10 évvel ezelőtt, 2016. július 14-én halt meg Esterházy Péter, a kortárs magyar irodalom és a posztmodern meghatározó alkotója.
Az évforduló alkalmából sorra közöljük a Könyves Magazin 2021-es Esterházy-különszámában megjelent írásokat.
Most Werner Heegewaldttal, a Berlini Művészeti Akadémia vezetőjével készített interjúnkat közöljük, amelyben az Esterházy-hagyaték részleteit ismerhetjük meg. Az interjút Ruff Orsolya készítette.
Ruff Orsolya: Esterházy hagyatéka tartogathat meglepetéseket – Interjú Werner Heegewaldttal, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának igazgatójával
Hogyan került Esterházy Péter írói hagyatéka a Berlini Művészeti Akadémia Archívumába? Mi volt az író kívánsága, és milyen volt még életében a kapcsolat az Archívum és Esterházy között?
Az Archívummal csak Esterházy Péter halála után jött létre a kapcsolat. A család kívánsága volt – az özvegyé és a négy gyereké –, hogy az irodalmi hagyaték a Művészeti Akadémiára kerüljön és itt szakszerű gondozásban részesüljön. Esterházy Pétert szoros kapcsolatok fűzték Berlinhez és az Akadémia művészközösségéhez.
Szerette a várost, 1980 óta többször megfordult Berlinben, a Tudományos Kollégium (Wissenschaftskolleg zu Berlin) ösztöndíjasaként élt itt, barátságot ápolt más írókkal, és végül 1998-ban lett az Akadémia tagja.
Valamennyi könyvét bemutatták az Akadémián, és ezek a rendezvények mindig nagy figyelmet keltettek.
Hogyan képzeljük el, egészen pontosan mi került Berlinbe? Mekkora anyagról beszélünk? Fel tudták már mérni, hány kézirat, levél, irat található az archívumban?
Ez egy roppant gazdag archívum, amely csaknem ötven munkaév (1968–2016) kéziratos anyagát tartalmazza, mely több mint száz iratdobozban kapott helyet. Tartalmazza valamennyi művének kéziratát, a művek vázlataival és piszkozataival együtt; számtalan munkajegyzetet, kutatási anyagot és az olvasmányaiból készített jegyzeteit; egy cirka ötezer levélből és képeslapból álló levelezést, melyet Esterházy a kultúra, a tudomány és a politika számos ismert, magyar és európai képviselőjével folytatott, és végül életrajzi dokumentumokat, fényképeket, határidőnaplókat, egy publicisztikai munkáit dokumentáló nyomtatványgyűjteményt, valamint az író kitüntetéseit és irodalmi díjait.
Mindent összevetve, a hagyaték egy részletekbe menően dokumentált és különböző aspektusaiban megmutatkozó íróélet kozmoszát mutatja.
Hogyan kezdődött az írói hagyaték feldolgozása? Hogyan kell elképzelni ezt a munkát a gyakorlatban? Ha az Archívum munkatársa kinyit egy dobozt, mire számíthat?
Amikor megérkezik egy hagyaték, akkor az anyagot először átnézzük, rendszerezzük és időtálló gyűjtőkbe és iratdobozokba pakoljuk át. E munka során eltávolítjuk azokat az anyagokat, amelyek károsíthatják a levéltári dokumentumokat (például gémkapcsokat, műanyag tasakokat vagy nem savmentes borítókat). A következő, nagyon izgalmas, ugyanakkor jóval hosszadalmasabb feladat az anyag katalogizálása. Valamennyi dokumentumot egységes séma szerint rendezünk el, besorolva azt a műalkotás, a munkaanyag, a levelezés, az életrajzi anyag vagy a gyűjtemény kategóriájába, és feltüntetjük azok tartalmát. E munka folyamán minden egyes lapot rendszerezünk és számba veszünk. Minden irat vagy irategyüttes saját jelzetet kap.
Miután minden adat bekerül az elektronikus rendszerbe, a hagyaték az érdeklődők számára szabadon elérhető az Archívum internetes adatbázisában, és megtekintésre bekérhető az olvasóterembe.
