Fotó: Valuska Gábor
Majdnem késve érkezem a Dürerbe, a trolit terelik, a villamost terelik, árvíz van, marad a hetes busz, amit éppen átszámoztak. Bosszankodom, de nem sokáig. A Dürer Kertben rám is hamar átragad a mezítlábas rasztalányok életérzése. Ha véletlenül lennék itt, akkor is azonnal tudnám, Tilos rádiós eseményen vagyok. Kutyák az asztalok körül, néhányan krumplit kockáznak a bográcshoz, a színpadon egy szőke lány népdalt énekel, egy narancssárga furgonból pedig sárgára mázolt sörpadokról jelentkeznek be a vendégek, élőben, Gyukics Gáborral. A Visegrádi Alap támogatásával cseh színekben Bio Masha, a Tilos Slam 2010-es nyertese és Blahovec Bohdan, Lengyelországból Bruszewski „Estragon” Grzegorz, Greg, és Kowalewicz Jan Pawel, előadónevén Roman Boryczko, jelenlegi lengyel bajnok, Szlovákiából Jancek Vlado, Magyarországról pedig Tolnai Eszter és Zeek érkeztek a beszélgetésre.
Először Bohdan beszélt a cseh szcéna kialakulásáról. Hozzájuk Martin Pluháček és Jaromir Konecny hozta be a slamet 2004 körül. Jaromir Németországban népszerű slammer volt, mert Csehszlovákiából emigrált, ők rendezték az első versenyt. Akkoriban még senki sem tudta igazán, hogyan is kéne egy ilyen eseménynek kinéznie, de mindenki valami nagyon újat és nagyon kortársat várt tőle. Bohdan szavaival olyan volt, mint egy alak a ködben. „Vicces volt, mert részt vettem egy versenyen, és azt hittem, ennek az egésznek az impróról kell szólnia. Még mindig imprózom egyébként. Ez valami egyedülálló volt a cseh poetry slamben, mert utánam az emberek ezt kezdték használni, minta lett Csehországban.” Vlado elmondta, Szlovákiában cseh hatásra lett népszerű a műfaj, Lenka Zogatová rendezte az első szlovák show-t. Nélküle, az ő kitartása nélkül nem lenne szlovák szcéna. Az első estet egy apró sarki kávézóban rendezték meg, és annak ellenére, hogy szinte senki nem tudta, mire lehet számítani, kidőlt a hely oldala. Később kiderült, hogy az akkoriban nagyon népszerű hip-hop színtér néhány előadója is fellépett, és hozták magukkal a közönségüket. Ennek fényében ironikus, mondta Vlado, hogy egy punkköltő nyert ezen az eseményen. „Én második lettem, nem ismertem Bohdan technikáját, az imprót, de én is ilyet csináltam. 15 évig improvizációs színházzal foglalkoztam, aztán áttettem versbe. Később láttam Bohdant, aki ugyanezt csinálja, csak sokkal jobban”, nevetett Vlado.
Roman Lengyelországban a már működő szcénába lépett be, Greg viszont ott volt az indulásnál is. „Az első slam egy verseny volt egy színházban. A fellépők rapperekkel, színészekkel és költőkkel keveredtek. Az első nyertes egy olyan srác volt, aki ma már befutott fiatal költő és egy baloldali közéleti újság szerzője.” Ez 2003-ban történt. Roman 4 éve csinálja, eredetileg rappelt, de hiányzott neki valami, így talált a slamre. Magyarországon 2007-ben, a Műcsarnokban kezdődött az egész, később a Kőlevesben és tavaly óta a Mikában folytatódik havi slamekkel. A Sirály is szóba kerül, és Bio Masha átveszi a szót. Ő 2010-ben itt nyert először, szerinte Csehországban nem veszik komolyan, „de már gazdag és híres lettem”,mondja nevetve. „Talán azért nyertem, mert nagyon egyszerű angol nyelven beszéltem, és még én sem értettem”. Később azon nevetnek, azért használ zenét az előadásaiban, hogy kijöjjön az előadás dzsúsza és rostja.
