2025-ben Barnás Ferenc Most és halála óráján lett a Könyves Magazin szerint az év könyve (olvass bele itt). A regény főhőse Torjai Endre 70 éves elmúlt, korábban Magyarországon élt, amíg orvosi javaslatra ki nem költözött a békés óceáni szigetvilágba. Az elköltözés viszont nem biztos, hogy mindig megoldást hoz.
Valuska László az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon beszélgetett Barnás Ferenccel emlékezés és történelem kapcsolatáról, a lélek működéséről, a szorongásról, Magyarország elhagyásáról és az egzotikus, idegen ázsiai világról. Ezt most ti is meghallgathatjátok, de az alábbiakban szemlézzük a beszélgetésen elhangzott legfontosabb gondolatokat!
A gyógyuláshoz el kell hagyni Magyarországot
„Mindannyiunkban él a vágy, hogy egy életünk végéig tartó mámoros vakáción vegyünk részt” – hallhatjuk a beszélgetés elején Barnás Ferenctől, aki azonnal beavat minket a regény keletkezésének történetébe.
A szerző az elmúlt kilenc évben rengeteg időt töltött Ázsia térségében, többek között egy-két óceániai szigeten is járt, ami alapot szolgáltatott a történethez. Nem mellesleg a kötet kezdő gondolatára az előző, Életünk végéig című, 2019-ben megjelent regény írásakor talált rá.
A vakációs álmok viszont, pont úgy, mint a könyvben, hamar szétrombolódnak.
„Az önfeledt állapotból szépen lassan kijövünk, és kiderül, hogy bizony, mint annyi minden az életünkben, amit jól kigondoltuk, és jól elterveztük, hazugság. Tehát törvényszerűen kialakíthatunk egy olyan életet, hogy hazudunk” – mondja a szerző.
A kötet ebből a tapasztalatból indul ki, ami arra kényszeríti az embert – vagyis Torjai Endrét – hogy befelé figyeljen, és egyesével leszámoljon az élete hazugságaival. Barnás azt is elmesélte, hogy ebből kifolyólag nagyon fontos kérdéssé vált számára az emlékezés, az élettel való elszámolás, a halál pillanata és az ember és az idő kapcsolata.
Valuska László a beszélgetésben a kötet egyik megrázó motívumát is kiemelte, miszerint van olyan állapot, amikor már csak az segíthet valakin, ha elhagyja az anyaországát.
Itt természetesen sokan a politikára, a közéletre vagy a gazdasági helyzetre gondolnak majd, de Barnás szerint sokkal elemibb és egyszerűbb a válasz arra, hogy ez miért is lehet: „Egy archaikus világról van szó, ahol nincsenek 50 emeletes toronyépületek, négysávos autópályák és pszichoanalitikusok, hanem az elemek vannak, illetőleg egy olyan igazi kultúra, amit nem könyvekből tanulunk meg, hanem évszázadok óta hagyományozódik át” – fejti ki Barnás.
Tehát a szerző szerint a közérzetünket nem is a politika szennyezi be, hanem a modern társadalom működése, amely messzire sodródott a természetes világtól. Továbbá ebben látja a főszereplő, Torjai drámáját: az élete vége felé találkozik először igazán elemi és érzéki dologgal, ami egy mély, korábban nem is ismert réteget képes benne megszólítani.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy:
- Hogyan tanulunk meg a fájdalommal együtt élni?
- Hogyan alakítja a fájdalom a lelket és az önmegismerést?
- Milyen érzés egy ázsiai országban ráébredni arra, hogy Európa valójában csak nekünk fontos?
- Hogyan kapcsolódik emlékezet és történelem?