Ideális esetben az érdeklődők számára azonnal kiderül az online katalógusból, hogy mit tartalmaz a hagyaték, mennyi és milyen anyag áll rendelkezésre egy adott műről vagy témáról, hogy vajon egy kéziratról, egy gépiratról vagy egy nyomtatott szövegről van-e szó, és hogy az hány oldalra rúg. Keresési parancsokkal a teljes állomány kutatható címek, nevek és más adatok alapján.
Mik voltak az önök első benyomásai a kutatás során?
Hogy a hagyaték jól rendezett és nem olyan átláthatatlan, mint azt az író dolgozószobájáról készült fotók némelyike sugallja. Az író fia, Marcell csodálatosan előkészítette az anyagot, és az Archívumnak való átadás előtt előzetesen strukturálta azt. A csaknem kétszáz munkafüzet és a száz, jegyzetekkel teli iratgyűjtő rendkívül szorgalmas és aprólékos munkastílusról árulkodik.
Az átvizsgáláskor az író jelenléte mindenütt érezhető: jellegzetes kézírása, itt egy megjegyzés, ott egy rá olyannyira jellemző kommentár.
A levelezés még az eredeti borítékokban található, önmagukban már a nevek és a bélyegek is időutazást ígérnek.
Esterházy Péterről tudni lehet, hogy rengeteget írt kézzel. Ez mennyiben segíti vagy nehezíti az önök munkáját?
Ez valóban különösen jellemző volt Esterházy Péterre. A hagyatékban található szinte valamennyi szöveget kézzel írta. A számítógépek korában ez a munkamódszer meglehetősen rendkívüli. Miként Esterházy Péter maga mesélte, nála a kézírás és a gondolkodás folyamata szorosan összekapcsolódott. A személyes kézírás természetesen egy különleges ismertetőjegye a hagyatéknak, és sokkal hitelesebb a hatása, mint amilyen egy számítógéppel kinyomtatott műalkotásé valaha is lehet. Szerencsére szép és jól olvasható a kézírása, amely csak alkalmanként követel különösebb koncentrációt és némi találgatást. Ennek a kéziratok olvasói örülni fognak.
Hol tart jelenleg a hagyaték feldolgozása?
Az elején tartunk még. A pandémiával járó intézkedések miatt a hagyaték meglehetősen időigényes feldolgozása jelenleg csak keveset halad előre. A tudomány érdeklődése ugyanakkor már most megmutatkozik. A kutatók első bejelentkezései már megérkeztek.
Került már elő bármilyen kuriózum, különlegesség a feldolgozás során?
Esterházy Péter hagyatékában biztosan számolhatunk meglepetésekkel.
Pontosabbat viszont csak a feldolgozás lezárulta után mondhatunk. Előre csak annyit: az író, éppúgy, mint művei, helyenként párbeszédre invitálja az olvasót, és a hagyatékban, akárcsak a könyveiben, rejtett játékosságra lehet bukkanni. Sok minden, amit hátrahagyott, meglepetéseket tartogat.
Van-e bármiféle ütemterv a feldolgozásra? Mire számíthatunk majd a munka lezárultával? Terveznek például kiállítást vagy könyvet?
A feldolgozás néhány évet igénybe fog venni, pontos határidőt sajnos nem tudok megnevezni. A koronavírus-járvány minden határidőtervünket felborította. A családdal együtt azon fáradozunk, hogy forrásokat szerezzünk egy projektkeretben alkalmazott további munkatárs bevonására. Saját publikációt Esterházyról egyelőre még nem tervezünk. Viszont gondoltunk arra, hogy az Akadémián megtalálható magyar szerzők hagyatékát majd egy kiállítás keretében bemutatjuk.
Németországban mennyire érdeklődnek manapság Esterházy iránt? A hagyaték feldolgozása mennyire érdekes a németeknek? Ez a munka fokozhatja esetleg az érdeklődést a művei iránt?
