Nemes Nagy Ágnes utolsó verse volt A távozó, többek között ezért is nagyon megrendítő, amellett, hogy tragikusan szép vers. 1990 elején született a szöveg, amely egyszerre jelezte a költészetből és az életből való kivonulást. A távozó egy utolsó visszanézés, ahogy olvassuk a versszakokat, úgy válik egyre világosabbá, hogy a vers elbeszélője az, aki szembenéz a távozással.
Most, a covid idején óhatatlanul új jelentésrétegeket kapott a vers. A maszkok, az elmosódott zöldek és kékek, a „röntgennel átvilágított tüdőszárny” képe megrázóan kiugrik a szövegből. A távozó arcát már nem takarja maszk, amikor utoljára visszanéz.
Nemes Nagy Ágnes: A távozó
Hogy visszanézett, nem volt arca már.
Hogy visszanézett.
Akikben itt lakott, a maszkok,
földdé mosódtak zöldek és a kékek,
szétkent kupacban arcok, homlokok,
hogy utoljára visszanézett.
S amikor hátat forditott,
két szárnya
röntgennel átvilágitott
tüdőszárny, olyan ezüst –
és szét-szétnyílott – centiméteres
kis repülési szándék – s összezárult
kilélegezve.
És láttam én,
láttam akkor, hogy az enyém,
nem másé, sajna, az enyém,
két vállam közül távozott,
akár az átvilágitott,
s maszk nem takarta már, hogy visszanézett.
