„A trianoni békeszerződés a 20. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye” – fogalmaz Trianon-legendák című tanulmányában Ablonczy Balázs. Ezt követően kifejti, hogy a közvéleménynek nemcsak a háborús vereség anyagi természetű folyományaival – az emberveszteséggel, a menekültek áradatával, a gazdasági összeomlással, Magyarország megcsonkításával, illetve az ebből adódó infrastrukturális gondokkal ‒ kellett szembenéznie, hanem ezekhez hasonló szellemi terhet jelentett a megszállás ténye, valamint a békeszerződéssel kapcsolatos megaláztatás.
Önvizsgálat trauma után
Ilyen légkörben nem volt tehát egyszerű az önvizsgálat. A Kosztolányi Dezső által szerkesztett Vérző Magyarország című, 1928-ban megjelent kötet erre tesz kísérletet. És bár Cholnoky Jenő, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond vagy Tóth Árpád írásai mellett Henrik Ibsen szövege is olvasható az antológia hasábjain,
az ehhez hasonló kiadványok csupán a társadalom bizonyos csoportjaiban fejthettek ki hatást.
„A trianoni békeszerződés – fogalmaz a Rubicon hasábjain Tarján M. Tamás ‒ a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő.” A tárgyalásokon, amelyeken Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnököknek és Wilson amerikai elnöknek volt döntő szava, a legyőzöttek képviselői is részt vettek ugyan, tényleges ráhatásuk azonban az események menetére nem volt.
Máig velünk élő hatás
A Trianonban aláírt béke értelmében Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát. Hazánk 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakosú kisállammá lett. A békeszerződés kimondta Partium és Erdély Romániához, a Délvidék a délszláv államhoz, Felvidék és Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolását. Mindezen felül mint a háború egyik felelősére, tetemes jóvátételt is az országra rótt, illetve 35.000 főben maximalizálta Magyarország hadseregét.
„A trianoni békeszerződés mind a mai napig velünk van” – írja már idézett tanulmányában Ablonczy Balázs. Az aláírásának 104. évfordulóján ezért olyan könyveket ajánlunk, amelyek segítenek megérteni az első világháború utolsó, illetve a lezárulását követő első éveket.
Romsics Ignác (Szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről
A nagy politikai átalakulások óhatatlanul együtt járnak a múlt újraértelmezésével is. Az elmúlt években ez jellemezte a magyar történetírást is. Az alternatív történeti olvasatok között ugyanakkor megjelentek olyan interpretációk is, amelyek a tudományosság szabályait áthágva egyes korok, események vagy személyek megszépítésére vagy éppen befeketítésére törekedtek. Legendákat gyártottak tehát, tévhiteket terjesztettek, és ezzel mitizálták a múltat. A kötet tíz szerzője a 20. századi magyar történelem egy-egy ilyen sokat vitatott eseményével (Trianon, 1945, 1956 stb.) és személyiségével (Tisza István, Horthy István stb.) foglalkozik. Az igényes tanulmányokat Romsics Ignác szerkesztette kötetté és látta el bevezetővel.
Ablonczy Balázs: Száz év múlva lejár?
Tizenkét évvel a nagysikerű Trianon-legendák című kötet után Ablonczy Balázs újabb, a trianoni békeszerződést övező történetek nyomába eredt.
A szerző magyar történész által eddig soha nem látott levéltári forrásokat kutatott fel a párizsi Grand Orient szabadkőműves nagypáholy iratai között, hogy válaszoljon a kérdésre: valóban a szabadkőművesek tehettek Magyarország felosztásáról? Mackensen tábornagy csakugyan megvédhette volna-e Erdélyt 1918 őszén? A magyar vasúti vágányok egy részét tényleg felszedték Trianon miatt? Milyen helyi történetek fűződnek a helyszíni határmegállapításokhoz és ezek mögött mi áll? Igaz, hogy rúzsozták magukat a Budapestet megszálló román katonatisztek? Ki volt valójában a kitalált költőnő, akinek a verse a Trianon-irodalom kötelező darabjává vált a két világháború között? Apponyi Albert valóban mondta-e mindazt, amit a közösségi média és a politikusi beszédek neki tulajdonítanak?
