- Az alkotóktól elvárják, hogy azonnal reagáljanak a sajátos körülményekre. A rendező alapvetően mégis azt vallja: előbb éljük meg a jelenlegi helyzetet, hogy utána megfelelően tudjunk reflektálni erre a sajátos időszakra. Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál esetében azonban kivételt tett: felkérésükre alkotta meg Szamár és Nyúl című, karantén inspirálta rövidfilmjét. A Georges Perec Species of Spaces című műve nyomán készült alkotás online is megtekinthető.
- A járvány miatt ugyan lassabb ütemben, de jelenleg is zajlanak A feleségem története című filmjének munkálatai. A film bemutatójára így valószínűleg a tervezettnél később, csak jövőre számíthatunk. Ez a csúszás azonban eltörpül amellett, hogy film megrendezését gyakorlatilag évtizedek óta tervezi. Enyedi Ildikóra egyébként is jellemző a témáiba való belemerülés, ez a történet azonban már a 80-as évek óta foglalkoztatja. Füst Milán regényével, gondolkodásával való találkozását elementáris erejűként írja le: első olvasásra szerelembe esett a történettel, a belőle tervezett film forgatókönyvének első változata már 1989 tavaszán elkészült. Nagy csapásként élte meg, hogy nem kapta meg az adaptációhoz szükséges jogokat, ezzel pedig évtizedekig zajló huzavona vette kezdetét. Időközben Simon mágus című filmjében mégis feldolgozta a történet számára fontos részeit.
- A feleségem története azzal ragadta meg ennyire, hogy a felszínen ugyan párkapcsolati sztorinak tűnő történet valójában egy nagyon mély belelátást ad az emberi gyarlóságba, esendőségünk szépségébe.
A regény túlnyúlik az irodalmon, más pontokat érint meg az olvasóban: önmagunkkal barátkoztat meg azáltal, hogy létrehoz egy találkozást saját magunk legtitkoltabb szegmenségvel.
- A feleségem történetének Störr kapitánya odüsszeuszi figura. A vízen erős férfialakként megjelenő hajós a mindennapi életben, a szerelemben nem tud kiigazodni. A történet megtanít arra, hogy elfogadjuk, nem tudunk mindent irányítani. Azzal pedig, hogy a kontroll helyett alázattal fordulunk bizonyos szituációk felé, szabadságunkat is megtaláljuk.
- Füst Milán újszerűen közelített a féltékenység kérdéséhez: inkorrektnek gondolta az elképzelést, hogy bárkit is tulajdonolhatunk. Ez a hozzáállása rezonál napjaink törekvéseivel, a szociális együttélés szabályainak újradefiniálásával. Enyedi Ildikó rendezőként tudatosan nem foglalkozott azzal, hogyan tudna egy régi regény kortárs történetté válni. Valójában a féltékenység kérdése csak alkalmat ad arra, hogy a szerző az önreflexiók mentén bemutassa: egész életünkben egy szakadék felett járunk, ami fölé szabályokból, rítusokból, szokásokból próbálunk meg minél biztosabb hálót szőni. A biztonság hajszolásával azonban megfosztjuk magunkat a szabadságtól, lemondunk arról, hogy elmélyedjünk az élet elemi szépségében.
- A főszereplő a történet során keresgél, botladozik, önreflexióin keresztül állandóan újraértelmezi az életet. Enyedi Ildikó ebben egyértelműen a kapitánnyal azonosul. Annak pedig, hogy nőként mutatja be egy férfi belső hányattatásait nem tulajdonít jelentőséget. Úgy gondolja, az lenne az ideális eset, ha mindenki a maga természetes kíváncsisága, vágyai mentén mehetne bele a világba anélkül, hogy bármi mást képviselnie kéne.
Itt az ideje, hogy a legnagyobb kisebbség tagjaként, nőként végre ne kelljen mindenképpen mozgalmi feladatot teljesítenie.
- Füst Milán regényének ugyan kiemelkedő szerepe van az életében, de egyébként is nagyon fontos számára az irodalom: jellemzően rendezőként is olvasmányélményei inspirálják. A karanténban rengeteget olvas, például John Berger regényeit, aki Füst Milánhoz való hasonlósága miatt most különösen izgalmas számára.
- A járvány alatt jelent meg Ljudmila Ulickaja A lélek testéről című elbeszéléskötete, amelynek nem csupán a címe rezonál a rendező korábbi, nagysikerű alkotásával. A kötet két novellája is erősen kapcsolódik Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéhez: nemcsak, hogy ennek főszereplője, Morcsányi Géza fordította a művet, de a szerzőre egyébként bevallottan is nagy hatást gyakorolt az alkotás, vagy legalábbis annak előzetese. A Testről és lélekről című film témájával ugyan nem évtizedekig foglalkozott, de a 2017-ben megjelent alkotás sok szempontból meghatározta utóbbi éveit: munkája elismeréseként nemcsak számos díjat vehetett át, de a közönségtalálkozók és vetítések során több földrészen is teli nézőterek fogadták, rengeteg embert ismert meg személyesen. Ezek a jóleső tapasztalatok, a találkozások, az ölelések megerősítették abban, hogy ami szívből jön, az másokkal is rezonál. Hatalmas élményként élte meg azt, hogy alkotásán keresztül valóban az egész világgal kommunikál.
