Tíz szerző tíz első prózakötete verseng az idei Margó-díjért, mi pedig sorra be is mutatjuk őket. Sára Júlia, Totth Benedek, Bíró Zsófia, Babiczky Tibor, Mán-Várhegyi Réka, Kollár-Klemencz László és Láng Orsolya után Papp-Zakor Ilka mesél sós könnyekről és kihagyandó félmondatokról. Az október 10-én első alkalommal kiosztandó díj nyertesének első könyve a Főváros 500 ezer forintos összdíja mellett kereskedelmi és médiatámogatást kap a karácsonyi időszakban a Bookline online és offline felületein, próbafordítást készít belőle a Balassi Intézet, illetve az Aegon-díj győztese mentorként segíti a szerzőt.
Papp-Zakor Ilka nemcsak a shorlist legszebb nevű versenyzője, de az egyik legbátrabb is. Novelláskötetében nyomorék gyerekeket hagy egyedül az erdő közepén, sült angyalokat tálal fel karácsonyi lakomául, és szerelmes lányokat változtat mosómedvévé. Világa kicsit abszurd, kicsit mesei, kicsit mágikus, kicsit realista, és néha egészen hátborzongató. Hősei kiszolgáltatottak, tanulják az egyedüllétet és a megbocsájtást, és közben próbálnak jóban lenni önmagukkal. Papp-Zakor néha belegabalyodik a saját fantáziájába, és néha megfejthetetlenebb, mint egy bölcsészlány lelke, de mindenképpen friss és egyedi hang a legjobb tíz között.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Az élet, apám, aki tízéves koromban rám parancsolt, hogy olvassam el A 22-es csapdáját, valamit édesanyám ismételt korrektúrája.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Mindegyik szöveghez egy olyan kép adta az ötletet, ami megfogott és elgondolkodtatott. Az Angyalvacsora képe az első, huszonegynéhány éves. Még négy-ötévesen egyszer nagynénéméknél voltam, akkoriban gyakran hánytam, csak úgy, minden különösebb felvezetés nélkül, és mindig nagyon szégyelltem a dolgot. Nagynéném az ölébe vett, megpuszilta az arcomat, és azzal vigasztalt, hogy finom sósak a könnyeim. Hát ez alakult novellává.
Mit vártál az első könyedtől?
Nem tudom. Mit kellett volna várnom tőle?
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
A Kaviár utolsó egy-két mondatán változtatnék. Van ott egy félmondat, amit ki kellene teljesen hagyni, de most nincs előttem a kötet, ezért nem tudom pontosan idézni.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
A férjem véleményét kértem ki legelőször. Ő mindig szótárral olvasta a kéziratot, aztán kegyetlenül megkritizált. Szerintem ez tartotta ébren a kapcsolatunkat.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Valaki az Angyalvacsora elolvasása után megkérdezte, hogy ugye, nem eszem húst. Amúgy nem, de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire látszik.
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora
JAK-PRAE.HU, 2015, 124 oldal, 2490 HUF
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Amit teljesen egyedül elolvastam? A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója. Óvodás voltam, mégis tökéletes biztonsággal megtaláltam a cenzúrát kívánó részleteket. Azokat megtanultam kívülről. Később nagyanyám is felolvasta nekem és a húgomnak a könyvet (még nem tudta, hogy én egyedül is olvasok, lustasági megfontolásokból ezt sokáig nem vallottam be senkinek), és megpróbálta kihagyni a pajzánabb, hehe, részeket. Emlékszem, hogy a díványon ugrálva helyesbítettem, valahányszor megkísérelte megkerülni az Adrian éppen csak csírázó nemisége által fölvetett kérdéseket.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Ó, időről-időre. Aztán ez az érzés néhányszor elmúlt.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Az Angyalvacsora, én személyesen azon dolgoztam a legtöbbet. :)
Olvassátok el a kötet nyitónovelláját:
