Tíz szerző tíz első prózakötete verseng az idei Margó-díjért, mi pedig sorra be is mutatjuk őket. Sára Júlia, Totth Benedek, Bíró Zsófia, Babiczky Tibor, Mán-Várhegyi Réka, Kollár-Klemencz László, Láng Orsolya és Papp-Zakor Ilka után Sirbik Attila mesél őszinteségről, hallucinációról, és az országonként eltérő reakciókról. Az október 10-én első alkalommal kiosztandó díj nyertesének első könyve a Főváros 500 ezer forintos összdíja mellett kereskedelmi és médiatámogatást kap a karácsonyi időszakban a Bookline online és offline felületein, próbafordítást készít belőle a Balassi Intézet, illetve az Aegon-díj győztese mentorként segíti a szerzőt.
A frontvonalban még a pállott családi nihil is csábítónak látszik. Főleg, ha az embernek minden körülötte lehulló bombával egyre kevesebb esélye lesz nemhogy a normális, de a bármilyen életre. Sirbik Attila debütáló regénye épp annyit árul el a délszláv háborúról és a világról, amennyit egy vajdasági kamasz felfog belőle. Narrátor-hőse (mekkora hős egy kallódó, reményvesztett kamasz?) a fronton szembesül azzal, hogy bármilyen élet jut is végül, úgysincsen semmi értelme. Roadmovie zombikkal, repeszdarabokból összekirakózott valóság, generációs elfojtások és Isten, aki szótlanul tűri, hogy pusztul a világ. De legalább a tenger a helyén marad. A St. Euphemiában végigvegetált kamaszkor ismerős, mint a földszintről felszökő rántotthús vasárnapszaga, és úgy vág mellbe, mint kóbor kutyát a felismerés. A hurok az olvasó nyakát is szorongatja.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Az, hogy az őszinteségnek is vannak határai, valamint az, hogy el kell tűnnöd ahhoz, hogy megszülethessen a szöveg, főként ha olyan szöveget írsz, ami telis-tele van ambivalenciákkal.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
A kétezres évek első felében Újvidéken éltem egy tágas lakásban, aminek a nappalijából közvetlenül rá lehettet látni a lebombázott, kiégett, kiürített, a miloševići időszakban hazugságokat sugárzó Újvidéki televízió épületére. Egyik éjszaka azt hallucináltam, hogy ég ez az épület és bevilágítja a hálószoba falait is, aztán ebből reggel született egy szöveg, később pedig a délelőtt folyamán, mikor a helyi kisboltba indultam krumplit lopni az ebédhez, kiderült, hogy a szomszéd épület, egy régi zsidó ház égett le az éjjel.
Fotó: Brestyánszki Bernadett
Mit vártál az első könyvedtől?
Hogy legyen velem erőszakos, ne hagyjon ellazulni ott, ahol könnyedén bicsaklik a nyelv.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Megírnám a huszonötödik változatot :)
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Haveroknak és a barátnőmnek.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Eleinte fura volt, hogy felolvasásokkor a közönség nevet egyes szöveghelyeken, aztán ugyanazoknál a szöveghelyeknél, másik országban, mások meg egyáltalán nem. Egyszer egy ismerősöm, miközben még íródott a regény azt mondta, hogy ebben a szövegben erőteljesen van jelen a melankólia nevetése. Ez lehet a magyarázat.
Sirbik Attila: St. Euphemia
Forum-Magvető, 2015, 204 oldal, 2990 HUF
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Párhuzamosan olvastam többet. Emlékszem a bátyám megengedte, hogy a felnőttosztályra szóló olvasójegyével három könyvet vehessek ki a szabadkai könyvtárból. Nyár eleje volt, Rovinjba készültünk a nagymamához, ott olvastam Karl May Old Shutterlandos könyveit, a macskaköves sikátor fölött ülve a gangon, Sue Townsend-től (a névre már nem emlékeztem, ki kellett guglizni) Adrian Mole titkos naplóját pedig a strandon, még úszni is alig akartam azokban a napokban.
Hány évesen írtad meg az első olyan szöveged, amit már úgy mutatattál meg másnak, hogy irodalomnak tartotta?
Nyolc vagy kilenc évesen a ZX Spectrum játékokra improvizált rövidtörténeteimet a bátyám haverjainak.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Ez nagyon nehéz kérdés, több szempontból is. Szinte semmiből sincs kedvencem, ha kedvelek valamit, azt önmagáért kedvelem. Nem szeretem a ranglistát, mert hierarchiát feltételez. Bizonyos értelemben pedig hierarchia ellenes vagyok. Sok jó elsőkötetet olvastam az utóbbi időben, mind a délszláv, mind pedig a magyar irodalomban.
Olvass bele a St. Euphemiába:
