- Márciusban, a karantén elrendelése előtt csak egy előadást ért meg Székely Kriszta rendezése, a Poppea megkoronázása – az előkészítést is úgy élte meg, mintha be lett volna zárva, a karantén pedig egy másik bezártságot hozott el.
- A karantén nem volt jó érzés, de szerinte az embernek meg kellett haladnia saját magát, így neki is meg kellett tanulnia az elengedést.
- Az egyetem óta eltelt öt éve nagyon sűrű volt, a karantén első szakaszában pedig azt érezte, hogy – a Poppea leállását leszámítva –ez az időszak talán még jól is jön, később viszont a megrekedt („lekötetlen”) kreatív energiák feszültséget okoztak benne.
- A darabok kiválasztásánál kétféle utat követ: egyrészt vannak olyan témakörök, amelyek érdeklik, haragra gerjesztik, lázba hozzák – emiatt bizonyos témákra fogékonyabb, alkotóként jobban tud kapcsolódni hozzájuk. Ugyanakkor van egy olyan része is ennek a folyamatnak, amikor bizonyos darabok pusztán rendezőként kihívást jelentenek a számára. Viszont azok a darabok, amiket főiskolásként meg akart csinálni, kezdenek elfogyni, így újabb szakasz kezdődött, amikor a darabolvasás intenzívebb, mint a pályája kezdetén.
- Székely Kriszta szerint extrém volt a kamaszkora: a balettintézetbe járt, ahol más volt a fókusz, így aztán „nagy ütközési pont volt”, amikor tinédzserként a könyvek felé fordult. „Nagyon olvasó” kamasz volt, visszatekintve talán túlságosan is. Annak idején alapított például egy klubot („művészlelkek társasága”), ahová belekényszerítette pár barátját, és mindenkinek kiosztott egy témát. Ez viszonylag rövid életű kezdeményezés volt. Értelmiségi családban nőtt fel, ahol egy külön szobában plafonig álltak a könyvek – délutánokat tudott csak azzal eltölteni, hogy a könyveket pásztázta és címeket keresett.
- A szülei mindig azt tanácsolták neki, ha egy könyv nem működik, akkor engedje el.
- Bizonyos rétegei Borgesnek már tinédzserként is hatni tudtak rá, és meghatározóak voltak Hesse könyvei is – olyannyira, hogy a Narziss és Goldmund egyszer szökésre késztette.
- A kötelező olvasmányokról úgy vélte, hogy nagy részük valamiféle pillért képezhet, és kulturális alapot kellene nyújtaniuk a párbeszédhez. Ha olyan anyaghoz nyúl, amely a kánon része, akkor olyan szinteken mozdul meg a közönség, ami nem biztos, hogy megtörténik egy azonos témájú, de most írt szöveggel.
- Egy adaptáció akkor működik jól, ha egy új művészeti produktum jön létre. A szöveg tisztelete ott igazolódik, hogy az előadás igazolja-e saját magát – ha szétszed egy szöveget, és az koncepciótlan vagy méltatlan lesz az eredeti remekműhöz, akkor a kísérlet nem sikerült.
- A rendezői munka kicsit elveszi az embertől az önfeledt olvasás örömét, hiszen folyamatos darab- és témakeresésben van, egy adott drámához pedig nemcsak újraolvasni kell, hanem, ha azon belül van egy téma, akkor a munkatársaival sokat olvasnak mellé is (például kikérnek külföldi színházaktól szövegkönyveket, tanulmányokat).
- Október 9-én mutatták be a Katonában legújabb rendezését, az Othellót – még soha nem dolgozott Shakespeare-rel, ennek a darabnak pedig sok olyan témája van, ami foglalkoztatja, ezek között említette a kirekesztést, az idegenséget, a bújtatott rasszizmust, az irigységet, a manipulációt, a fake newst vagy épp a nőkkel szembeni erőszak különböző formáit.
Nagy
Margó Extra: Volt egy könyv, amitől Székely Kriszta szó szerint világgá ment
Bár hivatalosan majd október 15-én kezdődik az őszi Margó, ma estétől már láthatóak lesznek a Margó Extra beszélgetései - Ott Anna elsőként Székely Kriszta rendezővel ült le, akivel a karantén hatásairól, a kötelező olvasmányokról és legújabb rendezéséről is szót ejtettek.
Ruff Orsolya
| 2020. október 12.
|
