalomnak évtizedekig határozott elképzelése volt arról, hogyan kell élnie egy úrinőnek – ahogy arról is, mi vár azokra, akik valamiért nem tudnak eleget tenni a sokszoros elvárásoknak.

A Budapesti nők új adásában Ruff Orsolya és Szeder Kata Czingel Szilvia néprajzkutató-kultúrantropológussal, Fónagy Zoltán történésszel, Simonovics Ildikó művészettörténész-muzeológussal és Szécsi Noémi íróval beszélgetnek az úrinőlét előnyeiről, kihívásairól és kötelezettségeiről.

Az irodalmi szövegrészletek Nagypál Gábor és Petrik Andrea tolmácsolásában hangzanak el.

A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával valósult meg.

Címlapi kép: Fortepan / Mussa Gymma Réka