Ez egy nehéz kérdés, amelyet Esterházy kiadója biztosan jobban meg tudna válaszolni. Esterházy Péternek német nyelvterületen mindig nagy közönsége volt, regényei európai irodalomként fennmaradnak, ám minél hosszabb idő telik el egy szerző halála óta, annál inkább fennáll a veszélye annak, hogy megfogyatkozik az olvasóközönség.
Az Archívum természetesen kötelességének érzi, hogy hozzájáruljon az életmű közvetítéséhez, és mindig készen áll a kiadókkal és a kutatóintézetekkel való együttműködésre.
Az efféle projektek beindulásához minden bizonnyal az Esterházy-archívum ünnepélyes megnyitása adja majd meg a kezdőlökést, amelyen bejelentjük, hogy az archívum mostantól kezdve mindenki számára elérhető. Azon az eseményen majd bemutatásra kerül az irodalmi hagyaték, felolvasást tartunk az eddig még ismeretlen szövegekből, és feltehetően Esterházy barátai és kortársai is megszólalnak majd.
Számítanak esetleg arra, hogy az iratok feldolgozása során előbukkan olyasmi, ami megváltoztatja Esterházy kánonbeli helyét, olvasatát vagy a ma ismert Esterházy-képünket?
Mindig akadnak újdonságok, amikor egy hagyaték hozzánk kerül. A munkánkat az teszi annyira izgalmassá, hogy mi vehetjük először szemügyre az anyagot és fedezhetünk fel új dolgokat benne. Esterházy esetében még nem tartunk ott, hogy ezt a kérdést pontosan meg lehessen válaszolni. A család tájékoztatása szerint arra nem számíthatunk, hogy kiadatlan regénykéziratok kerülnének napvilágra. Esterházy Péter abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a művei mindig kiadóra találtak. Feltehetően azonban előkerülnek kisebb, ismeretlen szövegek, amelyeket érdemes publikálni. Az irodalomkutatás szempontjából mindenekelőtt a vázlatok, jegyzetek, szemelvények és az egyes művekhez kapcsolódó munkaanyagok bírhatnak különös jelentőséggel, mivel azok alapos betekintést engednek az írói műhelybe és a szövegek keletkezésébe.
Itt izgalmas anyag vár a kutatókra, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a művek behatóbb értelmezéséhez.
Az Esterházy-kedvelők és -olvasók körében a levelezés válthat ki nagy érdeklődést. Esterházy szellemes és humoros levélíró volt, aki szerette ezt a műfajt, és aki egész életében párbeszédre törekedett a legkülönfélébb területek kulturális képviselőivel. Erről tanúskodik az a több ezer levél és képeslap, melyeket a magyar és az európai politikai, kulturális és tudományos élet ismert személyiségeivel váltott 1968 és 2016 között. Itt bőséges anyag található egy levelezéskötethez, amely egy fontos kordokumentuma is lehetne a Magyarországon és Közép-Európában végbement politikai és társadalmi változásoknak.
Jelenleg hány magyar írói hagyaték, illetve életmű feldolgozása zajlik az Archívumban, és ezek a munkálatok hol tartanak?
A Berlini Művészeti Akadémián több Magyarországról származó művész archívuma megtalálható. Közéjük tartozik a színházcsinálóként és szerzőként is ismert Ivan Nagel és George Tabori, valamint az író Esterházy Péter, Kertész Imre, Konrád György és Nádas Péter. Nagel és Tabori hagyatékát nagyrészt már feldolgoztuk, ezek máris az érdeklődők rendelkezésére állnak.
A 2002-ben és 2011-ben hozzánk került Kertész Imre-archívum jó része ugyancsak feldolgozásra került már és szabadon kutatható.
Most már csak az író halála után beérkezett hagyatékrész feldolgozása áll előttünk. Esterházy Péter, Konrád György és Nádas Péter nemrég megérkezett hagyatékainak feldolgozása már megkezdődött, itt egy hosszadalmasabb munka elején járunk, amelyet folyamatosan végzünk.
(A szöveg eredetileg Az Esterházy-szám című kiadványunkban jelent meg 2021-ben.)
Fotó: Dunszt / dunszt.sk