Nagyjából egyetértenek abban, hogy „te magad vagy a téma”. Roman pincér, sok emberrel találkozik, szeret mások életéből meríteni, szeret karaktereket kitalálni és megszólaltatni. Bohdan dokumentumfilmesként dolgozik, szerinte sok a kapcsolat a két műfaj látásmódja között, de nagyon élvezi, hogy a slamben mindig nagyon aktuálisnak kell lenni, azonnal reagálni lehet mindenre. A film sokkal lassabb műfaj, mondja, de mindkettő folyamatos analizálás. Vlado szerint az impróban az a legjobb, hogy még magát is meg szokta lepni, mik folynak ki az agyából. Gyukics itt párhuzamba állította az európai, főleg kelet-európai slamet az amerikaival, szerinte Amerikában nagyobb a hangsúly a szociális problémákon, többet beszélnek zaklatásról, börtönről, ami a világnak ezen a felén nem jellemző. Tolnai Eszter hozzáteszi, szerinte a humor és az (ön)irónia nagyon fontos a magyar slamben, Masha szerint pedig Csehországban muszáj humorosnak lenni a túléléshez. Ő nem szeret nagyon filozofikus lenni, „nem vagyok érdekes, csak normális, a színpadon is normális vagyok". Bohdan szerint a csehek nagyon szarkasztikusak, a színpadon kiengedheted minden apró gyűlöletedet, a humor a hajója a témáknak. A humor egy eszköz, mondja Roman. Zeek úgy véli, ez egy újabb különbség Amerika és Európa között, Amerikában sokkal nyersebb, erőszakosabb, durvább az egész, míg Európában fontos az irónia és gyakoribbak a zenés elemek. Ez teszi igazán színessé az előadásokat. Gyukics kérdésére elmondják, Szlovákián kívül, ahol a freestyle raptől igyekeznek ezzel távol maradni, mindenhol jellemzőek a zenés előadások. Greg mesél a 9. évfordulóra készített összeállításról, ahol techno DJ-k a szettjeikbe keverték a verseket. A beszélgetés végén még kitértek a női slammerek helyzetére, szerintük próbálkozók mindenhol vannak, de betörni és versenyeket nyerni már ritkán szoktak. Az előadók verset mondtak anyanyelvükön, majd koncertek és bográcsos paprikás krumpli következett, este 10-től pedig élőben léptek fel a nagyterem színpadán, zenével és Kiégő Izzók vizuállal.
Az esti előadások témája a függetlenség volt. A V4 előadók I believe in the „pendens” szójátékkal összekötött előadásaival kezdtünk, magyar, angol, lengyel és szlovák nyelven. Az előadás Bio Masha beszélőgépével és ritmikus kántálással, versolvasás helyett néhol avantgárd színházba csapott, miközben nyúló-vonagló pszichedelikus rajzfilmfigurák ölték egymást a vásznon. Ezután mindannyian saját verseiket adták elő. Bio Masha énekléssel vegyített zajszínházat rendezett a színpadon, Greg pedig lengyel versein kívül angol haikukat is szavalt. Ezen a ponton kifejezetten sajnáltam, hogy nincsen felirat a versekhez, így kénytelenek voltuk az előadó hangjából és egyéb nem-verbális jelzéseiből kikövetkeztetni, miről is szólhattak a Try to Make a Revolution és a The Blinding Absence of Light című versei. Bohdan félig angolul, félig énekelve imprózott, őt a lengyel Roman követte, aki művészeti hitvallását mondta el. Reinterpretacije, ennyit sikerült elkapnom belőle. Vlado délutáni szerzeményét adta elő, amelyben a magyar „tér” szó és néhány (néha elferdített) szóvég egybecsengéséből sorolta, mi lenne, mielőtt „time to go and have a sör”.
Mai programok a Margón:
15:00 Tanár úr, kérem, én filmeztem – Karinthy Frigyes kisfilmpályázat. A díjátadó mellett levetítjük a legjobb alkotásokat, illetve Karinthy Márton tart rendhagyó tárlatvezetést. Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum. Facebook esemény itt>>
17:00 Víg végnapok – Keresztury Tibor és Víg Mihály sírva vigadós estje a Petőfi Irodalmi Múzeumban Facebook-esemény itt >>
18:00 Térey Mollban – Hogy miként szelídült A természetes arrogancia Térerővé, Ultrává, Protokollá, majd végül Mollá, megtudhatjuk az Ankert monumentális lakópark-díszletei között, miközben színészek nyújtanak bevezetést a Térey-misztériumba. Facebook-esemény itt >>
19:00-23:00 Irodalom éjszakája – 21 író egy esten. Különleges helyszíneken a kedvenc íróink rendhagyó felolvasásokkal, színészekkel és zenészekkel kiegészülve jelennek meg a Belvárosban. Facebook-esemény itt >>
Végül slamverseny következett, az est házigazdái Zeek és Hugee voltak. Verselt a függetlenségről többek között a frisskötetes Pion István és Simon Márton, Horváth „Színész Bob” Kristóf, Molnár Péter, a tavalyi Margó Slam győztese, Kövér András „Kövi”, Müller Péter Sziámi és Süveg Márk „Saiid”. Utóbbi elképzelt életrajzával végül az idei Margó-Tilos bajnok is lett, megidézte Babitsot, a függést, és a megnémulástól való félelmet. Müller Péter Sziámi kézcsókkal köszönte meg Hugee-nak a második helyezést, aztán lassan kiürült a hely. A kertben még Tilos DJ-k kevertek, és néhány keverékkutya barátkozott a székek között.
Szerző: Murányi Kriszti