Végül pedig „lejár-e Trianon” száz év után?
A szerző utánajárt a legendák eredetének, megvizsgálta keletkezésük körülményeit, és könyvében megkísérli különválasztani a legendát, a valóságot és a szándékos hamisítást. A trianoni béke valós hátterének ismerete a nemzeti önismeret fontos része: a tévedések és a hamisítás felismerésében segít ez a kötet.
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
A „dicsőséges 133 nap” a mai negyveneseknek még magolandó tananyag volt, de 1990 után mindenki elfelejtette. A proletárdiktatúra emléke azonban nem hullott ki teljesen az emlékezetből. Bár az állami szintre emelt terror igazából anarchiába fúlt, a vörös-, majd a rákövetkező fehérterror gyilkosságainak emléke azóta is kísérti és mélységesen megosztja a magyar társadalmat.
Az elátkozott köztársaság című nagy sikerű kötete után Hatos Pál ebben a könyvben arra vállalkozik, hogy mítoszokon innen és túl mutassa be 1919 tavaszának és nyarának lázas időszakát. Miért és kiket hódított meg a kommunizmus a háborúvesztés utáni hónapokban? Miért írt Tóth Árpád ódát a Vörös Istenhez, s mennyi pénzt vett fel az ellenforradalom későbbi prófétája, Szabó Dezső a kommunista rendszer végóráiban? Puccs volt vagy forradalom, ami 1919. március 21-én történt? Mit jelentett a magyar társadalom bolsevizálódása? Ideológia volt vagy utópia, netán messiásváró vallási mozgalom
esetleg a háború utáni éhségtől és nyomortól gyötört társadalom hiányállapotának kifejeződése?
A Tanácsköztársaság korából szóló forrásaink arról tanúskodnak, hogy a proletárdikattúra minden volt, csak nem monolit hatalmi rendszer. Marx híres megállapítása szerint minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor komédia formájában. A kommunizmus magyarországi történetével máshogy történt, a rövid véres, mégis komikus első felvonást harminc évvel később követte a nagy tragédia.
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés
Az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 67 és lakosságának 58 százalékát. Ha a Magyar Királyságon belül területi és politikai autonómiát élvező Horvátországot is beszámítjuk, akkor a területi veszteség 71 százalékra szökik, a népességé pedig 63 százalékra.
Az elcsatolt területeken élő több mint 10 millió ember közül 3,2 millió volt magyar. Ezek mintegy fele közvetlenül az új határok túloldalán élt. A hatalmas veszteségek, a nemzetiségi elv tökéletlen alkalmazása és a kisebbségi sorba került magyarság helyzete miatt a trianoni békeszerződés a magyar történelmi tudat egyik legneuralgikusabb pontjává vált. A napjainkban is tapasztalható érzékenységek mellett erre utalnak a döntés okaival és körülményeivel foglalkozó, nagy számban burjánzó tévhitek és legendák is.
Trianon enciklopédia
Mikor mondták ki az erdélyi románok a Magyarországtól való elszakadást? Hány jegyzéket adott át Fernand Vix alezredes a magyar kormányzatnak? Ki volt Szlovákia első diktátora? Kik szálltak szembe az egyre több magyarlakta területet megszálló idegen csapatokkal? Hogyan érintette a magyar vasúthálózatot a trianoni békeszerződés? Hány menekült érkezett Magyarországra az elcsatolt területekről? Mennyi időbe telt, mire úgy-ahogy magához tért a magyar gazdaság Trianon után?
A Trianon enciklopédia egy olyan kézikönyv, amely a tényanyagra koncentrálva segít tájékozódni, eligazodni a történelmi folyamatok és különféle értelmezéseik között. Szerzői és összeállítói vallják, hogy Trianon megismerésében ‒ akár tetszik, akár nem ‒ a rációé a főszerep, csak ennek segítségével tudjuk feldolgozni az évszázada történt, de napjainkra is kiható eseményeket.
Forrás: Rubicon
Nyitókép: Trianon elleni tüntetés a budapesti Szent Gellért téren. Fotó: Fortepan/Album009
